
Folyamatosan önarcképet rajzolunk – interjú Cságoly Ferenccel (2.)
Interjú megnevezése: Cságoly Ferenc
A felvétel ideje: 2010. 10. 21.
Készítő: Árvai András, Benedek Anna
Nem nagyon tudom elszakítani a két fejlődést egymástól, vannak, akik építészként bontakoztak ki, azonkívül látok építészeti fejlődést is. Az, hogy az építészek változtak személy szerint, egyenként, egyedenként, az nyilván megjelenik abban, hogy az építészet is fejlődik.
Úgy emlékszem vissza a kilencvenes évek elejére és az azt megelőző időszakra, hogy egy borzasztó tétovaság volt, nemcsak a rendszerváltás miatt, hanem az azt megelőző időszakban megjelenő építészeti hatások sokfélesége miatt is. Nálunk, pont a szocializmus zárt adottságai miatt mindig egy kicsit késve vagy lecsengve jelentek meg a különböző építészeti hullámok, mondjuk a posztmodern vagy a dekonstrukció hullámai. Nemcsak késve, hanem tompítva, megszűrve is. Emiatt nálunk fura “regionális posztmodernkék” meg “modernkék” alakultak vagy keresgélték a helyüket teljesen gyökértelenül. Egyrészt azért gyökértelenül, mert itt nem voltak itthon, másrészt meg nem az eredeti forrásból, hanem különböző szűrőkön keresztül érkezett ide hozzánk az elméleti anyag. Abban a nagy zavarodottságban a viszonylag határozott vagy egyszerű hangon megszólaló épületek revelatív hatásúak lehettek. Például akkoriban ha valaki a média által vagy a médiaforrások által bauhausos stílusnak megfelelő épületeket - azaz egyszerű, racionálisabb házakat tervezett, az hatalmas örömöt okozott. Ezek az úgynevezett bauhausos megformálások - aminek semmi köze nem volt a bauhaushoz, hanem mondjuk az egyszerű formákhoz, vagy az egyszerű formákból való építkezéshez - egy elég biztos utat adtak a magabiztosság felé.
Azok az építészek, akik közé én is tartoztam, és akik akkor voltunk középkorúak, csak bizonyos fokig válthattuk meg a világot. Minket már nyilvánvalóan korlátoztak azok a beidegződések, reflexek, amiket előtte 15 évig, 18 évig felszedegettünk különböző állami tervezővállalatoknál abban a légkörben, abban a közegben. Mindenképpen korlátozottak voltak a lehetőségeink. Fel kellett nőni egy olyan friss nemzedéknek, aki már teljesen más környezetben nevelkedik: az oktatás, a mesterek is más hangokon szólalnak meg. Úgy tűnik, ennek a 20 évnek kellett eltelnie, és úgy látom, hogy az elmúlt 5 évben jelentkeznek annak az első jelei, hogy ez az új generáció talpra állt.
Kapcsolódó videók:
A felvétel ideje: 2010. 10. 21.
Készítő: Árvai András, Benedek Anna
Cságoly Ferenc munkáit, melyeket az Építész Stúdió építészeként tervezett, a Fény utcai piacot, az Alkotás Point irodaházat vagy a Barbakán téri lakóházát Pécsen, sokan ismerik. A Kossuth-díjas építésszel jelenlegi munkahelyén, a Műegyetem Középülettervezési Tanszékén beszélgettünk oktatásról, építészetről, jövőbeni terveiről. Az interjú második részét nézhetik meg.
A teljes interjút a Prae.hu-n olvashatják el.
Részlet az interjúból:
Hogyan jellemezné a rendszerváltás óta eltelt húsz évet: az építészet vagy az építészek felől nézve erőteljesebb a változás?Nem nagyon tudom elszakítani a két fejlődést egymástól, vannak, akik építészként bontakoztak ki, azonkívül látok építészeti fejlődést is. Az, hogy az építészek változtak személy szerint, egyenként, egyedenként, az nyilván megjelenik abban, hogy az építészet is fejlődik.
Úgy emlékszem vissza a kilencvenes évek elejére és az azt megelőző időszakra, hogy egy borzasztó tétovaság volt, nemcsak a rendszerváltás miatt, hanem az azt megelőző időszakban megjelenő építészeti hatások sokfélesége miatt is. Nálunk, pont a szocializmus zárt adottságai miatt mindig egy kicsit késve vagy lecsengve jelentek meg a különböző építészeti hullámok, mondjuk a posztmodern vagy a dekonstrukció hullámai. Nemcsak késve, hanem tompítva, megszűrve is. Emiatt nálunk fura “regionális posztmodernkék” meg “modernkék” alakultak vagy keresgélték a helyüket teljesen gyökértelenül. Egyrészt azért gyökértelenül, mert itt nem voltak itthon, másrészt meg nem az eredeti forrásból, hanem különböző szűrőkön keresztül érkezett ide hozzánk az elméleti anyag. Abban a nagy zavarodottságban a viszonylag határozott vagy egyszerű hangon megszólaló épületek revelatív hatásúak lehettek. Például akkoriban ha valaki a média által vagy a médiaforrások által bauhausos stílusnak megfelelő épületeket - azaz egyszerű, racionálisabb házakat tervezett, az hatalmas örömöt okozott. Ezek az úgynevezett bauhausos megformálások - aminek semmi köze nem volt a bauhaushoz, hanem mondjuk az egyszerű formákhoz, vagy az egyszerű formákból való építkezéshez - egy elég biztos utat adtak a magabiztosság felé.
Azok az építészek, akik közé én is tartoztam, és akik akkor voltunk középkorúak, csak bizonyos fokig válthattuk meg a világot. Minket már nyilvánvalóan korlátoztak azok a beidegződések, reflexek, amiket előtte 15 évig, 18 évig felszedegettünk különböző állami tervezővállalatoknál abban a légkörben, abban a közegben. Mindenképpen korlátozottak voltak a lehetőségeink. Fel kellett nőni egy olyan friss nemzedéknek, aki már teljesen más környezetben nevelkedik: az oktatás, a mesterek is más hangokon szólalnak meg. Úgy tűnik, ennek a 20 évnek kellett eltelnie, és úgy látom, hogy az elmúlt 5 évben jelentkeznek annak az első jelei, hogy ez az új generáció talpra állt.
Kapcsolódó videók:
<
>