Hogyan lettél épületfotós?

Teljesen véletlenül lettem épületfotós. Tíz évvel ezelőtt megkértek, hogy készítsek portrékat a magyar építőművészet számára. Köztük volt Vadász György is, akit akkor ismertem meg, és megkérdezte, hogy fotózom-e házakat. És én rámondtam, hogy igen. Gyorsan vettem egy felszerelést, ami alkalmas épületeket fotózására, mert nem volt. Abban az időben diára készültek ezek a képek, kezdetnek egy középformátumú gépet vettem, amivel elkezdtem az épületeket fotózni.
Az építészet mindig érdekelt valahogy, laikusként. De ez a lehetőség, ez az út abszolút egy véletlenen múlt.
Magyarországon kevés építészeti fotós van, mert kevés építész fotóztat. Az, hogy az építészeti lapok száma sok vagy kevés, az egy piaci kérdés – lehetne több, és akkor még több fotós lehetne, de alapvetően a külföldi üzleti modell az, hogy az építész, amikor elkészül egy épülete, megbíz egy általa jónak tartott fotóst, és lefotóztatja az épületét. És mivel a legtöbb építész ezt megteszi, ezért külföldön több fotós van, nálunk ezt természetesen kevesebb építész teheti meg. Nagy részben anyagi kérdés ez, de talán mögötte van az is, hogy nem igénylik.

Az interjú szerkesztett változata itt olvasható.