A ferencvárosi faló

Létezik még Ferencváros minden ellenkező jel ellenére, és olyan területen nyert csatát, ahol a legkevésbé számíthattunk rá: benyelt egy Aldit szőröstül, bőröstül. Ott van benne. A Kilián laktanya lovardája bekebelezte az élelmiszerboltot úgy, hogy a végén mindenki jól járt.

Láttam már építészt rajzolni. Olyan régi dolgokat ráz ki kérésre a ceruzájából, firkálja fel egy vonallal, amik már fotón is megfakultak. Ha valamivel bíbelődött egyszer, az benne marad. Egyetemen, valamelyik várostervezési féléven adták fel feladatnak a Tűzoltó utcai volt lovardát. Nehezen megérthetőnek és követhetőnek tűnt a terület: egy-két éve létezett már a Trafó, aminek vonzása, kulturális erőtere egészen a körúti éjszakai hatos megállójáig elért. A Kilián laktanya hatalmas kezelhetetlen tömbje, a földszintes tömegével beékelődő lovarda, az akkor még nem létező üres saroktelek (ma „park”), nem messze az omladozó, bedeszkázott zsinagóga (ma Holokauszt Emlékközpont), gyermekkórház, mindezek gangos lakóházak között, a körút és az Üllői út savas, zsibbasztó forgalmával körbeölelve. Mit lehet itt tenni? Egy féléven át és tovább foglalkoztató kérdés vált belőle. Kulturális funkciót a lovardába! Ez volt a válasz egytől-egyig. Ma végre pont került az évekkel ezelőtt felvetődött viták végére: diszkont élelmiszer bolt. Erre akkor nem gondolt senki. De az idő megoldotta.

A képre kattintva megnézheti az épületről készült videót.

A hajdani laktanyához tartozó lovarda obsitként a megtisztelő bútorbizományi funkciót kapta - miután az épületegyüttes levetette a militáns vonzalmait -, ami egy igazán előkelő lehetőség volt, szemben a laktanya csendes pusztulásához mérten. Akinek annak idején volt szerencséje a bizományiba bekukkantani, az a félhomályban, bútorokkal telezsúfolt csarnokban a tévedésből bekerült Asplund asztalka és a népszerű Erika ülőgarnitúra család mellett az épület acélvázát, galériáját is szemügyre vehette. A bútoráruház pár éve megszűnt, utána sokáig kereste a helyét, és végül élelmiszer áruházzá vált. Egészen szokatlan módon konzumálódott: ha közelítünk a Tűzoltó utca mindig szűk járdáin a ház felé, a megszokott látványt kapjuk, leszámítva a színét. Lemosták a téglákról az évszázados kátrányt, kiglancolták a sarkokat, viszont megmaradtak az acél keretes ablakok, sötét homályukkal emlékeztetve az épület nehezen megszerzett ismert színére. Apróbb, alig észrevehető változások történtek az épületen, újraépítették a kapukat nagyobb nyílásokká, az egyiken a parkolókba hajthatunk be, a másik az árufeltöltést szolgálja. A legszembetűnőbb az épület Trafó felöli véghomlokzatának fellazítása, árkádossá alakítása, ami okos tervezői húzás volt. A szűk utcáról így nem közvetlenül juthatunk be a boltba, hanem egy köztes téren keresztül, ahol felkészülhetünk arra, ami utána következik. Az árkád alatt állva, hátunk mögött hagyva Ferencvárost, láthatjuk, hogy az évszázados téglacsarnok csak egy álca, előttünk egy bárhol, bármelyik zöldmezőre lepottyantott áruházlánc egyik doboza van. Ott lapít csendben a házban, elbújva a laktanya megfáradt szemei, a Trafó sznob elvárásai elől. Hiszen kaja kell, lovak és kultúra nélkül még csak-csak megvan az ember, de kaja nélkül nehezen. Ott bent van a változás: a Ferencvárosból hirtelen az Aldi ismert belső terében találjuk magunkat, ahol megszűnik a külső, megszűnik a város, marad a 60x60-as álmennyezet, az armatúrák és légbefúvó rácsok, a sztenderd szerint kialakított áruház belső, az ismert feliratok, színek, áruválaszték. A dobozboltot gyakorlatilag finoman betolták a lovarda téglái közé, az acélszerkezetes tető alá, az ipari ablakok homálya mögé. A tervezők mindent megtettek, hogy a beruházó észrevegye, kihasználja az épület meglévő és rejtve maradó szépségeit, láthatóvá váljon a szerkezet, visszaköszönjön a külső, beköszönjön a Város, de végül az utilitárius elvek győztek. De ezzel a döntéssel váratlanul győztek az évszázados kátrányos téglák a provizórikus dobozépítészeten, amit bekebelezett, használ, és ha úgy adódik, megválik tőle.

És a bevásárlás végeztével, az üzletből kilépve, visszatekintve az épületre a diszkontvásárló egyszeriben visszaváltozik gyalogossá, hétköznapi ferencvárosivá, akinek a tüdejéből nem lehet csak úgy kisikálni a kátrányt. Az olyan marad már. Kívül, belül.

Árvai András

Megjelet nnyomtatásban: Octogon 2010/7

vezető tervező: Kendik Géza
építész munkatársak: Dóczy Viktória, Veszelik Péter, Salamon Dániel, Horváth Kristóf

A4 Stúdió