Árvai András
1976-ban született Budapesten, a Műegyetem építészkarán végzett.  A tervezés mellett a 6b.hu és a Prae.hu szerkesztője.
Villányi Norbert

Más, mint a film

A 10 éves és 7000 tagot számláló Román Építész Kamara elnökével, Serban Tiganassal beszélgettünk. Az interjúban szóba kerül a tagok átlagéletkora, a kamarában előforduló feszültségek, a kamara által szervezett programok és a román film.

 

 

 

 

Bemuatatná a Román Építész Kamarát?

 

Ez egy fiatal szervezet. Idén ünnepeljük az építési törvény 10 éves évfordulóját. A törvény létrejötte előtt 10 évet töltöttünk az előkészítésével. Ma 7000 tagja van a kamarának, de  2001-ben 2400 taggal indultunk. 10 év alatt megháromszorozódott a létszámunk, ami igen dinamikus növekedést mutat és azt is jelenti, hogy az újonnan csatlakozók többsége fiatal, ami a friss diplomások nagy számának köszönhető. Elmondhatom, hogy az építészet a gazdasági fellendülés évei alatt igen népszerűvé vált és ez máig. Nagyon sok fiatal - akik még nem is tudják milyen nehéz építésszé válni - szeretne építész lenni, így az utánpótlás biztosított. A tagság nem kötelező, de a tervezői jogosultság tagsághoz kötött. Ahhoz, hogy egy épület megépülhessen, a terveket jogosultsággal rendelekező építésznek kell aláírnia. Ez nincs mindenhol így Európában, Franciaországban 170 m2 alatt bárki tervezhet és építhet lakóházat, Ausztriában is számos építési tevékenység végezhető tervezői jogosultsággal rendelkező építész közreműködése nélkül. Finnországban bárki tervezhet, de ezek mind-mind különböző kultúrák. Romániában ez egyfajta ajándék a kormányzat részéről, hogy minden projektet építésznek kell aláírnia, ami persze nem történik mindig így, de ez már egy másik történet.

 

Mennyi az átlagos életkora a kamarai tagoknak? Milyen arányban vannak fiatalok és idősebbek?

 

Akik a kamarában meghatározó erővel bírnak 50 éven felüliek, őket kisebb létszámban követi a 30-40-es korosztály, aztán pedig nagyobb számban vannak a 20-as éveiket taposó fiatalok. Ennek a résnek az oka az, hogy 2000 óta megnőtt az építészképzésben résztvevők száma. Amikor 1994-ben elkezdtem oktatni itt a kolozsvári egyetemen, 25 hallgató volt egy évfolyamban, ma 140 és ugyanez a nagyságrendi váltás történt a többi építészeti iskolában. Ez nem egy azonnali, hirtelen növekedés, hanem folyamatos bővülés 2000 óta. Azt is elmondhatom, hgy a női építészek száma is megsokszorozódott, jelenleg a hallgatók több mint 50 százaléka nő - legalábbis ennyien szereznek képesítést, de arról nincs információm, hogy a gyakorlatban is érvényesül-e ez az arány. Ilyen csak néhány európai országban figyelhető meg, az egyik például Franciaország, ezzel ellentétes példa Hollandia, ahol az építészek több mint 80 százaléka férfi.

 

 

Serban Tiganas

 

Észlelhető bármiféle feszültség az idősebb és a fiatalabb korosztály között?

 

Igen, természetesen! A fiatalok szerint a jelenlegi román építészet megbukott és ennek oka, hogy nincs elég beleszólásuk a dolgokba. Ezt nem teljesen így látom, de bennük megvan a vágy, hogy leváltsák a jelenlegi generációt. Az idősebbek még nem váltottak át az új, digitális technikára, de ők azt hangoztatják, hogy a tapasztalat a legfontosabb a szakma gyakorlásához. A fiatalok nem kaphatnak idejekorán túl nagy feladatokat, mert nem tudnak arányosan felelősséget is vállalni, ez a feszültség létezik, de ez teljesen rendjénvaló is. Általánosan jellemző, hogy a fiatal építészek nagyon korán szeretnének függetlenné válni. Ez igen nagy nyomást jelent. A végzés után két éves szakmagyakorlási idő van a jogosultság megszerzéséig és a tapasztalat azt mutatja, hogy ennek megszerzése után a fiatalok szeretnének függetlenedni és saját irodát nyitni.

 

Munka is van a számukra?

 

Nos, négy-öt évvel ezelőtt több munka volt, mint építész. A mi irodánknak is nehézséget okozott megfelelő munkaerőt találni, a végzősöknek már diploma előtt mind volt munkaajánlata. Mára  a helyzet megváltozott: kevesebb a munka, más városba kell költözni, hogy munkát találj. Folyamatosan kapom az álláskeresőktől az önéletrajzokat. A nem lineáris gazdasági fejlődés, a túl magas létszámú képzés és a kevés munka együtesen nehéz helyzetet teremt.

A munkavállalók is kevésbé rugalmasak, sokkal jobban kötődnek a munkáltatóhoz, hiszen a munkahely felértékelődött. Egyszóval: nehéz.

 

A kamara tud segítséget nyújtani ebben a helyzetben?

 

Kidolgoztunk néhány stratégiát: ez egyik a végzett, de még aláírási joggal nem rendelkező fiatalokat célozza. Többféle módon, konferenciákkal, programokkal próbáljuk piacképes szakmai tudásukat mélyíteni. A másik egy speciális pályázat fiatal építészek számára, hogy az ismertségüket növeljük. Ezen túl próbálunk minél több nyílt tervpályázatot előkészíteni. Nem szervezünk többé meghívásos pályázatokat, csak teljesen nyílt pályázatok bonyolításában veszünk részt. Számos nemzetközi, nyílt pályázat van most is folyamatban, nemzetközi tagokkal a bíráló bizottságban. Két éve minden pályázatot így bonyolítunk. A bizottság 7-9 tagjából 3-4 külföldi, ez nem könnyű feladat. A megrendelő, aki általában a kormányzat vagy az önkormányzat, nem mindig érti mi is egy pályázat menete, értelme. Épp tegnap találkoztam a bajor építész kamara elnökével, hogy segítsen rávilágítani a pályázatok fontosságára. Egy kiállítást is szerveztünk, ahol bemutattuk a helyi kormányzatnak mire is jó egy pályázat, miként működik ez Németországban. Nincs könnyű dolgunk megértetni a hivatalos adminisztrációval, hogy  például miért kell több díjat is kiosztani. A jelenlegi felfogással nem fér össze, hogy ha egy épületre van szükség, akkor minek a több terv és a velük járó plusz költség. Minek egyáltalán a pályázati díj, miért nem elég, ha szerződést kötnek az első helyezettel. Fel kell kelteni az érdeklődést a pályázatok iránt és értékelni kell a végső megoldást segítő ötleteket. Amikor ilyen megnemértéssel találkozunk, megpróbálunk kiegészítő forrásokat keresni. Partnereket keresünk a magánszektorból a bíráló bizottság díjazásához, szakértők bevonásához vagy akár a díjak kiosztásához is, de mindenekelőtt annak fontosságát hangsúlyozzuk, hogy a pályázati rendszer közös érdek és így elsősorban a kormányzatnak kell a költségeket állnia. Ez természetesen a közpénzekből bonyolított beruházásokra igaz. A magánpályázatok esetében, amikben egyelőre ritkábban veszünk részt, teljesen más a helyzet, ott a pályáztató válallja a bonyolítás finanszírozását. Ezek fejlesztése is a céljaink közé tartozik, különböző intézményeket próbálunk bevonni a rendszerbe, terveink között szerepel például a külügyminisztériummal való együttműködés, hogy minden nemzetközi rendezvényen az országot képviselő megjelenés tervezőjét pályázati úton válasszuk ki. Minden kormányzati, önkormányzati  épület létrejöttét egy általános, törvénybe foglalt protokolon keresztül, tervpályázat készítse elő. Ennek törvényi előkészítése nem könnyű feladat, annak ellenére, hogy számos jól működő, külföldi példa áll előttünk.

 

Elégedett az elért célokkal?

 

Hogy elégedett vagyok-e? Hogy is lehetnék az? Amit elértünk, az elégedettséggel tölt el. Akárcsak Magyarországon, mi is a nulláról indultunk a 90-es években. A társadalmi tudatban nem létezett az építész fogalma. Néhány elismert alak csinálta az építészetet, de nekik sem volt fogalmuk a menedzsmentről, a megrendelőkkel való kapcsolattartást sem ismerték, hisz valójában nem létezett a megrendelő sem, az állam adta a megbízásokat. Ilyen szempontból teljesen képzetlenek és tapasztalatlanok voltunk. Teljesen más feladatokat kellett akkor egy építésznek ellátnia mint manapság, de ezekre a dolgokra lépésről lépésre kell rájönni. Nem lehetek elégedett, hisz ez nagyon hosszú ideig tart. Sokkal könnyebb lenne, ha az iskola jobban készítene fel erre. Az oktatás színvonala viszont romlik, a frissen végzettek kevésbé képzettek.

2002-2003-ban még jól képzett évfolyam végzett, de azután valami félresiklott, egyre több embert vettek fel az iskolák, a közoktatás színvonala romlott, a felvettek általános műveltsége nem éri el a korábbi generációkét. Így nagyon nehéz a szakma színvonalát emelni.

 

Van-e a kamarának ráhatása az oktatási rendszerre?

 

Azt kell mondjam, hogy az oktatási intézmények nem látják szívesen az idősebb kollégákat, úgy érzik, hogy az általuk kiállított diploma értékét csökkenti, hogy a kamara egyéb feltételeket is támaszt a szakmagyakorláshoz: szakmai gyakorlat, kötelező továbbképzés, tagság. Az iskolák és a kamara között ezért feszültség alakult ki, európai példákkal próbáltuk meggyőzni őket, hogy az oktatás és a szakmagyakorlás két különböző dolog. Más-más felelősségi körrel rendelkezünk, de együtt kell működnünk. Az általános európai  gyakorlat egy hosszabb oktatási szakaszra, ami 5 évet jelent, és kétéves szakmai tapasztalatszerzésre épül. Ezt a csomagot kapja egy végzett építész az egyetemétől.

Az oktatás irányába két különböző stratégiánk mutat: az egyik az oktatási intézményekkel való együttműködés, de ez a fent vázolt okok miatt nem könnyű, és nem is érinthet minden egyetemet. A másik terület, hogy ösztöndíjprogramokat ajánlunk a hallgatóknak, workshopokat szervezünk vagy segítséget nyújtunk nekik ezek megszervezésében, építészeti fesztiválok létrehozásában. Úgy gondolom olyan közeli kapcsolatot ápolunk az egyetemi hallgatósággal, amilyet csak tudunk, néha szorosabb az együttműködés velünk mint a saját iskoláikkal. A másik nagyon fontos terület a nem építészekkel történő együttműködés, talán ez a legfontosabb terület számunkra. A jó építészet létrejöttéhez nem csak jó építészekre, de jó megrendelőkre is szükség van. Sokat teszünk az építészeti kultúra megismertetéséért a közoktatásban, azt szeretnénk, ha minden iskolában minden gyermek megismerkedjen az építészettel. Ezt nem mi találtuk fel, ha körbenézünk számtalan fejlett példát találunk. Finnországban az egész társadalom építészeti képzésben részesül, így értékelni is tudják a jó építészetet, máskülönben hiába vannak jó építészeik, építészetünk, ha azt nem értékeli a közönség, semmink sincs. Jelenleg egy gyermekeknek szóló építészeti könyv kiadását is támogatjuk, tagjaink dolgoznak az építészet oktatási rendszerbe történő bevezetésén, én személyesen alakítottam ki kapcsolatot bukaresti középiskolákkal: tanulóknak szervezünk vezetett, építészeti sétákat, amikre kitűnően reagáltak.

 

 

A kamarának van kapacitása megszervezni a fent említett oktatási programokat?

 

Romániában a beruházások után 0,05 % kulturális adót kell fizetni. Ezt természetesen nem csak építészetre fordítják, hanem mindenféle kulturális termékre vagy tevékenységre: zenére, színházra, irodalomra, képzőművészetekre. A beruházók által befizetett adó professzionális szervezetekhez kerül, akik kulturális célokra használhatják fel, náluk lehet konkrét projektek támogatására pályázni. A gyerekeknek szóló építészeti könyv megírását és megjelenését is ez a rendszer fedezi. A tagok által fizetett tagdíjakból éppen csak fenn tudjuk tartani a kamarát, önerőből nem tudunk az ilyen kezdeményazések mellé állni. Persze ez sem könnyű feladat, idén kétszer vagy háromszor is be kellett mennem a Parlamentbe, mert csökkenteni akarták a támogatást. Ebből az adóból tudjuk támogatni folyóiratok megjelenését is vagy építész közösségeket, hogy konferenciákat, fesztiválokat rendezzenek. Az elmúlt 3-4 évben ez volt a fő anyagi forrásunk.

 

Vannak kezdeményezések és nem csak a tagjaink felől. Bárki jelentkezhet az építészettel kapcsolatos ötleteivel, bármilyen szakterületről szívesen látjuk a termékeny ötleteket, de azért többnyire a tagjainktól érkeznek a kezdeményezések, sokszor törvényjavaslatok és a jogi környezet megváltoztatását szorgalamazó ötletek.

 

A tagjaink számára a legnagyobb elégedetlenséget az váltja ki, hogy sokan úgy gondolnak a kamarára mint egy szakszervezetre, de mi nem vagyunk szakszervezet. Mi a felhatalmazást a kormányzattól arra kaptuk, hogy szervezzük meg az építészeti közösséget és a közönség előtt képviseljük őket, garantáljuk számukra, hogy a tagjaink jól felkészült szakemberek. Nem az érdekérvényesítés a feladatunk, nem harcolhatunk a magasabb tervezői díjakért, ezt mindenkinek meg kell értenie. A kamarát egy törvény hívta életre, nem egy alulról jövő, önszerveződő képződmény. Ezt nehéz megérteni a tagoknak, akik úgy gondolják, hogy az általuk fizetett tagdíjért nekik jár valamilyen szolgáltatás. Amit mi nyújtunk nekik, az az a környezet, amiben építészként működhetnek. Ennek így kell lennie, nem feladatunk jogi segítséget vagy védelmet biztosítani a számukra, a mi feladatunk a megrendelő védelme olyan értelemben, hogy biztosan megfelelő építészeti szolgáltatást kap, ha egy tagunkhoz fordul.

 

A rendezvények kapcsán említhetnénk a nemrég megrendezett temesvári építészeti napokat.

 

A temesvári rendezvény egy sorozat része, egy bukaresti építészeti lap kiadója szervezi - talán a legrégebbi múltra visszatekintő kiadvány a 90-es évek óta. Múlt szeptemberben Kolozsváron rendezték, idén Temesváron kerül rá sor. A kelet-európi régióra fókuszál az idei prográm, számtalan meghívott vendéggel. Nagyon kíváncsian várom, mert hasonló problémákkal kell megküzdenünk a térségben és egymástól talán többet tanulhatunk, mint a tengerentúlról vagy távolabbi nyugat-európai példákból.

 

A térség országaival kapcsolatban kérdezném, hogy Ön szerint a válság segíti az együttműködést a régiónkban, illetve az együttműködés segít-e a válságot könnyebben kezelni?

 

A visegrádi négyekből épp a magyar kollégától, Kálmán Ernőtől kaptunk meghívást, hogy mi is csatlakozzunk ehhez a regionális együttműködési szervezethez. Nem csak mi, de a balti államok is. Egy másik nemzetközi szervezet a Fekete-tengeri Regionális Társulás,  itt Bulgáriával, Törökországgal, Ukrajnával, Grúziával működünk együtt, de a fekete-tengeri régióban sokkal változatosabb kultúrák és ebből fakadóan különböző problémák találhatók. A bulgárokkal és törökökkel nagyon is sok tanulnivalónk van egymástól, az eredmények később mutatkoznak majd, de már jó pár éve dolgozunk a balkán építészet megismerésén. Egy kísérleti pályázaton munkálkodunk, ahol azt szeretnénk elérni, hogy egymás országaiba tervezzünk.

Romániában is sok külföldi építésszel kell együttdolgozni, a befektetők általában hozzák a saját építészüket. Ezeknek az építészeknek helyi irodákkal kell együttműködniük, nem valósulhat meg beruházás helyi építész bevonása nélkül. Ez természetes, hiszen ő ismeri a nyelvet, a jogszabályi környezetet és lehetőségeket, a helyi iroda tudja a helyszínen nap mint nap követni a kivitelezést.

 

Egy sokat ígérő program is létezik, ami a diákok mobilitását segíti elő: a diákok pár hónapra külföldi szakmai gyakorlaton vesznek részt. Nagyon nagy kedvvel végzik ezeket és nagyon hasznos tapasztalatokat gyűjtenek. Szerintem minden pályakezdőnek kötelező lenne külföldi tapasztalatot szereznie, ez segítené megoldani az adaptáció problémáját is. Minden egyes feladat igen komplex és a megfelelő megoldáshoz alaposan meg kell értenünk a különböző helyzeteket és mi segíthetné jobban az adaptációs készséget, mint a külföldön szerzett tapasztalat? Megérteni, hogy máshol hogyan mennek a dolgok, más kultúrákban hogyan gondolkodnak az emberek. Az építészeknek mobiloknak kell lenniük. Ha nem azok, eltűnnek, hiszen a folytonosan változó gazdasági környezet rákényszeríti őket, hogy mindig a megfelelő helyre vándoroljanak.

 

Lát-e olyan potenciált, esélyt a román építészetben, elő tud-e rukkolni olyan mondanivalókkal, válaszokkal a nemzetközi színtéren, mint a román film?

 

Örülök, hogy hallott már a román rendezők fiatal generációjáról. De szerintem a filmek a társadalom belseje felé tekintenek, próbálják leírni a társadalom belső problémáit. Ez a titka az új filmes nemzedéknek. Az építészet nem annyira a társadalomról, sokkal inkább az egyénről szól, sokkal egocentrikusabb és nem is annyira érdekes magában. Talán a közösségi épületek esetében van lehetőség az építészet számára. Már ebben az éveben is egyik legfontosabb feladatunkul tűztük ki felhívni a figyelmet a közösségi terek fontosságára. Ezek a találkozó helyek, minden rájuk rakódott réteggel, fontos helyek minden ember életében, ezek nem infrastrukturális csomópontok, nem elsődlegesen a vezetékek és közlekedési eszközök számára létrehozott területek, hanem a polgárokat szolgáló belsőséges terek, mégha a szabadban találhatók is.

 

Sokat kérdezem magamtól, hogy milyen lehetőségek állnak a román építészet előtt és ahogy egyre tapasztaltabb vagyok, próbálom felmérni a lehetőségeket. Biztos vagyok benne, hogy több járható út is van, az építészetünk olyan jó tud lenni, amilyen jó állampolgárok mi magunk vagyunk. Szerintem ez egy hosszú távú lehetőség és nem rövid idő alatt dől el. Ezen a hosszú úton előtérbe kell helyezni közös érdekeinket, a közös kultúránk felé kell fordulnunk. Egyáltalán nem számítom magam baloldali beállítottságúnak, építészként az építészetről liberálisan gondolkodom, de ha a közösségi terekről vagy a társadalomról beszélünk, ami az épített környezetre épül, akkor ezeket a közös értékeinket szem előtt kell tartani mindaddig, amíg a társadalmunk nem nő fel egy jövőjéért felelős társadalommá. Addig az építészet annyira tud jó lenni, amennyire a közönsége. Évente pár film készül, de az építészet minden pillanatban jelen van. Nehéz ilyen párhuzamot vonni.

 

Igen, de a gondolkodásmód hasonló, nem?

 

Igen, a gondolkodás az. Van egy érdekes példám: tegnap abban a székben ahol ül, egy bukaresti építész hölgy ült, aki egy kolozsvári mozi tulajdonosa - a családja visszakapta a mozit, ami a nagyszüleié volt valaha. Idejött és azt mondta: nekünk van a belvárosban egy mozink és egy építészeti filmközpontot szeretnék építeni. Művészfilmek, építészettel kapcsolatos filmek, stb. Nagyon megörültem a lehetőségnek,  javasoltam, hogy hívjunk össze egy csapatot, aki kidolgozza az egész koncepciót és utánajár, hogy a kamara milyen módon tudja támogatni a projektet. Ilyen ötletek tényleg léteznek, amik művészeti ágak között mélyítik a kapcsolatokat. Ahogy mondani szokták, az építészet megfagyott muzsika. Ott van évekig. Egy filmet szeretsz vagy sem. A film esetében kimehetsz a teremből, vagy újra és újra megnézheted. Más.

 

 

Árvai András, Villányi Norbert

 

 

 

 

 

Hozzászólások száma: 0Hozzászolni csak bejelentkezés után lehet. Összes hozzászólás megtekintése 
<
3H építésziroda   3LHD   A4 Studio   A4 Stúdió   Agora   Alena Sramkova   Andrea Deplazes   Andrija Rusan   Andrzej Stasiuk   András   BAHCS   BME   BME Sportközpont   Badacsonytomaj   Baglyas Erika   Bagossy Levente   Bak   Balatonakarattya   Balatonlelle   Balf   Balázs Mihály   Baróthy Anna   Baumhorn Lipót   Bazsányi Sándor   Benczúr László   Benedek Anna   Benedek Zsanett   Berlin   Betűrés   Bevk Perovic   Bojár Iván András   Bord Studio   Budapest   Budaörs   Bujnovszky Tamás   Bulcsu Tamás   Bunker   Báger   Békéscsaba   Celldömölk   Cerklje   Collegium Hungaricum   CommON,   Csaba   Csaba László   Családi ház   Csaplár Vilmos   Cseh András   Cseh építészet   Csehorszáh   Cserépváralja   Csillag Katalin   Cságoly Ferenc   Csánk Elemér   Czigány Tamás   Czigány Tamás,   Czita   Cézanne   Davide Macullo   Dobai János   Domus Áruház   Dubniczay-palota   Dévényi Márton   Dévényi Tamás   EKF   Ekler Dezső   Ellenlábas   Enota   Erdély   Erik,   Etyek   FUGA   Fehérváry Jákó   Ferencz Marcell   Fialovszky Tamás   Fiume   Fortvingler Éva   FunTheory   Földes Dalma   Földes és Társai Építésziroda   Galéria,   Gelse   Gereben Gábor   Gunther Zsolt   Guttmann Szabolcs   György Péter   Gyürki-Kiss Pál   Gödör   H-ház   Hajnal Zsolt   Hajós Alfréd   Hartmann Gergely   Hegedűs Péter   Helmle   Hetedik Műterem   Hofer Miklós   Horvátország   Hungária fürdő   Hévíz,   Hódmezővásárhely   Izola   JAK   JAK,   Jan Stempel   Janáky György   Janáky István   Jiri Smolik   John Pawson   Jánossy György   Kalmár László   Kalmár,   Karácsony Tamás   Katarzyna Majak   Keller Ferenc   Kemenes Vulkánpark   Kemény István   Kendi Imre   Kendik Géza   Kern Orsolya   Kettős vakolás   Kis Péter   Kisfakos   Klobusovszki Péter   Kollektív Műterem   Komárom   Konok Tamás   Kovács Dániel   Kovács Zoltán   Kozma Lajos   Kranj   Krasnja   Kruppa Gábor   Kuruc-domb   Kétvölgy   Lakos Dániel   Lakástrend   Latinovits Zoltán   Ljubljana   Luppa-sziget   Láng Zsolt   Lázár Antal   Lénárd Anna   M. Miltényi Miklós   MCXVI Építészműterem   Madeinhungary   Magyari Éva   Magyarország   Majkpuszta   Makovecz Imre   Maribor   Marosvásárhely   Martinkó József   Maurizio Bradaschia   Messer   Mezei László   Millenáris Velodrom   Molnár Csaba   Molnár Péter   Monostori Erőd   Moravánszky Ákos   Mátrai   Mészáros Erzsébet   Múzeum   Műegyetem   Nagy Bálint   Nagy Csaba   Nagy Márta   Nagy Péter   Nyitott Műhely   Németh Pál   Németország   Ofis   Ofis Arhitekti   Ofis arhitekti   Orsós László Jakab   Pannonhalma   Papp Róbert   Pasaréti út   Pazár Béla   Perbál,   Peter Schweger   Petri György   Piarista Központ   Pilisszentlászló   Podčetrtek   Porticus   Preisich Gábor   Preisich Katalin   Projekzil Architekti   Prága   Pápa   Pásztor Erika Katalina   Pázmándi Margit   Pécs   Pécs,   Reimholz Péter   Roeleveld-Sikkes   Román Építész Kamara   Rychtařík Zdenek   Rákos-patak   Sagra   Sajtos Gábor   Serban Tiganas   Shoppingroof   Siófok   Solymosi Bálint   Somló   Sopronbánfalva   Sou Fujimoto   Stara Fuzina   Szandaszőlős   Szeged   Szigliget   Szilágyi Klára   Szlovénia   Szojka Mariann Tünde   Számalk   Szécsi Noémi   Sárai Róbert   Sásd   Sóskút   Tamás Zsuzsa   Tamási iskola   Tardos Tibor   Tarnóczky Tamás   Tihanyi Bencés Apátság   Turányi Gábor   Törökbálint   Tövissi Zsolt   Tüzér utca   U. Nagy Gábor   Valkai CSaba   Valkai Csaba   Valkonya,   Varga Mátyás   Vendvidék   Veszprém   Vincent van Gogh   Vincze László   Virág   Virág Csaba   Vizdák Janka   Vysehrad atalier   Várkert Bazár   Várszegi Asztrik   Vékony Péter   WAMP   Wesselényi Garay Andor   Wesselényi-Garay Andor   Zeke Gyula   Zombor Gábor   Zsolnay Kulturális Negyed   Zsuffa   Zsuffa Zsolt   abc   alkotóhét   archív   bevk perović arhitekti   biennále   bme   boldogság   borászat   bölcsőde   bútor   dokumentumfilm   duna   egészség   előzetes   eozinmáz   esszé   faluház   felújítás   fürdő   graffiti   gázgyár   gólyabál   hotel   híd   interjú   iskola   kamalduli remeteség   kereskedelmi épület   kert   kertváros   kilátó   kiállítás   kolostor   kápolna   képkocka   kórház   könyvtár   közösség   leadásfutás   lépcső   mozi   munkacsoport.net   múzeum   művészettörténet   művészpiac   nyaraló   promo   propeller z   párbaj   spenótház   sportcsarnok   sportlétesítmény   stadion   stockholm   street art   szociális épület   szálloda   szélmalom   templom   tettye   tt1   társasház   uszoda   van Gogh   vasas vívócsarnok   város   városarculat   városháza   vívócsarnok   wellness   weninger borászat   xpozíció   zarándokház   zene   zongora   Árvai András   Árvai AndrásFUGA   ÉL-csarnok   Építész Stúdió   Építészet és kritika és írás   Óbudai Gázgyár Villamos Központ   Újmassa   Újpalota   építészkar   épületfotó   és   óvoda   üvegvisszaváltó   Őskohó   3H építésziroda   3LHD   A4 Studio   A4 Stúdió   Agora   Alena Sramkova   Andrea Deplazes   Andrija Rusan   Andrzej Stasiuk   András   BAHCS   BME   BME Sportközpont   Badacsonytomaj   Baglyas Erika   Bagossy Levente   Bak   Balatonakarattya   Balatonlelle   Balf   Balázs Mihály   Baróthy Anna   Baumhorn Lipót   Bazsányi Sándor   Benczúr László   Benedek Anna   Benedek Zsanett   Berlin   Betűrés   Bevk Perovic   Bojár Iván András   Bord Studio   Budapest   Budaörs   Bujnovszky Tamás   Bulcsu Tamás   Bunker   Báger   Békéscsaba   Celldömölk   Cerklje   Collegium Hungaricum   CommON,   Csaba   Csaba László   Családi ház   Csaplár Vilmos   Cseh András   Cseh építészet   Csehorszáh   Cserépváralja   Csillag Katalin   Cságoly Ferenc   Csánk Elemér   Czigány Tamás   Czigány Tamás,   Czita   Cézanne   Davide Macullo   Dobai János   Domus Áruház   Dubniczay-palota   Dévényi Márton   Dévényi Tamás   EKF   Ekler Dezső   Ellenlábas   Enota   Erdély   Erik,   Etyek   FUGA   Fehérváry Jákó   Ferencz Marcell   Fialovszky Tamás   Fiume   Fortvingler Éva   FunTheory   Földes Dalma   Földes és Társai Építésziroda   Galéria,   Gelse   Gereben Gábor   Gunther Zsolt   Guttmann Szabolcs   György Péter   Gyürki-Kiss Pál   Gödör   H-ház   Hajnal Zsolt   Hajós Alfréd   Hartmann Gergely   Hegedűs Péter   Helmle   Hetedik Műterem   Hofer Miklós   Horvátország   Hungária fürdő   Hévíz,   Hódmezővásárhely   Izola   JAK   JAK,   Jan Stempel   Janáky György   Janáky István   Jiri Smolik   John Pawson   Jánossy György   Kalmár László   Kalmár,   Karácsony Tamás   Katarzyna Majak   Keller Ferenc   Kemenes Vulkánpark   Kemény István   Kendi Imre   Kendik Géza   Kern Orsolya   Kettős vakolás   Kis Péter   Kisfakos   Klobusovszki Péter   Kollektív Műterem   Komárom   Konok Tamás   Kovács Dániel   Kovács Zoltán   Kozma Lajos   Kranj   Krasnja   Kruppa Gábor   Kuruc-domb   Kétvölgy   Lakos Dániel   Lakástrend   Latinovits Zoltán   Ljubljana   Luppa-sziget   Láng Zsolt   Lázár Antal   Lénárd Anna   M. Miltényi Miklós   MCXVI Építészműterem   Madeinhungary   Magyari Éva   Magyarország   Majkpuszta   Makovecz Imre   Maribor   Marosvásárhely   Martinkó József   Maurizio Bradaschia   Messer   Mezei László   Millenáris Velodrom   Molnár Csaba   Molnár Péter   Monostori Erőd   Moravánszky Ákos   Mátrai   Mészáros Erzsébet   Múzeum   Műegyetem   Nagy Bálint   Nagy Csaba   Nagy Márta   Nagy Péter   Nyitott Műhely   Németh Pál   Németország   Ofis   Ofis Arhitekti   Ofis arhitekti   Orsós László Jakab   Pannonhalma   Papp Róbert   Pasaréti út   Pazár Béla   Perbál,   Peter Schweger   Petri György   Piarista Központ   Pilisszentlászló   Podčetrtek   Porticus   Preisich Gábor   Preisich Katalin   Projekzil Architekti   Prága   Pápa   Pásztor Erika Katalina   Pázmándi Margit   Pécs   Pécs,   Reimholz Péter   Roeleveld-Sikkes   Román Építész Kamara   Rychtařík Zdenek   Rákos-patak   Sagra   Sajtos Gábor   Serban Tiganas   Shoppingroof   Siófok   Solymosi Bálint   Somló   Sopronbánfalva   Sou Fujimoto   Stara Fuzina   Szandaszőlős   Szeged   Szigliget   Szilágyi Klára   Szlovénia   Szojka Mariann Tünde   Számalk   Szécsi Noémi   Sárai Róbert   Sásd   Sóskút   Tamás Zsuzsa   Tamási iskola   Tardos Tibor   Tarnóczky Tamás   Tihanyi Bencés Apátság   Turányi Gábor   Törökbálint   Tövissi Zsolt   Tüzér utca   U. Nagy Gábor   Valkai CSaba   Valkai Csaba   Valkonya,   Varga Mátyás   Vendvidék   Veszprém   Vincent van Gogh   Vincze László   Virág   Virág Csaba   Vizdák Janka   Vysehrad atalier   Várkert Bazár   Várszegi Asztrik   Vékony Péter   WAMP   Wesselényi Garay Andor   Wesselényi-Garay Andor   Zeke Gyula   Zombor Gábor   Zsolnay Kulturális Negyed   Zsuffa   Zsuffa Zsolt   abc   alkotóhét   archív   bevk perović arhitekti   biennále   bme   boldogság   borászat   bölcsőde   bútor   dokumentumfilm   duna   egészség   előzetes   eozinmáz   esszé   faluház   felújítás   fürdő   graffiti   gázgyár   gólyabál   hotel   híd   interjú   iskola   kamalduli remeteség   kereskedelmi épület   kert   kertváros   kilátó   kiállítás   kolostor   kápolna   képkocka   kórház   könyvtár   közösség   leadásfutás   lépcső   mozi   munkacsoport.net   múzeum   művészettörténet   művészpiac   nyaraló   promo   propeller z   párbaj   spenótház   sportcsarnok   sportlétesítmény   stadion   stockholm   street art   szociális épület   szálloda   szélmalom   templom   tettye   tt1   társasház   uszoda   van Gogh   vasas vívócsarnok   város   városarculat   városháza   vívócsarnok   wellness   weninger borászat   xpozíció   zarándokház   zene   zongora   Árvai András   Árvai AndrásFUGA   ÉL-csarnok   Építész Stúdió   Építészet és kritika és írás   Óbudai Gázgyár Villamos Központ   Újmassa   Újpalota   építészkar   épületfotó   és   óvoda   üvegvisszaváltó   Őskohó  
>
Nem szeretem a skatulyákat - interjú Kendik Gézával - 6B.hu
Majorság a Káli-medencében - admin
sven - .
Interjú Virág Csabával - admin
A horvát csapat - admin
Kiszorított tér - interjú Baglyas Erikával - admin