|
Pollágh Péter
1979. március 6-án született Tatabányán, a Halak és a Kecske jegyében. Még a kommunizmusban kezdett el írni, 1987-88-ban. 9 évesen már biztos volt, benne: író lesz. 16 éves korától országos lapokban publikál. Volt kisdobos, tanult oroszul, de úttörőnek már nem jelentkezett. Ennek hatására pár hónappal később meg is szűnt az Úttörőmozgalom. Evangélikus és állami gimnáziumba is járt, utána többek között irodalmat, filozófiát, szociológiát, pszichológiát, pedagógiát, és nyelvészetet tanult. Szívesen lett volna építész, városrendező, pszichológus, detektív vagy lelkész. Jelenleg Bólya Péter rehabilitációján dolgozik. Külsőleg is hasonlít Lorenzo Ribeirára. Szereti Doktor House-t, Cal Lightman-t, Dexter Morgant, Corrado Cattanit és a becsületes, finom embereket. Egyszer szeretne visszajutni ősei földjére, az írországi Pollagh village-be. |
|
Ha nem volna, ki kéne találni. De van. |
 |
Az eső végigverte Kelenföldöt: felrémlett rossz nyarak dióverése. Amúgy is árvíz van. Csendre intő. És esik is. Az ablakig ér a kékinges folyó. Pimaszul kilép a medréből: Pestnél 9 méteres rekordon tetőzik. |
 |
A róka igéző állat. Mítoszok tárgya. A róka megbabonáz a farkával, a róka varázslatos, a róka az égből jött, a róka angyal: ilyesmik. Tehát a rókában van valami. A róka nem játék. Szép. És néha veszett. Külön színt neveztek róla el.
|
 |
Sok évvel ezelőtt vagyunk. Felolvasás. Látom mindenkiét. Egy vonatkoztatási téveszmés, három hernyós, kilenc szimpla nárcisz, van paranoid és hipohonder is, két bipoláris, egy Tourette- és három Othello-szindrómás. Ragyog minden betegség. Én a Szorongás vagyok. Bármikor eljöhetek érted. (Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened – így mondhatták az almásfüzitői ávósok is Pál nagyapának.) |
 |
Ma egy medvével beszéltem. Aranyos volt, azt is mondta, hogy brumm, meg a kétlábúakon nevetgéltünk, hogy hogy benézték. Azt hiszik, a méhek csinálják a mézet, miközben a méhek csak a katonák, az őrzők. A mézet a medvék csinálják, aranyból, erdőmélyből, és kavarják, kavarják. De semmi piszkosfred. |
 |
Kihordják őket. A meguntakat. Az elárultakat. Lomtalanítás: így hívják. Kíméletlen hagyomány.
|
 |
Most azokra gondolok, akik egyedül vannak. Egyedül a karácsonnyal. Egyedül egy kereszttel. |
 |
Itt az október, de még ragyog a Kopasz. A Lágymányosi Öböl. Más néven: Kopaszi gát. 10 hektár, azaz 100 ezer négyzetméter. Elférne rajta ezer ház. Mindegy, nem lényeg, sétálni jó, számolni szomorúság. |
 |
„Az
ápolók mindenkit megcsinálnak”. Asszem, ezt szánta az este csúcsmondatának,
amivel majd jól megráz, vagy felmos, vagy nem tudom.
|
 |
180 kilométer, néha több. Valamiért mégis itt vagyok. Majdnem a legnagyobb. Miskolc, a Második. És a második is tud édes lenni. LeMisizem, de nem egy mézes hely. A sör és a fröccs itt üdítő, a bor meg csak bor. Ha nem iszol, hívják a lódoktort. Itt magadért felelsz. |
