Árvai András | Répás Éva | Villányi Norbert
A felvétel ideje: 2011. 03. 14.
Készítő: Árvai András, Répás Éva, Villányi Norbert
Persze ez a messziről érkező általánosítása, a részleteket elkerülő távolságtartó viselkedése, a városi látogató falusi romantikát kereső bugyuta vágya. De átutazóként is feltűnik, hogy Gelse kilóg a sorból, hiszen az adottságaihoz képest rendelkezik egy akkora uszodával, ami a nagyobb városok kiváltsága volt eddig.
Az uszoda megvalósítása elsőre a község túlzó álmának, nagyzási hóbortjának tűnhet, amibe a hírek szerint bele is rokkant a falu költségvetése. Idén újabb hírnévre tettek szert, amit valószínűleg az ottlakók szívesebben elkerültek volna, hiszen a korábban mintafaluként emlegetett Gelse azzal került az újságok oldalaira, hogy a helyi önkormányzat a fennálló tartozásai miatt adósságrendezési eljárást kért maga ellen, magyarul csődbe ment.
Az okok között említik az elmúlt évtized során megvalósított beruházásokat, melyekhez pályázati úton rendkívül jelentős állami, európai uniós támogatásokat szereztek ugyan, de a szükséges önerőt hitelből teremtették elő. A mintafalu kitüntető címet a 2003-ban megkezdődött fejlesztési folyamattal érdemelte ki, ami folyományaként és az előteremtett pénzből megújult a Petőfi Sándor Emlékkönyvtár, a faluközpont, az óvoda és a sportöltöző, a körzeti általános iskola, az önkormányzat hivatala. Majd 2007-ben a tanuszodaként is működő, fedett termálfürdőt is átadták.
Valószínűleg egyéni és közösségi ambíciók is fűtötték a települést, hogy erején felül vállalva felépítette a termálfürdőt, de minden oka és lehetősége megvolt, hogy álmodozzon. A megpályázott és elnyert támogatásokon túl a falu határában lévő 45 hektáros területet hazai befektetők megvásárolták és elképzeléseik szerint szállodát, termálfürdőt, apartmanokat építettek volna több ütemben. A nagyívű tervekkel és víziókkal érkező befektetők egy bonyolító társaságon keresztül meghívásos pályázatot írtak ki a terület beépítésére és az épületek megtervezésére. A pályázatra többek között Karácsony Tamás építészirodáját is meghívták, akik később megkapták a megbízást. Hosszas tervezés kezdődött a domboldal beépítésére. A tervezés során megkerülhetetlenné vált a magánberuházáshoz szegről-végről kapcsolódó önkormányzati elképzelés, amely a sportuszoda létesítéséről szólt a község iskolájához és tornaterméhez kapcsolódóan. Akkor már az önkormányzat kész kiviteli tervekkel rendelkezett az uszodáról, amelynek megvalósítása a magánberuházóval való egyesség miatt előtérbe került. A megvalósítás fázisába ért elképzelésről kiderült, hogy az anyagi lehetőségeikhez képest túlzó a tervezett épület, melyet át, illetve újraterveztettek, amihez a Karácsony irodát kérték fel. A kurtított programmal induló uszodatervezés engedélyezési terveinek elkészítésére rövid egy hónap állt rendelkezésükre, majd a kiviteli tervekre szóló tervezési megbízás átkerült a kiválasztott kivitelező cég hatáskörébe, így onnantól az építészek megbízója a kivitelező cég lett.
Az építészek ettől kezdve abból építkeztek, ami raktáron volt. Ez a fajta kényszer utólag nézve nem ártott az épületnek, sőt, rákényszeríttette őket a megoldások keresésére, a külső hatások által befolyásolt tervezésre, a véletlen jelenlétére az épület végső formájának elnyerésében. A kezdeti koncepció gyakorlatilag nem változott, a fő rendek változatlanok maradtak, de a részletek itt-ott más képet kaptak, mint ahogy a tervasztalon mutattak. A legtöbb nyitva hagyott kérdést az épületen jelenleg az okozza, hogy a több ütemben megvalósuló ház egyelőre az első ütemnél megállt az átadásakor, és a jelek szerint jó ideig állni is fog.
Meglepő módon mégis egységet és befejezettséget sugall az épület már az első találkozáskor, az épületben bóklászva, megismerve tesz fel kérdéseket magában a megfigyelő, amikre a válaszokat nem találja, ha nem tudja, hogy éppen megállt az építkezés. Amit lát, az nem az, amit az építészek teljes mértékben elképzeltek. Viszont ugyanez a csalhatatlan jele annak, hogy a ház működik, az elsőre nem érthető momentumok is elfogadhatók, sőt, szerethetők. Ami szembetűnik, az a bátorság, és itt nem a formák bátor használatáról van szó, hanem az építést befolyásoló tényezők bátor beengedéséről, és a használhatóság okozta kilógások bátor vállalásáról.
Az uszoda számára kijelölt hely a tervezett szálloda-apartman-üdülő komplexum és az általános iskola és tornaterme közötti terület, a település nyugati szélén. Közvetlenül az uszoda mellett halad el a komplexumot kiszolgáló út, ez az adottság a tervezés folyamán fontos szempont lett: az uszodához tartozó külső medencéket és napozókat az épület saját testével védi a kíváncsi szemek hangoskodó autóitól.
Az épület két elemből áll össze, az egyik a sportmedencét és a termál medencéket magába foglaló két szint magas épületrész, a másik az iskolával és a tornateremmel összekötő, az épület arányaihoz képest keskeny nyaktag, ami két szinten a bejáratot, büfét, öltözőket foglalja magában. Ez a keskeny épületrész fogadja a vendégeket, illetve a felső szinten az átöltözni képes úszni vágyókat.
Ez a határozottan keskeny épületrész, határterületté válik, egy semleges zónává, ami a minimális kiszolgálási képessége, és a már említett belső udvari medencék használói védelme mellett felkészít a letagadhatatlan falusi közeg és a városi attitűddel rendelkező sportuszoda közötti áthidalhatatlannak tűnő átmenetre. Az előtérbe lépve könnyen átláthatóvá és megérthető válik az épület. A legszükségesebb mértékűre hangolt, gazdagon üvegezett tér egyértelműen mutatja az irányokat az épületen belül annak ellenére, hogy nem egyértelmű a haladási irány a bejárattól: jobbra fordulva található a pénztár, balra pedig a medencetér, az öltözők és a büfé felé vezető közlekedő. Pusztán a teret vizsgálva a közlekedési irányok tájékozódó képességet igénylenek, de az épületrész keskenységéből, a rá merőleges medenceteret magában foglaló épületrész, továbbá a visszafogott és minimális strukturáltságából adódóan a belső udvarra kerül az épület fiktív súlypontja, egyezve a fizikai súlypontjával. Ez a vállalt, nem „túltervezett” megoldás, miszerint az épület belső rendjét az alkotók nem írták felül, működővé teszi a házat annak ellenére is, hogy a belső udvar jelenleg semmilyen referencialehetőséggel sem rendelkezik: építési terület, építési törmeléklerakó – némi fűvel.
A keskeny „nyaktag” és a hozzá képest kövér medenceteret lefedő épületrész szokatlan és bátor építészeti megoldásnak tűnik, de valójában a tervezési program befolyásolta a megszületését: úgy biztosítja az uszoda kapcsolatát a meglévő tornacsarnokhoz és általános iskolához, hogy egy védett belső udvar alakul ki az összefogott épületek között. Így, a tulajdonképpen közlekedősáv funkciót ellátó épületrésznek, a tornacsarnok ad értelmet, a benne elhelyezett funkciók töltik meg élettel és a belső udvar szervezi egységbe az összekötött épületrészekkel - az a belső udvar, ami egyelőre hiányzik.
Fellelhetők az épületben más gesztusok is, amikre csak a következő ütem adhat magyarázatot, ilyen például a termálvizes medencék terében található galéria, ahová a legritkább esetben téved bárki a funkciójának beteljesületlensége miatt: ez a galéria vezetne az egyelőre fel nem épített csúszdákhoz. Ez a csúszdahiány tetten érhető a tömegen is: az épülethez egyszintes toldalékként kapcsolódik a termálvizes medencét magában foglaló helyiség, melyet az említett csúszdák egészítenének ki a felső szintjén. De mind a galéria, mind az egyszintes épülettömeg megtalálja a helyét az épület egységében. Funkcionális magáramaradottságát esztétikai szempontok feledtetik. Az egyszintes épületrész megnyugtató lezártságot ad abban a folyamatban, amely a keskeny „nyaktag” felvezetésével kezdődik, majd a felduzzadt medencetéren át a hátsó egyszintes épületrésszel zárul. Összességében a tömeg precízen megkomponált, határozott képet mutat. Ez a kimért határozottság a belső homlokzatokon lazul fel, ahol nagy üvegfelületek, azok fehér tokszerkezete és a sötétszürke faburkolat egymással érezhető disszociációt eredményeznek. Ez a belső, rendezetlenséget sugalló kép ellentétben áll a külső precíz, osztrákos hangjával.
Az uszoda komponálásánál a tervezők kezét egyértelműen a táj, a természeti adottságok vezették – ez pontosan kiolvasható és folyamatosan megtapasztalható élmény az épület bármely pontján – értelemszerűn azokban a helyiségekben, amelyet nyílással is elláttak a tervezők, amikből bőven található mindenhol. Az egész épület világos, átlátható és tiszta – ami egy uszodánál mekkora élmény! – miközben a táj beszél.
Az épület szerkezete és a benne használt anyagok is beillenek abba a sorba, amit az utilitárius elvek, az adott lehetőségek és a véletlenek írtak, amik szintén a bátor jelzővel illethetők. Az épület előregyártott vasbeton pillérvázas, kehelyalapokkal, PI-paneles födémmel.
Az épület aránya, mérete a terek fel- és kihasználása, a felhasznált anyagok és épületszerkezeti megoldások visszafogottságot mutatnak amellett, hogy megfelelnek és maradéktalanul kielégítik a szokatlan hely és helyzet által támasztott igényeket. Úgy viseli magán azt a meglehetősen szűkre szabott viseletet, amit a nagyravágyó (vö. élni akaró) település adott rá, hogy emberi léptékű maradt, visszafogott, funkcionális és követendő építészetet mutat. De az álmokból hirtelen az ébredés, mikor észrevesszük, hogy a medencébe lóg a kezünk.
Árvai András
Helyszín: Gelse, Zala megye
Tervezők: Karácsony Tamás, Zombor Gábor
Munkatársak: Báger András, Bernard Bea, Falvai Balázs, Gerzsenyi Tibor, Turai Balázs, Vági János, Vörös Tamás
Fotók: Árvai András, Szabó Márton
