Árvai András
1976-ban született Budapesten, a Műegyetem építészkarán végzett.  A tervezés mellett a 6b.hu és a Prae.hu szerkesztője.

Guttmann Szabolcs Nagyszebenből

Guttman Szabolcs építész egyetemet alapított Nagyszebenben, abban a városban, ahol később főépítészként egyengette a város felkészülését az Európa Kulturális Fővárosa cím betöltésére. Az említett egyetemről, a kisebbségi létről, a műemlékek sorsáról és a főépítészként eltelt időszakról beszélgettünk vele Kolozsváron.

 

 

 

Lát különbséget magyar és román építészek között magyar építészként Romániában?

 

Mint magyar ajkú kolozsvári, bukaresti egyetemet végeztem és már akkor kiderült, hogy ha az ember felvállalja Romániában az építészetet, akkor nagy különbségek nem lesznek kollega és kollega között, mivel eleve egy iskolát járunk ki. Az egyetem évei alatt valamennyi magyar kollégával folyamatosan követtük a budapesti egyetemi tankönyvek tartalmát illetve a magyar építészeti folyóiratok jegyzékét. 2007-ben, húsz évre rá, hogy elvégeztük ezt az egyetemet, kiderült, hogy valamennyiük, akikkel együtt töltöttük a hat évet -pl.Bogos Ernő, Máthé Zoltán, Müller Csaba, Tövissi Zsolt és még sorolhatnám- organikus egységként kezelik az épitett környezetet és a műemlékekre is érzékeny szakember lett. Ha összehasonlítjuk magunkat ilyen szinten a román kollegákkal, akkor kiderül, hogy a kortárs építészet nyelvezetében is van egy kis törés. Mi kisebbségként többet kaptunk azzal, hogy még egy építészeti nyelvezetbe betekinthettünk.

 

Említette, hogy magyar építészként műemlékekre érzékenyek, ez azt jelenti, hogy ez egyfajta kisebbségi sajátosság Romániában, inkább a magyarokra jellemző ez a fajta orientáció?

 

Romániában sajnos máig az a helyzet, hogy nem igazán szeretik az építészeti egyetemen a műemléki diplomatervet, az államvizsga elsősorban egy alkotói tervből áll.

Emiatt a kamarának is gondjai vannak, mivel két év szakmai gyakorlat után kapja meg egy fiatal építész az aláírási pecsétjogot és abban a pillanatban kiderül, hogy azzal az építésznemzettséggel, akik csak új épületekkel, ha lehet, minél inkább modernista, neo-modernista épületek háztárával végzik el az egyetemet, hátrányban van az az ifjú építész, aki inkább műemlékekkel foglalkozik és ilyen portfolióval megy vizsgázni. Azt is magára húzhatja, hogy nem kapja meg a pecsétjogot.

 

Ez azért is gond Romániában, mert az épített környezetre rányomja a bélyegét az individualista látásmód. Kevésbé figyelnek oda az alkotó építészek a szomszéd telkekre, a közterületekre, emellett gyerekcipőben van a tájépítészeti stúdium is, ami segítené egy épület illeszkedését. Ezt így egybevetve megállapithatjuk hogy az egyedi alkotó-tervező magatartásnak köszönhetően sokat kell még várni egy jó városi tér vagy utcakép kialakulásáig.

 

A bukaresti egyetem oktatásának tanterve egyértelműen a párizsi alkotó iskola felé hajlott. Rengeteg tervezés, alkotás első évtől kezdve, ami nagyon jó gyakorlatot ad azoknak akik alkotó tervpályázatokon vesznek részt a jövőben. De kérdőjeles ez az oktatás akkor, amikor egyre kevesebb megrendelés van új épületre és inkább a meglévő épületek felújitása és a város rehabilitálása kerül előtérbe, a történelmi központoktól egésszen a legrútabb negyedek kikupálásáig.

 

Emiatt hozták létre Nagyszebenben az egyetemet?

 

Kolozsváron tanítottam a Műszaki Egyetem épitészeti tagozatán 1995-től 2000-ig és 2008-tól 2010-ig. A bukaresti egyetemmel is közreműködtem 2003-2005 között, amikor a nagyszebeni tanitás alárendeltje lett a fővárosi oktatásnak. A kilencvenes évek kolozsvári tapasztalata azt mutatta, hogy sem a város sem az egyetem nem kereste egy újfajta látásmód kialakitását, legalább is ami az épitett örökség jövőjét illette. Műemlékvédelmet és tervezést tanítottam és a kettő nagyon kontrasztosnak hatott: másodévben kreatív építészetet, ötödévben pedig a meglévő értékek elméleti gondozását. Akkor az volt az érzésem, hogy jobb lenne erről az értékmentő elvekről, első évtől kezdve többet beszélni és az építészettörténettel is jobban megbarátkozni – lehet, hogy igy nem annyira kreatív, „fantasztikus” építészeket nevelnénk, de valószinüleg olyanokat, akik megéreznék a meglévő épitett környezet értékeit és megértenék a rehabilitálás adminisztrációjának csinja-binját. Olyanokat, akik abban is látnának fantáziát, ha egy várost vagy települést karbantartanak. Ha nagyon leegyszerűsíteném ezt a gondolatot, azt is mondhatnám, hogy karbantartó építészeket szerettem volna „gyártani”. Ezt nem értették meg Bukarestben a jóváhagyó intézmények. 2000-től-2002-ig úgymond illegálisan működött ez a fajta neveltetés a nagyszebeni német-román magánegyetemen. 

 

A kis, 20 fős elsőéves és másodéves csoportok inkább a kirakatai voltak az egyetemnek, háttérben a több száz egyetemista jogot és közgazdaságtant tanult. Mi egészen pozitív diszkriminációnak örvendtünk és határozottan egy nagyon jól felszerelt iskolát tudtunk teremteni egy éven belül. Elég, ha azt mondom, hogy akkor Kolozsváron volt két darab monitor az építészeti tanszéken, Nagyszebenben pedig már az első évben tudtunk tizennyolcat működtetni. Nagyon reméltem, hogy éppen emiatt bejön. Hát máig nem sikerült rést ütni a szakminisztériumi gondolkodásban.

 

Két év működés után, az egyetem rektora végül lemondott erről a szakról. Azt mondta úgy látszik, hogy az építésznemzetség annyira kasztrendszerként működik Romániában, hogy ő ezzel nem komplikálja az egyetem egyébként is bonyolult rendszerét. Eléggé szomorú pillanat volt 2002-ben, amikor be kellett zárni és visszafizetni a tandíjat a diákoknak és elnézést kérni tőlük, hogy két évig építészettörténetre tanítottuk őket, mert ezt nem akarja senki az országban.

 

Érdekes módon 2003-ban Bukarest keresett meg akkor Nagyszebenben, hogy milyen jó lenne egyetemi továbbképzés keretén belül bukaresti és párizsi építészeknek egy szakmérnöki gyakorlatot szervezni. Nagyon jól sikerült, Párizsban voltak a bemutatók. Ezután újrakérdeztem, hogy ha ennyire jó ez a város, mégis nem lehetne-e itt tanítani alacsonyabb szinten ezt a rehabilitálást, a válasz az volt, igen, ha a „Ion Mincu” Egyetemen belül történik és három, nem  pedig hatéves képzésen belül.

 

Amiről beszél, azok a szakemberek képzése, de nem csak szakemberek kellenek, nem csak ott dől el a műemlékek sorsa, hanem a használóknál, a tulajdonosoknál. Tettek valamit ez irányba is?

 

Próbálkoztunk nyári műemlékvédő egyetemmel, „kisegítő” iskolát folytatni. Ez Nagyszebenben jól működött 2000-től 2007-ig. Egyszerűen kimentünk az utcákra-terekre, felmértük a várost, magunkra vontuk a figyelmét az ottani embereknek, kiállításokat rendeztünk és a téma egyértelműen az épített örökség dokumentálása volt és arra kitalálni egy rehabilitációs lehetőséget. 2008-ban Segesvár, majd 2009-től Kolozsvár, illetve 2012-től Beszterce is bekapcsolódott ebbe a „vérkeringésbe”. Kolozsváron a belföldi diákok mellett  magyarországi tanárok és egyetemisták is gazdagitották a csapatot.

 

A ferences kolostor felmérésének kapcsán két hétig beszélgethettünk arról, hogy ez nem csak építészeti feladat. Megpróbáltuk kiszélesíteni a problémát: esténként a ferencesektől egészen a kultúrintézményekig, a közgazdásztól a turisztikai szakértőig végigjártuk azokat a lehetőségeket, aminek tükrében kéne gondolkozzon az az egyház vagy  tulajdonos, aki visszakapta mondjuk Erdély legszebb kolostorát. Most már egy éve ezt a rendhagyó épületegyüttest nem az állami zeneiskola lakja le, hanem a rendházat képviselő öt szerzetes próbálja gondozni, sokrétű ideiglenes bérlőkkel egyetemben.

 

Ez csak egy konkrét példa volt a sok közül, rengeteg a tennivaló. Romániában nagyon nehézkesen, de megtörtént a tulajdonok visszaadása, de úgy látszik. Sajnos nem volt olyan periódusa az elmúlt húsz évnek, amikor az új tulajdonosok fel tudtak volna nőni ezeknek a hagyatékoknak a szintjére. Sokesetben azt látjuk, hogy ma a hajdani tulajdonosa teszi tönkre a visszakapott örökséget.

 

Az, hogy az erdélyi magyarnak többet jelent a műemlék fogalma, mint az anyaországinak, az egyszerűen a kisebbségi státus megélésének köszönhető. Annak idején amikor 1990-1992 között Budapesten elvégezhettem a műemléki szakmérnöki továbbképzést a Műszaki Egyetemen, olyan szakemberek vizsgáztattak akik bejárták és megirták a kárpátmedence épitett örökségének legfontosabb rejtett értékeit. Felejthetelen marad számomra Hajnóczy Gyula tanárúrral az az utolsó beszélgetésem, ami az épitészettörténeti kutatások nemzeti karakterét illetik. Ha valaki az Ő kétkötetes ókori egyetemi tankönyvét forgatja, nem gondolná azt, hogy ennek a kornak a kutatása a szocialista Magyarországon mennyi nehézséget okozott a szakembernek. Ő úgy fogalmazott, hogy hasonlatos volt a magyarországi ókor kutatása az erdélyi középkoréval. A nemzeti gyökerek politizálása ugyanis Magyarországon a középkort Romániában az ókort emelte az előtérbe.

 

Bukarestben Sebestyén György építész -szintén volt egyetemi tanárom- Erdély reneszánsz épitészettörténetével foglalkozott, de a magyar olvasó alig ismeri, mivel mindent románul jelentett meg. Hatodéves végzős diákként rákérdeztem, miért nem magyarul írja a munkáit! Az volt a válasz: „sokan írtak már erről magyarul, de ha nem írjuk meg románul is, akkor ne sírjunk, hogy eltűnnek ezek az értékek”. Teljesen jogos ez a hozzáállás. Egyértelműen át kell tudjuk adni értékeinket a többségi lakosság részére, az írott dokumentumoktól egésszen a hely szellemiségéig. Sok esetben azonban tükörbe is kéne nézzünk, mert az értékmentés illetve tönkretevés lehet hogy éppen a homlokunkra van irva...

 

Nagyszeben főépítészeként részt vett a városkép kialakításában, aminek a kicsúcsosodása a 2007-es Európa Kulturális Fővárosa cím.

 

Nem azt képzeltem el magamnak, hogy egy városban aktatologató legyek, de valahogy pont akorra érett meg Nagyszebenben a lehetőség, amikorra már nagyon sok városrehabilitációs és restauráslási tervet készítettünk. Senki nem reagálta le azokat az adminisztráció részéről. Például 1999-ben tudtam a hajdani megyei építészeti csapattal közreműködni egy levédett résszel kapcsolatban, hogy ott irányadó gondolatok szülessenek, és akkor láttam, hogy ez a munkaanyag gyakorlatilag bekerül az adminisztráció egy polcára és ott porosodik, sőt nem is hagyják jóvá.

Volt egy polgármester-váltás, de talán már előtte -az érdekes volt-, mielőtt a város fellendült volna, Bukarest próbálta nyomni ezt előre, olyan értelemben, hogy UNESCO konferenciákat polarizált Nagyszebenbe, hátha magához tér a város. Nem tudom elfelejteni -és gondolom nem csak arra a momentumra igaz, hanem a legtöbb adminisztrációs reflexre-,  fel kellett készülni az UNESCO konferenciára, illetve arra, hogy hogyan mutatkozzon be a város az ide irányitott nemzetközi szakemberek elött. Az akkori alpolgármester behívatott és azt kérdezi tőlem: „de uram mondja meg őszintén,  mi az érdeke, hogy itt ugrabugrál”. „Semmi” válaszoltam és ezzel vége volt bármiféle szakmaiságnak a városigazgatás keretében.

 

2000-ben jött ez a váltás, amihez az is kellett, hogy a németek magukra vállalták, hogy politizálnak. Kifújták magukat, mivel mindazok, akik el akartak menni Nagyszebenből, tíz év alatt megtették. 15000 főről lecsökkent a szászok száma ezerötszázra. A maradékból kerültek ki az új vezetők -mondjuk abból a maradékból, akiket már leírt a zárt kasztszerű német-szász kisebbségi tudat, mivel beházasodtak vagy fele-felében élték meg a hétköznapokat-. Klaus Werner Johannis felesége román, de igy előreléphetett a kisebbségi fokozaton és a neve és neveltetése okán felvállalhatta ezt a dolgot. A választások alatt találkoztunk az utcán és -mivel nagykorúnak éreztem magam tizennyolc év gyakorlat után- rákérdeztem, hogy ha ő nyer, változik-e a politikai hozzáállás a történelmi központtal kapcsolatosan, vagy minden marad a régiben... (mint Magyarországon, ahogy a Ráday-műsor címe is mondja: Unokáink se fogják látni). Akkor egy tíz perces városlátogatásra hívtam meg őt, mint nagyszebenit, mert igy betekintést kaphatott a kapukon túli valós állapotokra is. Akkor láttam rajta, hogy kissé megijed. Pont abba az udvarba vittem be, a Kispiac 22. szám alá, ahol végül az az egyetemi oktatás született, amit korábban említettem.

 

Talán emiatt a városnézés miatt felkért, hogy vállaljak szerepet az adminisztrációban. Én azt mondtam, hogy nem hiszek abban, hogy egy főépítész meg tudja menteni a várost, hanem egy csapatot kell kialakítani az adminisztráció részéről. Akkor egy irodát nyitottunk, ami a város műemlékeinek a menedzselését felvállalta. Hét ember kellett volna, de soha nem voltunk háromnál többen, akkor még nem azért mert nem engedte az országos rendelkezés, hanem egyszerűen azért mert nem akart jönni a fiatalság az adminisztrációba. 2001átől ellenben már a

 

 

Mi volt a sikeresség titka?

 

Nagyszeben Európa kulturális fővárosa többek között azért lehetett sikeres, mert az előkészületek és az események, a szakmaiság mellett egy nagyon szászos politikai pragmatizmussal párosult. Továbbá a fenntarthatósága annak is köszönhető, hogy minimális új beruházás történt, egyszóval kevés pénzt költöttek el más kultúrális fővároshoz viszonyitva.  Nem hagyott maga után például olyan új intézményeket, amit az események után is fűteni kéne. Egyetlen egy új épület sem készült 2007-re, csak köztereket sikerült új infrastruktúrával, kövezéssel ellátni. Ezek azok a beruházások, amik megtérülnek, jóval könnyebben, mint egy új épület. Egyszerűen meg kellett találni a meglévő épületeknek a gazdaságos kihasználtságát, amik vonzhatják a turistáktól kezdve a beruházókig mindenkit.

 

Viszont a szakember ott áll egy komoly dilemma előtt, ha csak a közterek felújitására gondol. A kérdés az, hogy ez csupán egy szabadtéri szinház diszlete, vagy ez a tevékenység is hozzátartozik a rehabilitálás egy bizonyos szegmenséhez? Egyértelmű volt a pragmatikus  válasz, nagyon szárazon fogalmazva, hogy ha jön egy turista és biztonságos környezetbe akarom terelni, akkor kötelessége a városnak a tetőgerinctől az alapszintig úgy felújítani a homlokzatot, hogy ne essék rá senkinek a fejére egy cserép. Innen kiindulva, a biztonsági beavatkozásokon túl, nyilván a kulturális minisztériumi alapok segitettek a komolyabb restaurálási munkálatok elvégzésében is. Visszaállíthattunk olyan ablakokat, kirakatokat, amik gyakorlatilag a város egységes képét varázsolták vissza. Nagyon reméltem, hogy ez egy határkő lesz a román műemlékvédelemben, és sikerül a kulturális minisztériumnak minden évben, egy történelmi központot ennyivel megsegíteni. Sajnos mindmáig ez a gyakorlat egyedi maradt az országban.

 

Az ember sokszor néz tükörbe, de szerencséjére nem tudja a jövőt. Eleve a gyűjtés, a karbantartás egy olyan küzdelem, ami mindig csak kopik de néha-néha még felhozza azokat a láthatatlan értékeket, amiket nem is hittük volna, hogy léteznek. Summázva: tulajdonképpen Nagyszeben azért volt érdekes, mert egy teljesen leírt kisebbség kultúráját tudta bemutatni úgy, hogy azt a 95%-os többség is magáénak érezte. És akkor, hogy is vagyunk ezzel a kisebbséggel itt Romániában? Hát úgy, hogy ha sikerül átadni ezeket az értékeket a többségnek, arra csak büszkék lehetünk. Nem arról van szó, hogy valaki ellopta őket, hanem valaki átveszi és gondját viseli. 

 

 

Az interjú elkészítésben még részt vett: Marton Rozália és Villányi norbert

 

Hozzászólások száma: 0Hozzászolni csak bejelentkezés után lehet. Összes hozzászólás megtekintése 
<
3H építésziroda   3LHD   A4 Studio   A4 Stúdió   Agora   Alena Sramkova   Andrea Deplazes   Andrija Rusan   Andrzej Stasiuk   András   BAHCS   BME   BME Sportközpont   Badacsonytomaj   Baglyas Erika   Bagossy Levente   Bak   Balatonakarattya   Balatonlelle   Balf   Balázs Mihály   Baróthy Anna   Baumhorn Lipót   Bazsányi Sándor   Benczúr László   Benedek Anna   Benedek Zsanett   Berlin   Betűrés   Bevk Perovic   Bojár Iván András   Bord Studio   Budapest   Budaörs   Bujnovszky Tamás   Bulcsu Tamás   Bunker   Báger   Békéscsaba   Celldömölk   Cerklje   Collegium Hungaricum   CommON,   Csaba   Csaba László   Családi ház   Csaplár Vilmos   Cseh András   Cseh építészet   Csehorszáh   Cserépváralja   Csillag Katalin   Cságoly Ferenc   Csánk Elemér   Czigány Tamás   Czigány Tamás,   Czita   Cézanne   Davide Macullo   Dobai János   Domus Áruház   Dubniczay-palota   Dévényi Márton   Dévényi Tamás   EKF   Ekler Dezső   Ellenlábas   Enota   Erdély   Erik,   Etyek   FUGA   Fehérváry Jákó   Ferencz Marcell   Fialovszky Tamás   Fiume   Fortvingler Éva   FunTheory   Földes Dalma   Földes és Társai Építésziroda   Galéria,   Gelse   Gereben Gábor   Gunther Zsolt   Guttmann Szabolcs   György Péter   Gyürki-Kiss Pál   Gödör   H-ház   Hajnal Zsolt   Hajós Alfréd   Hartmann Gergely   Hegedűs Péter   Helmle   Hetedik Műterem   Hofer Miklós   Horvátország   Hungária fürdő   Hévíz,   Hódmezővásárhely   Izola   JAK   JAK,   Jan Stempel   Janáky György   Janáky István   Jiri Smolik   John Pawson   Jánossy György   Kalmár László   Kalmár,   Karácsony Tamás   Katarzyna Majak   Keller Ferenc   Kemenes Vulkánpark   Kemény István   Kendi Imre   Kendik Géza   Kern Orsolya   Kettős vakolás   Kis Péter   Kisfakos   Klobusovszki Péter   Kollektív Műterem   Komárom   Konok Tamás   Kovács Dániel   Kovács Zoltán   Kozma Lajos   Kranj   Krasnja   Kruppa Gábor   Kuruc-domb   Kétvölgy   Lakos Dániel   Lakástrend   Latinovits Zoltán   Ljubljana   Luppa-sziget   Láng Zsolt   Lázár Antal   Lénárd Anna   M. Miltényi Miklós   MCXVI Építészműterem   Madeinhungary   Magyari Éva   Magyarország   Majkpuszta   Makovecz Imre   Maribor   Marosvásárhely   Martinkó József   Maurizio Bradaschia   Messer   Mezei László   Millenáris Velodrom   Molnár Csaba   Molnár Péter   Monostori Erőd   Moravánszky Ákos   Mátrai   Mészáros Erzsébet   Múzeum   Műegyetem   Nagy Bálint   Nagy Csaba   Nagy Márta   Nagy Péter   Nyitott Műhely   Németh Pál   Németország   Ofis   Ofis Arhitekti   Ofis arhitekti   Orsós László Jakab   Pannonhalma   Papp Róbert   Pasaréti út   Pazár Béla   Perbál,   Peter Schweger   Petri György   Piarista Központ   Pilisszentlászló   Podčetrtek   Porticus   Preisich Gábor   Preisich Katalin   Projekzil Architekti   Prága   Pápa   Pásztor Erika Katalina   Pázmándi Margit   Pécs   Pécs,   Reimholz Péter   Roeleveld-Sikkes   Román Építész Kamara   Rychtařík Zdenek   Rákos-patak   Sagra   Sajtos Gábor   Serban Tiganas   Shoppingroof   Siófok   Solymosi Bálint   Somló   Sopronbánfalva   Sou Fujimoto   Stara Fuzina   Szandaszőlős   Szeged   Szigliget   Szilágyi Klára   Szlovénia   Szojka Mariann Tünde   Számalk   Szécsi Noémi   Sárai Róbert   Sásd   Sóskút   Tamás Zsuzsa   Tamási iskola   Tardos Tibor   Tarnóczky Tamás   Tihanyi Bencés Apátság   Turányi Gábor   Törökbálint   Tövissi Zsolt   Tüzér utca   U. Nagy Gábor   Valkai CSaba   Valkai Csaba   Valkonya,   Varga Mátyás   Vendvidék   Veszprém   Vincent van Gogh   Vincze László   Virág   Virág Csaba   Vizdák Janka   Vysehrad atalier   Várkert Bazár   Várszegi Asztrik   Vékony Péter   WAMP   Wesselényi Garay Andor   Wesselényi-Garay Andor   Zeke Gyula   Zombor Gábor   Zsolnay Kulturális Negyed   Zsuffa   Zsuffa Zsolt   abc   alkotóhét   archív   bevk perović arhitekti   biennále   bme   boldogság   borászat   bölcsőde   bútor   dokumentumfilm   duna   egészség   előzetes   eozinmáz   esszé   faluház   felújítás   fürdő   graffiti   gázgyár   gólyabál   hotel   híd   interjú   iskola   kamalduli remeteség   kereskedelmi épület   kert   kertváros   kilátó   kiállítás   kolostor   kápolna   képkocka   kórház   könyvtár   közösség   leadásfutás   lépcső   mozi   munkacsoport.net   múzeum   művészettörténet   művészpiac   nyaraló   promo   propeller z   párbaj   spenótház   sportcsarnok   sportlétesítmény   stadion   stockholm   street art   szociális épület   szálloda   szélmalom   templom   tettye   tt1   társasház   uszoda   van Gogh   vasas vívócsarnok   város   városarculat   városháza   vívócsarnok   wellness   weninger borászat   xpozíció   zarándokház   zene   zongora   Árvai András   Árvai AndrásFUGA   ÉL-csarnok   Építész Stúdió   Építészet és kritika és írás   Óbudai Gázgyár Villamos Központ   Újmassa   Újpalota   építészkar   épületfotó   és   óvoda   üvegvisszaváltó   Őskohó   3H építésziroda   3LHD   A4 Studio   A4 Stúdió   Agora   Alena Sramkova   Andrea Deplazes   Andrija Rusan   Andrzej Stasiuk   András   BAHCS   BME   BME Sportközpont   Badacsonytomaj   Baglyas Erika   Bagossy Levente   Bak   Balatonakarattya   Balatonlelle   Balf   Balázs Mihály   Baróthy Anna   Baumhorn Lipót   Bazsányi Sándor   Benczúr László   Benedek Anna   Benedek Zsanett   Berlin   Betűrés   Bevk Perovic   Bojár Iván András   Bord Studio   Budapest   Budaörs   Bujnovszky Tamás   Bulcsu Tamás   Bunker   Báger   Békéscsaba   Celldömölk   Cerklje   Collegium Hungaricum   CommON,   Csaba   Csaba László   Családi ház   Csaplár Vilmos   Cseh András   Cseh építészet   Csehorszáh   Cserépváralja   Csillag Katalin   Cságoly Ferenc   Csánk Elemér   Czigány Tamás   Czigány Tamás,   Czita   Cézanne   Davide Macullo   Dobai János   Domus Áruház   Dubniczay-palota   Dévényi Márton   Dévényi Tamás   EKF   Ekler Dezső   Ellenlábas   Enota   Erdély   Erik,   Etyek   FUGA   Fehérváry Jákó   Ferencz Marcell   Fialovszky Tamás   Fiume   Fortvingler Éva   FunTheory   Földes Dalma   Földes és Társai Építésziroda   Galéria,   Gelse   Gereben Gábor   Gunther Zsolt   Guttmann Szabolcs   György Péter   Gyürki-Kiss Pál   Gödör   H-ház   Hajnal Zsolt   Hajós Alfréd   Hartmann Gergely   Hegedűs Péter   Helmle   Hetedik Műterem   Hofer Miklós   Horvátország   Hungária fürdő   Hévíz,   Hódmezővásárhely   Izola   JAK   JAK,   Jan Stempel   Janáky György   Janáky István   Jiri Smolik   John Pawson   Jánossy György   Kalmár László   Kalmár,   Karácsony Tamás   Katarzyna Majak   Keller Ferenc   Kemenes Vulkánpark   Kemény István   Kendi Imre   Kendik Géza   Kern Orsolya   Kettős vakolás   Kis Péter   Kisfakos   Klobusovszki Péter   Kollektív Műterem   Komárom   Konok Tamás   Kovács Dániel   Kovács Zoltán   Kozma Lajos   Kranj   Krasnja   Kruppa Gábor   Kuruc-domb   Kétvölgy   Lakos Dániel   Lakástrend   Latinovits Zoltán   Ljubljana   Luppa-sziget   Láng Zsolt   Lázár Antal   Lénárd Anna   M. Miltényi Miklós   MCXVI Építészműterem   Madeinhungary   Magyari Éva   Magyarország   Majkpuszta   Makovecz Imre   Maribor   Marosvásárhely   Martinkó József   Maurizio Bradaschia   Messer   Mezei László   Millenáris Velodrom   Molnár Csaba   Molnár Péter   Monostori Erőd   Moravánszky Ákos   Mátrai   Mészáros Erzsébet   Múzeum   Műegyetem   Nagy Bálint   Nagy Csaba   Nagy Márta   Nagy Péter   Nyitott Műhely   Németh Pál   Németország   Ofis   Ofis Arhitekti   Ofis arhitekti   Orsós László Jakab   Pannonhalma   Papp Róbert   Pasaréti út   Pazár Béla   Perbál,   Peter Schweger   Petri György   Piarista Központ   Pilisszentlászló   Podčetrtek   Porticus   Preisich Gábor   Preisich Katalin   Projekzil Architekti   Prága   Pápa   Pásztor Erika Katalina   Pázmándi Margit   Pécs   Pécs,   Reimholz Péter   Roeleveld-Sikkes   Román Építész Kamara   Rychtařík Zdenek   Rákos-patak   Sagra   Sajtos Gábor   Serban Tiganas   Shoppingroof   Siófok   Solymosi Bálint   Somló   Sopronbánfalva   Sou Fujimoto   Stara Fuzina   Szandaszőlős   Szeged   Szigliget   Szilágyi Klára   Szlovénia   Szojka Mariann Tünde   Számalk   Szécsi Noémi   Sárai Róbert   Sásd   Sóskút   Tamás Zsuzsa   Tamási iskola   Tardos Tibor   Tarnóczky Tamás   Tihanyi Bencés Apátság   Turányi Gábor   Törökbálint   Tövissi Zsolt   Tüzér utca   U. Nagy Gábor   Valkai CSaba   Valkai Csaba   Valkonya,   Varga Mátyás   Vendvidék   Veszprém   Vincent van Gogh   Vincze László   Virág   Virág Csaba   Vizdák Janka   Vysehrad atalier   Várkert Bazár   Várszegi Asztrik   Vékony Péter   WAMP   Wesselényi Garay Andor   Wesselényi-Garay Andor   Zeke Gyula   Zombor Gábor   Zsolnay Kulturális Negyed   Zsuffa   Zsuffa Zsolt   abc   alkotóhét   archív   bevk perović arhitekti   biennále   bme   boldogság   borászat   bölcsőde   bútor   dokumentumfilm   duna   egészség   előzetes   eozinmáz   esszé   faluház   felújítás   fürdő   graffiti   gázgyár   gólyabál   hotel   híd   interjú   iskola   kamalduli remeteség   kereskedelmi épület   kert   kertváros   kilátó   kiállítás   kolostor   kápolna   képkocka   kórház   könyvtár   közösség   leadásfutás   lépcső   mozi   munkacsoport.net   múzeum   művészettörténet   művészpiac   nyaraló   promo   propeller z   párbaj   spenótház   sportcsarnok   sportlétesítmény   stadion   stockholm   street art   szociális épület   szálloda   szélmalom   templom   tettye   tt1   társasház   uszoda   van Gogh   vasas vívócsarnok   város   városarculat   városháza   vívócsarnok   wellness   weninger borászat   xpozíció   zarándokház   zene   zongora   Árvai András   Árvai AndrásFUGA   ÉL-csarnok   Építész Stúdió   Építészet és kritika és írás   Óbudai Gázgyár Villamos Központ   Újmassa   Újpalota   építészkar   épületfotó   és   óvoda   üvegvisszaváltó   Őskohó  
>
Interjú U. Nagy Gáborral - negyedik rész - 6B.hu
WAMPLÍTÚDÓ - 6B.hu
A ferencvárosi faló - 6B.hu
sven - .
Nem szeretem a skatulyákat - interjú Kendik Gézával - 6B.hu
Ki van az építészet mögött? - interjú Ekler Dezsővel (2.rész) - 6B.hu