A róka (víg ismeretterjesztés)

 A róka igéző állat. Mítoszok tárgya. A róka megbabonáz a farkával, a róka varázslatos, a róka az égből jött, a róka angyal: ilyesmik. Tehát a rókában van valami. A róka nem játék. Szép. És néha veszett. Külön színt neveztek róla el.

Otthon is tartható. A kertben. Tanítható és némiképp háziasítható is. Ha fiatalon kerül fogságba, meglehetősen megszelídül, de természetét nem cseréli ki. Láthattunk olyat is, hogy egy rókát cumisüvegből táplált tejjel a gazdája. Lehet házi kedvenc, ha kesztyűs kézzel bánunk vele. Még rokonaival, a kutyákkal is eljátszik.

Egyszer Pécsett hallottam, hogy egy öregember, az egykori vadőr, szerzett valahol egy rókakölyköt, s magánál tartotta a szobakonyhában. Pórázban sétáltatta, s ha rákérdezett valaki, mindig rávágta: „Ő az én kutyám.” A házgyári kádban fürdette is. Aztán persze feljelentették. Elvették tőle. Talán most is rá gondol, s a róka is rá. Arca a gazdáéval lassan egybemosódik.

A kutyafélék családjába tartozik. 12-15 évig él. Hasonlít a kutyához és a farkashoz, de ezektől mégis elüt. Teste karcsúbb, nyúlánkabb; koponyája hosszabb; arcorra hegyesebb; lábszárai rövidek; farka hosszú, bozontos. Szellemi tehetsége nagyobb. Körülbelül 90 cm hosszura nő, farka pedig 40 cm-es. Súlya 7-10 kg. Tehát egy rókából 7-8 ember is kijön. Sok ember megirigyelheti a tehetségét. Meg persze a stílusát: a rókák köztudottan udvarias nagy urak, komoly csábítók. Nem véletlenül főszereplői annyi mítosznak, mesének, dalnak. Született főszereplők.

A rókák Észak gyermekei. Arrafelé élnek igazi pompájukban. A legkomolyabb példányok ott nőnek; Dél felé mind kisebbednek, vörös színük is halványodik. A spanyol és Dél-francia rókák annyira elütnek az északiaktól, hogy a korábban külön fajoknak tekintették őket. Bundájuk színe minden vidéken a környezethez alkalmazkodik. A róka komák nagy rejtőzködők.

Van is okuk az óvatosságra, hisz Albionban sokáig törvényes volt a rókavadászat: gonosz kopókkal kergették az ártatlan rókákat. A simabőrűekről nem is beszélve, kik villámló botjukkal ritkították őket.   

Vadászata a különböző vidékeken másként történik: vagy kopókkal űzik, vagy borzebekkel zavarják ki vackából, vagy kiássák, kifüstölik s tőröket állítanak fel nekik csapdaként. Sok helyen holdvilágos éjjeleken lesből lődözik. Bundája keresett árucikk, de csak a november közepétől március közepéig lövötteké bír értékkel.

A vörös róka (Vulpes vulpes) hazája Európa, de tenyészik Észak-Afrikában, Ázsiában és Észak-Amerikában is. Egyes vidékeken a legmostohább körülmények között is meg tud élni. Magyarországon is megtalálható. Földbe vájt üregekben, rókavárakban lakik, de a föld fölött is felüti sátorfáját. Gyakran a borz üresen maradt fészkét foglalja el. Tehát lusta is. Mégse növeszt pocakot. Jó neki.

A megfigyelők kiemelik: kitűnő helyismerete és emlékeztető tehetsége van. Éjjel jár zsákmánya után, de védett helyeken, nyáron és télvíz idején: nappal is vadászik. Zsákmányul első sorban egereket fogdos, de nem veti meg a rovarokat, férgeket, halakat, rákokat, nyulakat, szarvasborjakat, a beteg őzeket, kotló madarakat s a házi szárnyasokat sem. Szükség esetén a gyümölcshöz is hozzányúl. Ráteszi a mancsát.

Nagy udvarló. A párosodás idején több hím udvarol egy nősténynek. A nőstény április végén vagy május elején fiadzik és 3-9 kölyke vakon jön a világra: 10 napig az is marad. Ez nem is olyan ijesztő, hisz sok ember egész életében vak és süket marad minden jóra.

Az anya igen odaadóan ápolja csemetéit, állatokat hord nekik. Júliusban a kis rókafiak már saját szakállukra kezdenek vadászni az öregek kíséretében. (Így volt ez Vukkal és Karakkal is.) Augusztusra nagykorúak lesznek, s elhagyják a szülői házat, hogy szétszóródjanak a szélrózsa minden irányában.

A szárított rókahúst, rókamájat és gerincvelőt régen tüdőbajok elleni gyógyszernek tekintették. A rókazsírt meg fülbajokra adták. Tehát a róka gyógyít. A látványa mindenképp. A róka még a Kis Herceget is megbabonázta.

Pollágh Péter