Árvai András | Jeffery, Celina | Répás Éva | Villányi Norbert
A felvétel ideje: 2010. 02. 24.
Készítő: Árvai András, Celina Jeffery, Répás Éva, Villányi Norbert
A bemutatott társasház az alpesi Cerklje város szélén található gyönyörű környezetben, kilátással a környező hegyekre, földekre. A területen még egy 300 éves hatalmas hársfa is található, ami köré az építészek megtervezték az épületet. Az épületet L-alakúra formálták, körbefogva a védett hársfát, és az így kialakuló nagy homlokzati felülettel kilátást biztosítottak a legtöbb lakás számára.
A társasházat a szociális lakásokat építő szolvén nemzeti lakásügyi alap finanszírozta. Ez az alap leginkább a fiatal, gyermekes családokat támogatja, zömében hiteleken és kedvezményes eladási áron keresztül. Az alap évente 10 000 lakás építését célozta meg, amiből jó néhányat a ljubljanai Ofis építésziroda tervezett. Végül 900 eurós négyzetméterenkénti áron adták el, ami az ottani viszonyok között jóval a piaci ár alatt van. Emiatt az építési költségeknek kötött keretek között kellett maradnia, ami 600 euró volt. Egyszerű és gazdaságos anyagokat használtak az utilitárius elveket szem előtt tartva. A lakások különböző méretűek: 30 m2-től a 4 szobás 80 m2-esig.
A faluban és a környékén háborítatlan formában rengeteg példája maradt meg a tradicionális építészetnek tanyák, pajták , szénaszárító állványok formájában. A homlokzat koncepciója a szénaszárító állványok rendszerét követi – a felhasznált fagerendák a hagyományos kiképzéssel készültek. Hagyományosan a gazdák szénát és kukoricát tartottak ez ehhez hasonló építményekben, amely itt most balkon növények tartására szelídült.
Az építészektől korábban itt bemutatott Krasnja település határában található kápolna szoborszerű formája és szerkesztése első benyomásra lényegesen különbözik a most említett társasháztól. A kápolna szándékosan és fizikailag is hátat fordít a meglévő és a környezetében fellelhető hagyományos építészeti megoldásoknak, itt ellenkezőleg: a tájegységenként különböző módon megjelenő szénaszárító állványok helyi formáját - a szlovének által kozolecnek nevezett mezőgazdasági építményeket - fogták és rátették a társasház homlokzatára.
Az Ofis által tervezett társasházak sajátossága a moduláris rendszerben elhelyezett homlokzati dobozok. Ezeket az elemeket tulajdonképpen egy szokványos „kocka” társasházra helyezik. Itt is ez történt, azzal a különbséggel, hogy ezeknek a díszítőelemeknek az archetípusai fellelhetők az épület közvetlen környezetében. Persze, ezeknek a homlokzati elemeknek a megkülönböztető jelleg megadásán, és esztétikai szempontokon kívül vannak szerkezeti szerepei is. Itt is megemlítik a tervezők, hogy az épületeket körbefogó balkonokat határoló, szerkezetként megfogalmazott fagerendázat háttért szab a balkon-térnek, átmeneti teret alkotva a külső tér és a lakások között, továbbá energetikai szempontból is jótékony hatású. Hihető dolgok. De ha a haszonelvűséget nézzük, akkor annyi haszna van a homlokzati falnak, hogy felületként használja magát, bemutatva a feledésbe kerülő népi építészet szerkezeti megoldásait. És ha eljön az az idő, amikor már senki sem fogja tudni, mi az a kozolec vagy csereklye, akkor számíthatunk azokra, akik ebben a társasházban nőttek fel. Egy életre megtanulják.
Árvai András
Megjelent a prae.hu-n, itt olvasható.
zene: Lajkó Félix
Kapcsolódó videók:
Ajánló:
de szerintem ezek a bemutatott vedeók az egyes házakról párbeszédbe léphetnek egymással. például az, ahogy u.nagy gábor használja a hagyományos szerkezeteket és az ott helyben talált (hagyott) formavilágot azzal, ahogy az ofis-ék használták fel ugyanazt. én nem tenném le a voksomat egyik mellett sem, mert adott helyzeteben mindkettő jó megoldás lehet. és függ a befogadónak a habitusától is, szerintem. és, ahogy kolorlokál szólt itt előttem:) az, hogy feltettük ide (meg elmentünk oda és megnéztük), az már egy állásfoglalás.
itt Lajkó Félix zenéjének egy részletét használtuk fel.
V.N.