Mit tesztek azért, hogy a szellemi műhely szellemi műhelyként működjön?

S.R.: Próbálunk kapcsolatot tartani más építészekkel is – azért mondom így, hogy próbálunk, mert a gazdasági válság leépítette a csapatot, így most egyedül maradtam Imivel tervező építészként. Kapcsolatot tartok erre-arra, budapesti barátaimmal, szegedi építészekkel, de ennél többre egyelőre nem futja. Beszélgetések, alkalmak arra, hogy leüljünk egy társaságba, nincsenek és nem is nagyon van rá lehetőségünk.

Miért?

Nincs, aki kezdeményezze.

K.I.: Nincs ereje a kamarának, hogy pesztrálja ezt az egészet. Tényleg csak szigorúan magán kapcsolatokra szorítkozunk. Vannak pályatársaim, akik már komoly díjakkal rendelkeznek, komoly épületeket terveztek, velük magánbeszélgetések során tudunk találkozni. Szakmai kirándulásokra elmenni, egyáltalán kulturális benyomásokat kapni nagyon nehéz.

Hiányzik?

Igen, hiányzik nagyon. Azt gondolom, hogy ez azért kamarai kérdés, a kamara dolga lenne, hogy indítványozza, hogy végül sikerül-e megtölteni tartalommal, az egy más kérdés.

A szakmai továbbképzésnek egyik fontos eleme, hogy bizonyos képzési formákon részt vegyünk, csak azt látom, hogy ezek technokrata formában jelennek meg: kvázi egy építőanyag-gyártó ismeretanyagát vesszük át, de nem igazán építészetről beszélünk.