Az interjú szerkesztett változata Prae.hu-n olvasható.

- Házaival az in-between space folyamatos értelmezési módjait keresi, vagy próbál viszonyulni a környezetéhez is? Az a fajta átgondolt és szigorú tudatosság, ami a belső terek kialakításánál vezeti, jelen van-e a környezetre való reagálásában is, vagy az ösztönös cselekedet?

A környezet nagyon is érdekel. De nem abban a viszonylatban, hogy azt kövessem, szolgaian megfeleljek neki, hanem folyamatosan újraértelmezem az épített környezetet és a már meglévő terek állapotát. Azt kell mondjam, hogy eddig inkább az ösztöneimre hallgattam, de mivel egyre több európai pályázaton veszünk részt, úgy gondolom egyre több figyelmet kell szentelnünk a kontextusnak is. A már meglévő környezet sokszor vezet és segít az építészet új összefüggéseire rájönnöm.

A szó hagyományos értelmében véve, a házaim néha egyáltalán nem illenek a környezetükbe. Fehér földönkívülinek hatnak, de csak első látásra. Ha felfedezzük a környéket, az utcát, a távolságokat, az épületet, ha feltérképezzük az épületem és a város, az épületem és a környezet viszonyát akkor már nem egy oda nem illő házat látunk, hanem a tér egy újfajta megközelítését. Ezek a értelmezési módok érdekelnek leginkább, amikor a környezettel foglalkozom, de fontos számomra az építészet és a város viszonya is, nem tudunk csak házakban vagy csak városokban gondolkodni. Elmosódnak a határvonalak, és ott és akkor jönnek létre a kint és a bent közötti terek. Egyik a másik nélkül nem létezik.

Mostanában nagyon sokat foglalkozom a környezet megértésével - néha félreértésével - azért, hogy előremutató javaslatokat tudjak tenni az újra-, és átértelmezésével kapcsolatban. Ezek nem feltétlenül a helyes válaszok, az újradefiniálás során sokszor váratlan eredményekre is jutunk. Szerintem ez a lényege a gondolkodásnak.

szöveg, szerkesztés: Árvai András, Villányi Norbert

vágás: Villányi Norbert

kamera: Árvai András

• Interjú Sou Fujimotoval - első rész