|
Pollágh Péter
Volt teremőr, népművelő, horoszkópíró, olvasószerkesztő, könyvesboltos, moderátor, filmkritikus, hírszerkesztő, titkár, korrektor, honlapkritikus, pedagógiai asszisztens, egyetemista és főiskolás, forgatókönyvíró, polgári szolgálatos katona, napközis tanár, bulvárújságíró, tévériporter, könyvkritikus, tudósító, tárlatvezető, tárcaíró, tévékritikus.
|
 |
Ma egy medvével beszéltem. Aranyos volt, azt is mondta, hogy brumm, meg a kétlábúakon nevetgéltünk, hogy hogy benézték. Azt hiszik, a méhek csinálják a mézet, miközben a méhek csak a katonák, az őrzők. A mézet a medvék csinálják, aranyból, erdőmélyből, és kavarják, kavarják. De semmi piszkosfred. |
 |
Kihordják őket. A meguntakat. Az elárultakat. Lomtalanítás: így hívják. Kíméletlen hagyomány.
|
 |
Most azokra gondolok, akik egyedül vannak. Egyedül a karácsonnyal. Egyedül egy kereszttel. |
 |
Itt az október, de még ragyog a Kopasz. A Lágymányosi Öböl. Más néven: Kopaszi gát. 10 hektár, azaz 100 ezer négyzetméter. Elférne rajta ezer ház. Mindegy, nem lényeg, sétálni jó, számolni szomorúság. |
 |
„Az
ápolók mindenkit megcsinálnak”. Asszem, ezt szánta az este csúcsmondatának,
amivel majd jól megráz, vagy felmos, vagy nem tudom.
|
 |
180 kilométer, néha több. Valamiért mégis itt vagyok. Majdnem a legnagyobb. Miskolc, a Második. És a második is tud édes lenni. LeMisizem, de nem egy mézes hely. A sör és a fröccs itt üdítő, a bor meg csak bor. Ha nem iszol, hívják a lódoktort. Itt magadért felelsz. |
<
>
