Marton Rozália

A Balatoni Regionális Terv

A Balaton földrajzi adottságainál fogva, valamint kulturális és gazdasági tekintetben is kiemelt terület. Megítélése, az emberek, a társadalom Balatonhoz való viszonyulása azonban az idők folyamán sokat változott.


Az ötvenes évek közepének, a hatvanas évek elejének jelentősége e tekintetben az, hogy egy olyan folyamatot indított el, olyan alapokat fektetett le, amelyre a következő évtizedek bátran építhettek - hogy ezt megtették-e, arról külön dolgozat szólhatna. Az alábbi dolgozat a kiindulást jelentő meghatározó elvekkel, és az ezeket rögzítő Balatoni Regionális Tervvel foglalkozik.

 

 

A Balaton az 1900 –as évek elejéig gazdasági szempontból leginkább halászati lehetőséget jelentett egy kis létszámú őstermelői réteg számára, hatósugara pedig nem terjedt tovább egy napi járás távolságnál. A Balaton vad, nádasokkal szegélyezett, ingoványos vidéke inkább elválasztotta, semmint összekötötte, közelebb hozta a kapcsolódó területeket. Más életformát jelentett a déli part lankás vidéke, mint az északi part szőlőhegyei, erdői, kőbányái. A századforduló után azonban az addigi szórványos nyaralási igény fokozatosan egyre inkább tömegigénnyé növekedett. A Balaton iránti tömeges kereslet fellendítette, sőt a térségben vezető pozícióba helyezte a hozzá kapcsolódó gazdasági ágazatokat.

 

A történelmi események, a két világháború azonban nem tették lehetővé a folyamatos fejlődést. A második világháború utánra a tömeges igénybevétel, és az elhanyagolt, lepusztult üdülőhelyek ellentmondásos állapotot eredményeztek a térségben és szinte lehetetlenné vált, hogy a balatoni üdülőhelyek betöltsék eredeti funkciójukat. „A strandok, vendéglátó és kereskedelmi objektumok, közművek, partvédelem, parkok, utak leromlott állapota, pusztulása, az építési anarchia, a férőhelyek elégtelensége, mindez súlyos zavarokat okozott a tömegek üdültetésében”

A második világháborút követő években a Balaton térségének intézményes fejlesztése sokáig fel sem merült. Az Országos Tervhivatal kezdeményezésére az ötvenes évek elején adatgyűjtések kezdődtek és néhány településre vonatkozó ötletterv is született. Ezt követően elkezdődött néhány alapozó és előkészítő vizsgálat is, azonban ezek készítése többször megszakadt. Az 56-os forradalom utáni politikai helyzetben a hatalom azt akarta, hogy az emberek felejtsenek, és bizakodjanak, a felejtésért cserébe gyarapodást, viszonylagos jólétet ígért. Ehhez hozzátartozott a mindenki számára elérhető balatoni nyaralás biztosítása is. Megindultak a tömeges nyaraltatások, ami megfelelő infrastruktúrát, kiszolgáló épületeket kívánt.

Az ötvenes évek második felére a kormány felismerte, hogy a Balaton-vidék egy olyan sajátos, természeti és gazdasági szempontból egyaránt jelentős egység, amelynek fejlesztése csak egy egységes, perspektívát feltáró, a régióra kiterjedő terv alapján képzelhető el. Az Építésügyi Minisztérium 1957-ben megrendelte az első balatoni regionális tervet, ugyanakkor a „Balaton környékének tervszerű fejlesztése érdekében hites mérnöki jogosítványt” adott ki a Balatonkörnyék főépítésze részére, aki Farkas Tibor lett. Pontosan meghatározták a főépítész feladatait, működési területét, székhelyeit, jogkörét. A főépítész hatósági jogkörrel is bírt. Ezzel egyidőben megalakult a Balatoni Intéző Bizottság tervhatósági jogkörrel.

Itt idézném Farkas Tibor jegyzetét, amelyet a Regionális Tervvázlat fotójának hátoldalára írt: „Ez a világ első regionális tervének fotója, eredeti 4 m hosszú, Liege –ben volt

kiállítva. UTÓDAIM: Ezt a lapot jól őrizzétek meg, mert történelmi dokumentum!!

Ez az első regionális terv, amely a világon készült. Ez igen nagyképűnek hangzik, de ez tény!! Hogy senkinek kétsége ne támadjon, itt leírom a készítés történetét és az elismerés lépéseit, fázisait. Elöljáróban tudni kell, hogy készítésének időpontjában a világban csak egy város terveit készítették. Tágabb környezetre, egy térséget összefüggéseiben nem terveztek. Az ÉM –ben, az építésügy minisztériumában azonban voltak olyan széleslátókörű személyek, akik felismerték, hogy egy térség, településcsoport összefüggései, egymásra hatásának vizsgálata, tervezése legalább annyira fontos, mint egy településé, sőt fontosabb. Ezért született az igény összefüggő településcsoportok, régiók tervezésére. Noha az igény vitathatatlan volt, mégis bátortalan volt a megrendelés az ÉM részéről. Mégis megtörtént a megrendelés egy balatoni regionális tervvázlat készítésére.

A megbízást én kaptam, szinte egy soros megrendelés formájában: „Készítsen egy regionális tervvázlatot a Balatonra!” Mikor ezt megkaptam, gondoltam azért ilyen lakónikus rövidségű a megrendelés, mert majd szóban elmondják a tartalom és készítés mikéntjének lényegét. Felkészülve vagy 30 kérdéssel bementem a megrendelő főosztályra dr. Granosztói Pálhoz ki az MTA –nak is tudtommal tagja volt és kezdtem a kérdéseimet feltenni, de már az első harmadnál megállított. „Tibor: a kérdéseid indokoltak, de senkit nem találsz, aki választ tud adni ezekre a kérdésekre. -Szóval a válaszokat nekem kell kitalálni? -Pontosan! -De ez a válasz azt is jelenti, hogy szabad kezet kapok? -Igen” - volt a válasz. Ezt követően nem tehettem mást, mint megfogalmaztam magamnak azt, hogy egy üdülési térség, régió terve mit is kell, hogy tudjon. Gondolatban egy 100 m-es élű kockákból álló hálót helyeztem a Balaton érdekterülete fölé és alá és minden kockában megvizsgáltam, hogy amit egy-egy kockában találok az az üdülés szempontjából kedvező adottságú, vagy káros, vagy semleges. Persze ez a megközelítés csak a durva sérelmeket hozhatta felszínre, mint pl. a Badacsony hegy bányászatát, a déli part vasútját, a fűzfői légszennyezést, káros szennyvizek befolyásait, a Zala sankoló területének megszűntetését stb. 40 db vizsgálat rögzítette a bajokat. Az orvoslások mikéntjét, az infrastruktúrák hiányát és sok más tennivalót is. Ezeket a Magyar Építőművészet 958 4-5 számában ismertettem, vizsgálati anyag és regionális tervvázlat címmel. „Hogy miért tervvázlat a cím?” kérdezhetik joggal. A válasz egyszerű: az ÉM ezt a munkát ilyen címmel rendelte meg. Részemről nagyképűség lett volna tervnek nevezni, hisz senki nem készített a világon még regionális tervet. Ezt a „tervvázlatot” a MTA –ban felolvasó ülés keretében részletesen ismertettem a miniszter jelenlétében. Elismeréssel fogadta a szakma, s ettől kezdve „tervnek” nevezték és már 958 tavaszán, mikor az UIA, az építészek nemzetközi világszervezetének kongresszusa volt LIEGE –ben amely először foglalkozott a regionális tervezéssel, az ÉM a tervet (u.m. hosszú térkép) és a metodikai és tematikai leírást tartalmazta „PLAN REGIONAL DU BALATON HONGRIE” címmel kiküldte és a kiállításon bemutatta. Akkora elismerést aratott, hogy nekem pályázat nélkül „SIR PATRICK ABERCOMBIE 1965” díjat adták, ami a legnagyobb építészeti díj. PERSZE ÉN NEM mehettem ki, bár hazánkból vagy 10 –en kint voltak. Indok: „nagyvállalkozó szülők gyermeke, 56 –ban a munkástanács elnöke, megbízhatatlan!!” (Édesapám kőművesmester volt, 6 elemivel.)”

A regionális tervezés tehát, csakúgy, mint a főépítészi tevékenység példa nélküli volt, és hatalmas, egyben gyönyörű feladatot rótt Farkas Tiborra és munkatársaira.

 

 

A Regionális tervvázlatot a mai VÁTI előde, a VÁROSTERV készítette. A VÁTI Dokumentációs Központja őrzi az archív terveket, azonban az 1957-es balatoni tervből nincs példányuk.

A korabeli Magyar Építőművészet és Magyar Építőipar időről időre részletesen beszámolt a Balatonfejlesztés elvégzett, folyamatban lévő, valamint tervezett munkálatairól.

 

Főbb munkarészek, tevékenységek:

A Balatonkörnyékkel kapcsolatos építészeti munkákat három főbb csoportra osztották.

A) RENDEZÉSI VONATKOZÁSÚ MUNKÁK

regionális, általános

B) BERUHÁZÁSOKAT KÖZVETLENÜL ELŐKÉSZÍTŐ MUNKÁK

beruházási javaslat, részletes, vagy tanulmánytervek (magas, és mélyépítés), kiviteli tervek

C) ÉPÍTÉSI HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉG

rendezési tervek művezetése, építési engedélyezési tervek véleményezése, építész patronálás

 

A tervezés során a nagyból a kicsi felé haladás elve érvényesült, tehát a regionális összefüggések ismeretében kerültek elhelyezésre a létesítmények. Másik fontos elv volt, mind a tervezésben, mind a megvalósításban a komplexitás elvének érvényesítése, tehát befejezett rendezési egységeket hoztak létre olyan módon, hogy a föld alatti, föld feletti létesítmények, valamint a tereprendezési munkák egy időben készültek és részét képezték a végleges egységnek. Az építéshatósági tevékenységek közül az elsődleges - kezdetben időhiány miatt szinte az egyetlen - volt a közterületek megóvása az oda nem illő beépítésektől, hogy ezeken a helyeken a későbbiekben magas színvonalú, közösségi érdekeket szolgáló létesítmények épülhessenek.

 

A kezdetekkor részt vállaló építészek:

Kisléghy Nagy István – főmérnök, Építésügyi Minisztérium

Farkas Tibor – főépítész

Bérczes István, Polónyi Károly – BIB főmérnökök

Bálint János, Bánóczi Ferenc, Bicsó Tamás, Borostyánkői László, Callmeyer Ferenc,

Császár Ildikó, Csillag József, Diószegi Ernő, Dragonits Tamás, Erdős László, Farkasdy

Zoltán, Gáll Pongrác, Gotthard Zsigmond, Kékesi László, Kéri Gyula, Kismarthy

Lechner Kamill, Dr Kiss Tibor, Klie Zoltán, Kotsis Lajos, Krassói Virgil, Metzner

Lajos, Minári Olga, Nemes Árpád, Országh Béla, Papp Imre, Pintér Béla, Preisich

Gábor, Sebők Imre, Scultéty jános, Svasits Géza, Tillay Ernő, Dr Tóth Kálmán, Dr Tóth

János, Vákár Tibor, Vidos Zoltán, Virágh Pál, Wagner László, Wossala György –

patronáló építészek

Borbíró Tamás, Rados Márta és kb. 15 egyetemi hallgató – a Műszaki Egyetem

részéről

 

 

Balatonakarattya strandfürdő tanulmányterve, Hofer Miklós

 

 

Balatonalmádi központi park tanulmányterve, Tiry György

 

 

Műemléki vizsgálat, Galambos Ferenc-Lombár Pál-Péczeli Béla-Sedlmayr János-Sedlmayr Jánosné-Simányi Frigyes

 

A Regionális tervvázlat elkészítésének határideje 1957 év vége volt. A tervezést Farkas Tibor főépítész irányította. Az építészekből álló csapatot a szükséges szakági tervezők egészítették ki, különös hangsúllyal a közlekedés, víz- csatornaügyi, közmű, kertészeti szakterületekre. A tervezés tehát rohamtempóban folyt, de még így sem készülhetett el év végére a komplett, minden részletében kidolgozott terv. A feladatokat súlyozni kellett, ez pedig a következő szempontok szerint történt:

„A feltárásnak, a megismerésnek azt a minimális fokát kívántuk elérni, melynek birtokában egy közelebbi perspektívára (3-5 év) vonatkozófejlesztési tervvázlat és beruházási javaslat kellő biztonsággal rögzíthető.”

 

Az 1957 évi tervezés 3 fő célt tűzött ki. A Balatoni Intéző Bizottság 1958 évi tervszámait már a tervvázlat alapján kellett felbontani, másrészt a BIB koordináló szerepköréhez teremtett alapot a tervvázlat, azaz a különböző tárcák és szervek beruházási és egyéb szándékait a terv egységes elképzelései alapján kellett összehangolni, harmadrészt megismertette és összehangolta a legfőbb fejlesztési irányelveket a tanácsok különböző szerveivel és a közeli beruházások kezdeti előkészítése is megtörtént.

 

A tervvázlat ugyanakkor a területfelhasználás, az üdülőhelyi határok, a megvalósítandó létesítmények térképszerű rögzítésével, valamint az építésügyi szabályzat tervezetének ideiglenes alkalmazásával a hatósági tevékenység egységes alapokon való működését is segítette.

A tervvázlat készítése során a tervezők a jövőbeni nagy álmok, elképzelések mellett mindig szem előtt tartották a reális anyagi lehetőségeket és ezen keretek között dolgoztak. Elsődleges feladatként a hétvégi üdülők igényeinek kielégítését, a tömeges szálláslehetőségek irányát, nagy és korszerű strandok, megfelelő étkezési lehetőségek, fedett helyek, kempingek és motelek formájában kívánták megoldani. A legfőbb üdülőhelyek központjainak funkcionális és esztétikai rendezése volt a másik fő szempont. Mindehhez kapcsolódóan elengedhetetlennek mutatkozott az érintett területek közműellátásának fejlesztése, a partvédelem javítása, a parkolók, átkelő szakaszok korszerűsítése.

A terv fő lapja - amelynek eredetije egy 4 méter hosszú terv – a területfelhasználással kapcsolatos legfontosabb elhatározásokat, a települések jellegvázlatát és a vonalas jellegű, településektől független létesítményeket tartalmazza.


Ez a tervlap nem az egyes települések kiragadott elemzése alapján, hanem az egész régió együttes értékelésével készült. Az ábrázolás, és az elemzések mélysége is elsősorban a regionális szintű összefüggéseket tükrözi.

A terület-felhasználás tekintetében:

- Kijelöli a Balaton-környék üdülőhelyi határait.

- Jelöli a természetvédelmi területeket, tájvédelmi körzeteket, védett emlékeket.

- A táj- és művelési jelleg védelmében - pl. északi part szőlőművelési

területei - területosztási korlátozásokat rögzít.

- Jelöli a partszakasz beépítési tilalmi területeit.

- Megszabja a legszükségesebb lakó, mezőgazdasági és ipari területek fejlesztését.

- A lakóterületeket beépítési jelleg szerinti részekre bontja.

 

A tervezők távlati gondolkodását mutatja, hogy már akkor - amikor még végtelenül távolinak tűnt - gondoltak arra, hogy a „Balaton befogadóképessége véges”.

Biztosítékot kerestek az építési területek esetleges növekedésének magakadályozására, ezért került a tervbe a védőövezet fogalma. Ide tartozott többek között a települések teljes külterülete, ahol az építési tilalom mellett például az örökösödés folytán jelentkező területosztást is tiltották. Külterületi ingatlan 2000 m2 alatt nem kaphatott önálló helyrajzi számot.

A vízparti területeken is különböző tilalmi zónákat jelöltek ki, megakadályozva ezzel a települések összeépülését, vagy bizonyos területek fásítási tilalmával biztosítva a vasútról a vízre való lelátást.

 

A 42 partmenti település közül 20 település kiemelt fejlesztését határozta el a terv.

A települések nagyságrendjét, a térségben betöltött szerepének súlyát különböző méretű karikák jelzik a terven. A településeket a már kialakult, ill. tervezett jellegük, fő profiljuk szerint három fő csoportba osztja a terv.

 

1. Főleg tömegforgalmat lebonyolító települések.

Feladatuk elsősorban a hazai, nagy hétvégi tömegek befogadása. A Budapesthez közeli, ill. a vasútvonalak, utak támadási pontjain elhelyezkedő települések kerültek ebbe a csoportba; Siófok, Almádi, Akarattya, Fonyód, Boglár, részben Keszthely. Ezeken a településeken nagy befogadó képességű strandokra, olcsó, megfelelő számú vendéglátóipari létesítményre, nyilvános WC-re, megfelelő méretű vasúti várókra, megőrzőkre volt szükség.

 

2. Elsősorban idegenforgalmat lebonyolító szórakozó és gyógyhelyek.

Ezek a települések elsősorban a külföldi idegenforgalom ellátását célozzák. Balatonföldvárt, és részben Keszthelyt szórakozó üdülőhelynek jelölték ki, Hévíz és Balatonfüred pedig a gyógyüdülő kategóriába került, és a fejlesztések irányvonalát is ez határozta meg.

 

3. Kiránduló célú települések.

Elsősorban Tihany, Badacsony és Szigliget mutatkozott alkalmasnak a naponta átmenő, több tízezres – hazai és külföldi – tömegek befogadására. Ezeken a településeken nagy kiterjedésű építési területek kijelölése tilos volt. A szállásbiztosítás ezeken a területeken nem volt elsődleges szempont, viszont a nagy tömegek strand, öltöző, zuhanyzó, étkezési igényeit ki kellett elégíteni. A terv külön kiemeli Keszthely - mint a Balaton-part akkori egyetlen városa - hármas szerepét. Részben tömegforgalmú hely, de az idegenforgalom számára is vonzó, ugyanakkor közigazgatásai, kulturális, gazdasági központ is.

Két távlati fejlesztés lehetőségét is felveti a terv. Badacsonytomaj, a kőbányászat megszűntetésével, és a strand kiépítésével tömeglecsapoló hellyé válhat, ill. Balatongyöröktől keletre egy - Ausztriához közeli - idegenforgalmi célú új település építésének gondolata is felvetődött. Ez azonban nem valósult meg.

A tervvázlat „… rendezte a települések egymáshoz való viszonyát, nagyságrendjét, szerepkörét, egyben megszabta a további tervezés számára a regionális meggondolásokból eredő fejlesztés fő irányait. Ezzel régión belül a települések fontossági sorrendjét is megadta, amiből következik, hogy a beruházások is egy irányítható mederbe kerültek.”

 

A legfontosabbak: a légi, vízi és szárazföldi forgalommal kapcsolatos javaslatok. Ezek, légi és vízi kikötők, út és vasútkorrekciók, gyorsforgalmi nyomvonalak, ill. a közúthálózathoz kapcsolódó különböző fokozatú kempingtáborok, motelek, autósstrandok.

 

 

Balatonfüred általános rendezési tervvázlat, Csillag József

 

A részletes és tanulmánytervek, valamint a konkrét kiviteli tervek elkészítésére csak azután kerülhetett sor, hogy a BIB 1957 októberében megtudta, hogy milyen hitelekkel rendelkezhet az elkövetkező három évben. A tervezés előkészítése azonban már korábban elkezdődött. A Műegyetem tervezési tanszékei ugyanis a már elkészült tervekkel összhangban, nagyjából 40 témát és programot osztottak ki a diákoknak évközi vagy szigorlati tervezési feladatként, valamint a patronáló építészek is készítettek konkrét terveket. Az intézményes tervkészítés csak a megfelelő hitelek biztosítása után indulhatott el. A részletes rendezési tervek pótlásaként kb. 30 téma kidolgozása kezdődött el első ütemként tanulmánytervek formájában. A tanulmánytervek általános problémák megoldását, a programok pontos tisztázását, 500 –as léptékű épületrajzokat, költségelőirányzatot tartalmaztak. A második tervezési ütemben a legsürgősebben megvalósítandó épületek (bazárépületek, strandöltözők, kisebb vendéglátóipari-létesítmények, kempingtáborok építményei) kiviteli tervei készültek el.

Az első évben, 1957-ben közel száz terv született. A terveket a BIB különböző tervezőirodáknál rendelte meg. A feladatokat a tervezőirodákon belül gyakran az adott település patronáló építészei kapták meg, akik kellő helyismerettel bírtak, így gyorsabban és hatékonyabban ment a tervezés.

 

A forgalmi célú beruházások közül elsőként parkolóhelyek valósultak meg. A víz és csatornatervek a regionális terv figyelembevételével, az OVF irányításával készültek, a partvédelem kiviteli terveit a székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság készítette.

Az előkészületek során, a Balatoni Fásító Erdészet tevékenységeként megkezdődött a csemetenevelés, amely a kopár üdülőhelyek fásítását célozta. Az első év a tervezéssel telt. Az 1958 -as idény előtt csak a legszükségesebb építkezések indulhattak el. Az építkezések zöme az 58-as üdülőszezon után kezdődhetett el és az 1959 –es szezonra készült el.

 

A regionális tervvázlatban, az általános és részletes tervekben rögzített rendezési elgondolásokat az építési hatósággal szoros együttműködésben lehetett érvényesíteni.

Ezt jelentette a rendezési tervek művezetése. Azaz az építési, telekosztási és egyéb engedélyezési eljárások során a tervek szerinti fejlesztési elgondolások érvényesültek, ami a rendezési terv készítői számára is fontos visszajelzést jelentett.

 

A BIB két főmérnöke, és a balatoni főépítész nagyjából 40 település építési engedélyeit nézte át, hetenként átlag 100 db-ot. A terveket - a közületi építkezések terveinek kivételével - többnyire a helyi kisiparosok készítették, általában meglehetősen szegényes és kultúrálatlan megoldásokkal. Az építkezések nagy száma és a távolságok miatt nem volt lehetőség a tervek olyan szintű vizsgálatára, ahogyan azt eredetileg elképzelték. A hetente vagy kéthetente összegyűlő anyagból a kritikus területre esőket vizsgálták elsősorban. A legrosszabb terveket a BIB főmérnökei vagy a patronáló építészek átdolgozták. A javasolt megoldásokat az esetek többségében az építtetők is elfogadták. Mind az északi, mind a déli parton bevezették a fix tanácsadó napot, amely arra szolgált, hogy az építtetők mielőtt terveztettek, véleményt és javaslatot kérhettek a beépíteni szánt területre. A tanácsadónapok iránti érdeklődés egyre fokozódott.

Az építési eljárások gyakran szabálytalanul zajlottak, mivel az építtetők az építési engedélyezési eljárást csak formai aktusnak tekintették és gyakran már zajlott az építkezés, amikor engedélyt kértek. A szabálytalanságok száma a fokozott ellenőrzések hatására csökkent, de az ötvenes évek végén előfordult még engedély nélküli építkezés

 

A MÉSZ a balatoni fejlesztések támogatására építész tanácsadói mozgalmat hozott létre. A patronáló építészek feladata egy-egy általuk kedvelt és ismert település építészeti „gondozása” volt. Nagyjából 40 építész vállalt társadalmi munkában egy-egy települést patronálásra, ahol szaktanácsokkal vagy akár konkrét tervvázlatokkal is segítette a helyiek munkáját.

A patronáló építészek munkájának egyik része a települések rendezési és fejlesztési lehetőségeit feltáró javaslat volt, ezen kívül részt vettek az építési engedélyek felülbírálatában és szükség esetén a tervek átdolgozásban is. Sok esetben azonban – bár szükséges lett volna - 8 napos ügyintézési határidő miatt - nem volt erre lehetőség. A tervek átdolgozásának többsége továbbra is a BIB irodákat terhelte. Az áttervezésekkel párhuzamosan – elsősorban az északi parton – figyelemmel kellett lenni a jellegzetes, a táj hangulatát is meghatározó hagyományos, műemlék vagy népi műemlék épületekre.

A fejlesztések előrehaladtával több középület - strand, színpad, mozi, park - építése vált időszerűvé, melyek tervezését gyakran bízták - a tervezőirodákon belül – a patronáló építészekre.

A patronáló építészek munkájának jelentőségét és szükségességét jól jellemzi az az adat, mely szerint a hetente jelentkező kb. 100 építési engedély közül, a legelemibb funkcionális és esztétikai igényeket figyelembe véve is 25-30 szorult átdolgozásra.

 

Az ötvenes évek második felére a balatoni építkezések végtelenül zavaros képet mutattak. Ennek több oka is volt. Az üdülésügy kérdése 10 évig gazdátlan volt és az építési szabályok nem tartottak lépést az élettel. Még mindig a háború előtti szabályozások voltak érvényben, amelyek a 200 négyszögöl körüli telkeken családi ház jellegű nyaralók építését engedélyezték. Az igények azonban jelentősen megváltoztak. A politikai irányítás is a mindenki számára elérhető balatoni nyaralás felé fordult, ez pedig jóval kisebb telkeken, kis tömegű - minimálterű - nyaralóépületek építését kívánta.

Az elsődleges cél az építésügy területén a törvényesség megszilárdítása volt. Az Építési Minisztérium, és a BIB jogászai és mérnökei elméleti segítséggel és helyszíni munkával is támogatták a tanácsokat. Az átmeneti időszak azonban nem bizonyult problémamentesnek. A rendezés során számos gyakorlati nehézséggel kellett megküzdenie a végrehajtó szerveknek. Az építési tilalmak, a jóhiszeműen megkezdett építkezések leállítása vagy lebontása, saját telkek kicserélése stb. mind népszerűtlen, de a Balatoni rendezés érdekében történt,  elkerülhetetlen intézkedések voltak. A végső cél a rendezés mellett persze az volt, hogy a balatoni fejlesztések a balatoni lakosok örömére történjenek. Már az első évben megfogalmazódott a hétvégi házak, típusnyaralók tervsorozatának gondolata. Ez később pályázati formában is megvalósult és az egyes tervezőirodák is készítettek tervkatalógusokat, amelyekkel - a rendezési tervek és az újonnan kialakuló szabályozás (Balatoni Építésügyi Szabályzat 1959 októbertől15) szem előtt tartásával - az építtetők igényeit igyekeztek funkcionális, és esztétikai szempontból egyaránt kielégíteni.

 

 

Siófok-Széplak

A regionális terv koncepciója szerint megvalósult településközpontok és épületek sorát hosszasan lehetne sorolni, erről külön elemző, rendszerező dolgozat készül. Az alábbiakban a megvalósulás kezdeti, induló lépéseiről kívánok röviden beszámolni.

1958 januárjában megnyílt a regionális és részletes rendezési tervvázlatokkal alátámasztott BIB tervhitel, amely lehetővé és szükségessé tette egyes központi helyeken idényjellegű épületek - strandöltözők, bazársorok, vendéglátóipari létesítmények, fedett váróhelyek stb. – felépítését, még az év júniusáig. Gazdaságos, rövid idő alatt előállítható, könnyen szállítható és minimális helyszíni munkával összeállítható szerkezetekre volt szükség. Így született Polónyi Károly „pilletetős”, vasbeton lábból és gémből álló, üzemben vagy helyszínen is legyártható alapszerkezete, amelyet számtalan variációban helyeztek el a különféle funkciók kiszolgálására. Mivel idény épületekről volt szó, csak a hővédelemről kellett gondoskodni, amit a tető alatti légmozgás megfelelően biztosított. 1958 március 1-től június 1-ig, valamint 1959 január 1-től június 15-ig összesen 18 épület épült fel ilyen szerkezettel.

A megvalósulás első ütemében készültek el az autóval, motorral közlekedő utazók részére az olcsó, egyszerű, a szállodai ellátásnál alacsonyabb igényszintű szállások, motelek. A motel a kereskedelmi szálláshelyek egyik típusa, neve a motor tourist hotel elnevezés rövidített változata. Az első moteleket a magyar állam vásárolta meg az 1958-as brüsszeli világkiállítás után, ezek kerültek a Balatonpartra. 1959 szezonnyitásra Siófokon, Földváron, Keszthelyen és Tihanyban is készen álltak a motelek a vendégfogadásra. Az olcsó, és nagy tömegek elszállásolására alkalmas kempingek és a hozzájuk kapcsolódó kiszolgáló létesítmények is az első ütemben épültek. A településközpontok rendezése, a hozzájuk kapcsolódó bazársorok, vendéglátóipari létesítmények vagy a nagyobb szállodák építése fokozatosan történt. A megvalósítás első öt évének eredményeiről a Magyar Építőművészet 1963/5. száma részletesen tudósít.

 

A balatoni fejlesztések 1957-től 1968-ig tartó időszakát a kiegyensúlyozott, organikus fejlesztés, a szilárd építési és területgazdálkodási rend jellemezte. Mindez elsősorban a Regionális Tervnek volt köszönhető. A Regionális Terv máig minta értékű, a Balaton -környéket egységesen és öszefüggéseiben kezelő feldolgozás és javaslattétel. Több, mint 10 év eredményességét a kor adottságai is elősegítették, a tervezők lelkesedését pedig nyilvánvalóan csak fokozta, hogy a rendezési tervek készítésekor már a megvalósulásra készülhettek. A tervezők - a szokásostól eltérő módon - a rendezési terveket is maguk művezették, így garantálva az elképzelések végigvitelét, pontos megvalósítását. Ma visszatekintve, úgy gondolom, hogy a siker annak is volt köszönhető, hogy olyan emberek kerültek döntési pozíciókba, akik a legnagyobb szakmai tudással, kreativitással és a legnagyobb emberi gondossággal végezték munkájukat, mindehhez pedig a szükséges anyagi fedezet is rendelkezésükre állt.

Végezetül álljon itt Farkas Tibor egykori balatoni főépítész néhány 1963-ban írt gondolata a Balatonkörnyékről, jól tükrözve hozzáállását, elhivatottságát, vonzalmát a

Balatonhoz.

„Az ember méreteihez viszonyítva talán a legjobb léptékben felrakott a lágy, meleg vizet szegélyező hegyek csipkézete. Hatalmas vonulat, de mégis átfogó, helyenkint tobzódón változatos, de mégis nemesen egyszerű. A keszthelyi kék hegyek erdeiből, -ha lopva ugyan,- ma is lejár a vad hűsítő vizéhez. A tapolcai medence cukorsüveg hegyeit ugyanúgy minden nap körülsimogatják a nap sugarai, mintha évezredek óta ők formálnák egy nagy forgószínpad korongján. Hatalmas képzőművészeti alkotáshoz hasonlítható az egész balatoni táj. Maradandó értékű, monumentális plasztika, boldogításunkra, gyönyörködtetésünkre.”

 


 

Marton Rozália

 

Részlet a MOME Doktori Iskolájának 2010-2011-es tanév első félévének dolgozatából. A teljes dolgozat innen letölthető.

 

 

 

Hozzászólások száma: 0Hozzászolni csak bejelentkezés után lehet. Összes hozzászólás megtekintése 
<
3H építésziroda   3LHD   A4 Studio   A4 Stúdió   Agora   Alena Sramkova   Andrea Deplazes   Andrija Rusan   Andrzej Stasiuk   András   BAHCS   BME   BME Sportközpont   Badacsonytomaj   Baglyas Erika   Bagossy Levente   Bak   Balatonakarattya   Balatonlelle   Balf   Balázs Mihály   Baróthy Anna   Baumhorn Lipót   Bazsányi Sándor   Benczúr László   Benedek Anna   Benedek Zsanett   Berlin   Betűrés   Bevk Perovic   Bojár Iván András   Bord Studio   Budapest   Budaörs   Bujnovszky Tamás   Bulcsu Tamás   Bunker   Báger   Békéscsaba   Celldömölk   Cerklje   Collegium Hungaricum   CommON,   Csaba   Csaba László   Családi ház   Csaplár Vilmos   Cseh András   Cseh építészet   Csehorszáh   Cserépváralja   Csillag Katalin   Cságoly Ferenc   Csánk Elemér   Czigány Tamás   Czigány Tamás,   Czita   Cézanne   Davide Macullo   Dobai János   Domus Áruház   Dubniczay-palota   Dévényi Márton   Dévényi Tamás   EKF   Ekler Dezső   Ellenlábas   Enota   Erdély   Erik,   Etyek   FUGA   Fehérváry Jákó   Ferencz Marcell   Fialovszky Tamás   Fiume   Fortvingler Éva   FunTheory   Földes Dalma   Földes és Társai Építésziroda   Galéria,   Gelse   Gereben Gábor   Gunther Zsolt   Guttmann Szabolcs   György Péter   Gyürki-Kiss Pál   Gödör   H-ház   Hajnal Zsolt   Hajós Alfréd   Hartmann Gergely   Hegedűs Péter   Helmle   Hetedik Műterem   Hofer Miklós   Horvátország   Hungária fürdő   Hévíz,   Hódmezővásárhely   Izola   JAK   JAK,   Jan Stempel   Janáky György   Janáky István   Jiri Smolik   John Pawson   Jánossy György   Kalmár László   Kalmár,   Karácsony Tamás   Katarzyna Majak   Keller Ferenc   Kemenes Vulkánpark   Kemény István   Kendi Imre   Kendik Géza   Kern Orsolya   Kettős vakolás   Kis Péter   Kisfakos   Klobusovszki Péter   Kollektív Műterem   Komárom   Konok Tamás   Kovács Dániel   Kovács Zoltán   Kozma Lajos   Kranj   Krasnja   Kruppa Gábor   Kuruc-domb   Kétvölgy   Lakos Dániel   Lakástrend   Latinovits Zoltán   Ljubljana   Luppa-sziget   Láng Zsolt   Lázár Antal   Lénárd Anna   M. Miltényi Miklós   MCXVI Építészműterem   Madeinhungary   Magyari Éva   Magyarország   Majkpuszta   Makovecz Imre   Maribor   Marosvásárhely   Martinkó József   Maurizio Bradaschia   Messer   Mezei László   Millenáris Velodrom   Molnár Csaba   Molnár Péter   Monostori Erőd   Moravánszky Ákos   Mátrai   Mészáros Erzsébet   Múzeum   Műegyetem   Nagy Bálint   Nagy Csaba   Nagy Márta   Nagy Péter   Nyitott Műhely   Németh Pál   Németország   Ofis   Ofis Arhitekti   Ofis arhitekti   Orsós László Jakab   Pannonhalma   Papp Róbert   Pasaréti út   Pazár Béla   Perbál,   Peter Schweger   Petri György   Piarista Központ   Pilisszentlászló   Podčetrtek   Porticus   Preisich Gábor   Preisich Katalin   Projekzil Architekti   Prága   Pápa   Pásztor Erika Katalina   Pázmándi Margit   Pécs   Pécs,   Reimholz Péter   Roeleveld-Sikkes   Román Építész Kamara   Rychtařík Zdenek   Rákos-patak   Sagra   Sajtos Gábor   Serban Tiganas   Shoppingroof   Siófok   Solymosi Bálint   Somló   Sopronbánfalva   Sou Fujimoto   Stara Fuzina   Szandaszőlős   Szeged   Szigliget   Szilágyi Klára   Szlovénia   Szojka Mariann Tünde   Számalk   Szécsi Noémi   Sárai Róbert   Sásd   Sóskút   Tamás Zsuzsa   Tamási iskola   Tardos Tibor   Tarnóczky Tamás   Tihanyi Bencés Apátság   Turányi Gábor   Törökbálint   Tövissi Zsolt   Tüzér utca   U. Nagy Gábor   Valkai CSaba   Valkai Csaba   Valkonya,   Varga Mátyás   Vendvidék   Veszprém   Vincent van Gogh   Vincze László   Virág   Virág Csaba   Vizdák Janka   Vysehrad atalier   Várkert Bazár   Várszegi Asztrik   Vékony Péter   WAMP   Wesselényi Garay Andor   Wesselényi-Garay Andor   Zeke Gyula   Zombor Gábor   Zsolnay Kulturális Negyed   Zsuffa   Zsuffa Zsolt   abc   alkotóhét   archív   bevk perović arhitekti   biennále   bme   boldogság   borászat   bölcsőde   bútor   dokumentumfilm   duna   egészség   előzetes   eozinmáz   esszé   faluház   felújítás   fürdő   graffiti   gázgyár   gólyabál   hotel   híd   interjú   iskola   kamalduli remeteség   kereskedelmi épület   kert   kertváros   kilátó   kiállítás   kolostor   kápolna   képkocka   kórház   könyvtár   közösség   leadásfutás   lépcső   mozi   munkacsoport.net   múzeum   művészettörténet   művészpiac   nyaraló   promo   propeller z   párbaj   spenótház   sportcsarnok   sportlétesítmény   stadion   stockholm   street art   szociális épület   szálloda   szélmalom   templom   tettye   tt1   társasház   uszoda   van Gogh   vasas vívócsarnok   város   városarculat   városháza   vívócsarnok   wellness   weninger borászat   xpozíció   zarándokház   zene   zongora   Árvai András   Árvai AndrásFUGA   ÉL-csarnok   Építész Stúdió   Építészet és kritika és írás   Óbudai Gázgyár Villamos Központ   Újmassa   Újpalota   építészkar   épületfotó   és   óvoda   üvegvisszaváltó   Őskohó   3H építésziroda   3LHD   A4 Studio   A4 Stúdió   Agora   Alena Sramkova   Andrea Deplazes   Andrija Rusan   Andrzej Stasiuk   András   BAHCS   BME   BME Sportközpont   Badacsonytomaj   Baglyas Erika   Bagossy Levente   Bak   Balatonakarattya   Balatonlelle   Balf   Balázs Mihály   Baróthy Anna   Baumhorn Lipót   Bazsányi Sándor   Benczúr László   Benedek Anna   Benedek Zsanett   Berlin   Betűrés   Bevk Perovic   Bojár Iván András   Bord Studio   Budapest   Budaörs   Bujnovszky Tamás   Bulcsu Tamás   Bunker   Báger   Békéscsaba   Celldömölk   Cerklje   Collegium Hungaricum   CommON,   Csaba   Csaba László   Családi ház   Csaplár Vilmos   Cseh András   Cseh építészet   Csehorszáh   Cserépváralja   Csillag Katalin   Cságoly Ferenc   Csánk Elemér   Czigány Tamás   Czigány Tamás,   Czita   Cézanne   Davide Macullo   Dobai János   Domus Áruház   Dubniczay-palota   Dévényi Márton   Dévényi Tamás   EKF   Ekler Dezső   Ellenlábas   Enota   Erdély   Erik,   Etyek   FUGA   Fehérváry Jákó   Ferencz Marcell   Fialovszky Tamás   Fiume   Fortvingler Éva   FunTheory   Földes Dalma   Földes és Társai Építésziroda   Galéria,   Gelse   Gereben Gábor   Gunther Zsolt   Guttmann Szabolcs   György Péter   Gyürki-Kiss Pál   Gödör   H-ház   Hajnal Zsolt   Hajós Alfréd   Hartmann Gergely   Hegedűs Péter   Helmle   Hetedik Műterem   Hofer Miklós   Horvátország   Hungária fürdő   Hévíz,   Hódmezővásárhely   Izola   JAK   JAK,   Jan Stempel   Janáky György   Janáky István   Jiri Smolik   John Pawson   Jánossy György   Kalmár László   Kalmár,   Karácsony Tamás   Katarzyna Majak   Keller Ferenc   Kemenes Vulkánpark   Kemény István   Kendi Imre   Kendik Géza   Kern Orsolya   Kettős vakolás   Kis Péter   Kisfakos   Klobusovszki Péter   Kollektív Műterem   Komárom   Konok Tamás   Kovács Dániel   Kovács Zoltán   Kozma Lajos   Kranj   Krasnja   Kruppa Gábor   Kuruc-domb   Kétvölgy   Lakos Dániel   Lakástrend   Latinovits Zoltán   Ljubljana   Luppa-sziget   Láng Zsolt   Lázár Antal   Lénárd Anna   M. Miltényi Miklós   MCXVI Építészműterem   Madeinhungary   Magyari Éva   Magyarország   Majkpuszta   Makovecz Imre   Maribor   Marosvásárhely   Martinkó József   Maurizio Bradaschia   Messer   Mezei László   Millenáris Velodrom   Molnár Csaba   Molnár Péter   Monostori Erőd   Moravánszky Ákos   Mátrai   Mészáros Erzsébet   Múzeum   Műegyetem   Nagy Bálint   Nagy Csaba   Nagy Márta   Nagy Péter   Nyitott Műhely   Németh Pál   Németország   Ofis   Ofis Arhitekti   Ofis arhitekti   Orsós László Jakab   Pannonhalma   Papp Róbert   Pasaréti út   Pazár Béla   Perbál,   Peter Schweger   Petri György   Piarista Központ   Pilisszentlászló   Podčetrtek   Porticus   Preisich Gábor   Preisich Katalin   Projekzil Architekti   Prága   Pápa   Pásztor Erika Katalina   Pázmándi Margit   Pécs   Pécs,   Reimholz Péter   Roeleveld-Sikkes   Román Építész Kamara   Rychtařík Zdenek   Rákos-patak   Sagra   Sajtos Gábor   Serban Tiganas   Shoppingroof   Siófok   Solymosi Bálint   Somló   Sopronbánfalva   Sou Fujimoto   Stara Fuzina   Szandaszőlős   Szeged   Szigliget   Szilágyi Klára   Szlovénia   Szojka Mariann Tünde   Számalk   Szécsi Noémi   Sárai Róbert   Sásd   Sóskút   Tamás Zsuzsa   Tamási iskola   Tardos Tibor   Tarnóczky Tamás   Tihanyi Bencés Apátság   Turányi Gábor   Törökbálint   Tövissi Zsolt   Tüzér utca   U. Nagy Gábor   Valkai CSaba   Valkai Csaba   Valkonya,   Varga Mátyás   Vendvidék   Veszprém   Vincent van Gogh   Vincze László   Virág   Virág Csaba   Vizdák Janka   Vysehrad atalier   Várkert Bazár   Várszegi Asztrik   Vékony Péter   WAMP   Wesselényi Garay Andor   Wesselényi-Garay Andor   Zeke Gyula   Zombor Gábor   Zsolnay Kulturális Negyed   Zsuffa   Zsuffa Zsolt   abc   alkotóhét   archív   bevk perović arhitekti   biennále   bme   boldogság   borászat   bölcsőde   bútor   dokumentumfilm   duna   egészség   előzetes   eozinmáz   esszé   faluház   felújítás   fürdő   graffiti   gázgyár   gólyabál   hotel   híd   interjú   iskola   kamalduli remeteség   kereskedelmi épület   kert   kertváros   kilátó   kiállítás   kolostor   kápolna   képkocka   kórház   könyvtár   közösség   leadásfutás   lépcső   mozi   munkacsoport.net   múzeum   művészettörténet   művészpiac   nyaraló   promo   propeller z   párbaj   spenótház   sportcsarnok   sportlétesítmény   stadion   stockholm   street art   szociális épület   szálloda   szélmalom   templom   tettye   tt1   társasház   uszoda   van Gogh   vasas vívócsarnok   város   városarculat   városháza   vívócsarnok   wellness   weninger borászat   xpozíció   zarándokház   zene   zongora   Árvai András   Árvai AndrásFUGA   ÉL-csarnok   Építész Stúdió   Építészet és kritika és írás   Óbudai Gázgyár Villamos Központ   Újmassa   Újpalota   építészkar   épületfotó   és   óvoda   üvegvisszaváltó   Őskohó  
>
Kemenes Vulkánpark - admin
Martinkó József a Bercsényiben - 1. - admin
Interjú U. Nagy Gáborral - negyedik rész - 6B.hu
The City - II. - .
Bunker a Dovin Galériában - admin
Tüzér utca, vívócsarnok - admin