Viszonylag ritka az olyan pályakezdés, mint a tiéd. Az egyetem után más területen helyezkedtél el, és csak később tértél vissza az építészethez. Mi volt ennek az oka?

Valóban későn kezdtem a pályát, aminek egyszerű oka volt: nem igazán gondoltam, hogy építésznek állok. A műegyetemen végeztem az építészkart, de a vége felé inkább már a társadalomtudományok, a szociológia, a filozófia, a művészettörténet érdekelt. Bejártam az ELTÉ-re, a közgázra - egész furcsa helyekre. Max Weber szemináriumra évekig, Marx- Tőke szemináriumra, aztán Altrichtertől ismeretelméletet hallgattam a bölcsészkaron, Bekéhez jártam XX. századi művészettörténetre, meg az öreg Hanákhoz XIX. századi kultúrtörténetre.

Mi alapján válogattál?

Mentem az orrom után, ezek nagyon divatos helyek voltak akkoriban. A szociológus haverjaimmal jártam be a Közgázra: Hegedűs Jocóval, Tosics Ivánnal - akik ma is város – meg lakásszociológiával foglalkoznak. Az egyetem után szociológusnak mentem el dolgozni, évekig ez érdekelt: a várostörténet, lakásszociológia, meg az építészettörténet. (...)

Az interjú szerkesztett változatát Benedek Anna és Árvai András készítette és  a Prae.hu-n olvasható.

• Ki van az építészet mögött? - interjú Ekler Dezsővel (2.rész)