Árvai András
1976-ban született Budapesten, a Műegyetem építészkarán végzett.  A tervezés mellett a 6b.hu és a Prae.hu szerkesztője.

Részletek

Magyari Évával és Pazár Bélával a sopronbánfalvi egykori Karmelita-Pálos kolostorról beszélgettünk. Az interjúból kiderül a ház története, hogy miként készült a refektórium burkolata, mi az a kelheimi kő és miként látják a kortárs építészetet.

 

 

 

 

Hogyan kapták meg a tervezési megbízást? Ismerték már korábban Kovács Gábort, a megbízót?

 

Magyari Éva: Nem ismertük és nem találkoztunk korábban Kovács Gáborral. Talán Dávid Ferenc művészettörténésszel volt kapcsolatban, tőle kérhetett tanácsot és így merülhetett fel a mi nevünk. Dávid Ferenccel már dolgoztunk többször, régi házakon is. Valamikor 2006 februárjában keresett meg bennünket Kovács Gábor, hogy megvette a kolostort és szeretne megbízni minket az engedélyezési tervek elkészítésével. Nagyon rövid volt az tervezésre álló idő. Szédületesen gyorsan készült el, 2-3 hónap alatt, azt hiszem...

 

Pazár Béla: Még annyi sem, 2-3 hét alatt. Akkor még nem is láttuk a házat.

 

Magyari Éva: A pályáztatási rendszer miatt volt ez a rövid határidő. Ahhoz hogy pályázni tudjanak, egy beadott építési engedéllyel kell rendelkezniük. Ez egy nagyon rossz követelmény: nincs előkészítési idő, nem lehet elég időt szánni a tervek elkészítésére.

Nem volt más választásunk, mint készíteni 3 hét alatt, egy finoman mondva hiányos anyagot, majd beadni a megfelelő hatságokhoz és a hiánypótlási idő alatt elkészíteni rendesen, letenni azokat a részeket, amik nem készülhettek el. Így a tulajdonos tudott pályázni, mivel a pályázathoz csak az engedély beadásának az igazolása szükséges.

 

A beadott tervekhez képest mennyit változott a megvalósult épület?

 

P.B.: Meglévő épületről van szó, tehát alapvetően nem változott semmi. Bizonyos részleteiben változott - mint ahogy mindig is a tervek kidolgozása során változik egy kicsit a ház -, de alapvetően az eredeti elképzelés valósult meg.

 

M.É.: Az volt a szerencse, hogy nem kértek semmilyen különleges dolgot, hanem azt, hogy ott az a ház, megvették, és ennek a térnek megfelelően szállásfunkciót helyezzünk el benne. Tehát semmi olyan különleges igény nem merült fel, amit  nem lehetett megoldani – és ez később sem változott meg. Mikor megnyerték a pályázatot és megkapták a támogatást, akkor sem nőttek az igények, nem voltak olyan kérések, amik rosszat tettek volna az épületnek.

 

P.B.: Egy épület és egy építtető szerencsés találkozásáról beszélhetünk. Az épület az új funkciót és tereket jól befogadja, továbbá az építtető nagyon barátságosan és tisztelettel viszonyult az épülethez és semmi olyan dolgot nem várt el, nem kért, ami egy ilyen szép régi épületnek a hangulatát, tereit tönkretette volna.

 

M.É.: Egy ideig tartottunk is tőle, hogy majd  jön még valami, kérni fognak valamit, mert  hihetetlennek tűnt, hogy csupán csak szállásépületet szeretnének. Természetesen vizesblokkokat el kellett helyezni, valamennyire hozzá kellett nyúlni a házhoz.

 

Mikor találkoztak először a kolostorral?

 

Mikor megkaptuk a megbízást rögtön lementünk, az volt az első. Az első találkozás varázslatos volt, nagyon jól éreztük magunkat az épületben. Egy téli napon mentünk, nagy hóban, nagyon hideg, de nagyon szép napos időben. Lehetett látni, hogy szerencsés módon nagyon sok minden megmaradt, nem ment tönkre. Az idők során hozzáépítgettek mindenféle toldalékot és persze nagyon sok minden apróság változott, de alapvetően semmi visszafordíthatatlan dolog nem történt a házzal. Láttuk, hogy le lehet bontani, amiket hozzáépítettek, amiket kettéválasztottak, azokat újra lehet egyesíteni. Úgy éreztük, hogy valahogy megállt ott az idő. Talán nem is igaz, hogy megállt, de beleérezhető volt minden, akár az 1640-es állapot, akár a későbbi korok által a rárakódott nyomok.

 

Legutoljára elmeszociális otthon volt, annak a nyoma mindenhol jelen volt: a világoskék csempe, a metlachi burkolat, a különböző gépezetek, amivel a betegeket emelték, a fürdető, a belső udvarban hozzáépített kis félnyeregtetős épületrészek. Ezek a kis hozzáépítések a gazdasági udvarban mint kis dudorok ránőttek a házra. De ugyanakkor ott voltak a kőkeretes ablakok, a boltozatos terek, a fantasztikusan jó arányú templom és ez a hármas udvar – belül is van egy udvar, a gazdasági udvar és hátul is van egy udvar, magas fallal körbevett kert, teli növényzettel a hó alatt, nagy fákkal – elég varázslatos volt.

A házon a karmeliták nyomai ugyanúgy rajta voltak, mint a pálosoké, ahogy utána kórházé és az elmeszociális intézeté. Amikor az intézet kiköltözött, akkor bezárták a kapuit és azóta mintha nem lépett volna be senki.

 

Ezek a rétegek megmaradtak a felújított épületen, megmutatták őket? Szempont volt, hogy látható legyen az épület története?

 

P.B.: Nem minden réteg tud megmaradni. Nehéz eldönteni, amikor több réteg van egymás felett, hogy melyik jelenjen meg: az első, az utolsó, vagy amelyik a legjobban megmenthető vagy a legszebb.

 

M.É.: Amíg le nem szedik róla a felső réteget, addig azt se lehet tudni, hogy melyik a legszebb és amit már leszedtek, azt nem lehet visszarakni.

Eredetileg a refektóriumot kifestették, később 1719-ben ráfestettek és mind a kettő ott volt. Végül lemeszelték több rétegben. Amikor mi láttuk, akkor nagyon finom, alig érzékelhetően mozduló plasztikája rajzolódott ki az ornamentális jegyeknek a refektórium mennyezetén. Bár akkor már megtörtént egy kutatás és lehett tudni, hogy fent van egy nagyon szép freskó.

 

P.B.: Alapvetően, ami nagyon érdekes, hogy a kolostorrendszer egy olyan okosan kitalált térrendszer, amit valamikor az ókersztény időszakban elindult a szerzetesrendek alakítottak ki és végül a középkori kolostorokban tökéletesítettek. Ezek olyan épületek, amelyek hihetetlen, de most is nagyszerűen tudnak működni. A későbbi korok épületei ezt nem mindig tudják. Végülis az az 1640 körül épült ház, ami egyébként egy középkori elpusztult kolostor helyén, részben annak a falainak a felhasználásával épült, az most is nagyszerűen tud működni. Úgy látszik vannak  rendszerek, amik évszázadokon keresztül épületként tudnak működni, és egy ilyennel rettenetesen jó találkozni. Főleg, ha még dolgozhat is az ember rajta.

 

Mit ért azalatt, hogy működik? És ezzel miképpen lehet szembesülni?

 

Azt értem az alatt, hogy ma is működik, hogy magát az épületet nem kellett átalakítani. Válaszfalakat kellett elvenni vagy máshová elhelyezni vagy elbontani és visszahelyezni, olyan építési tevékenységgel, ami alapvetően nem változtatja meg ennek az épületnek a jellegét és a lelkét. Ma is tudjuk használni. Nagyon érdekes és nagyon jó találkozni egy ilyen évszázados dologgal. Megismerve kiderül, hogy nem vagyunk sokkal okosabbak, mint ők. Ezt az anyagban lehet megtapasztalni. Kézzelfogható, valóságos dolgok.

 

M.É.: A cellákat, amikben a szerzetesek laktak, amik eredetileg nem boltozottak voltak, előbb-utóbb beboltozták fával. Először csak a folyosókat, de később a cellákat is elkezdték egyesével beboltozni. Az átalakítás során pedig minden egyes boltozott cellát ki kellett egészíteni vizesblokkal, fürdőszobával. Mindezt úgy, hogy megmaradjon az eredeti boltozott tér – ez elég sokféle megoldást igénylet, mivel nem egyformák a cellák, nem egyformák a boltozatok. Valahol fiókos dongát találtunk, de volt amikor összeért két fiók keresztboltozathoz hasonlított. Különlegesek voltak a helyzetük is: alacsonyan kezdődtek a boltvállak, hevederek voltak benne - különböző megoldásokat kellett alkalmazni. Egyesével kellett végignézni a cellákat, egyesével kellett megtervezni a hozzákapcsolódó vizesblokkokat. Készült erről tudományos dokumentáció Dávid Ferenc művészettörténésszel együtt, aki még a kivitelezésre is minden alkalommal eljött. Közben is lehetett egy csomó mindent találni, amit az építés közben is módosítani kellet. Nem úgy van, hogy készen van egy kiviteli terv, aztán elindul a kivitelezés és csinálják, hanem nagyon sokszor találnak valamit, akkor azt óvatosan meg kell nézni, és lehet hogy felülírja az addigi terveket.

 

P.B.: Megtalálták a középkori kolostor falmaradványait. Balázsik Tamás művészettörténész is kutatott a templomban. Előkerültek a gótikus templomablakok a feltárás során. Illetve tudott volt, vagyis sejtehető, hogy ott van valami. Most a jelen állapotban be is lehetett mutatni – nem általunk, hanem érdekes módon az 1950-es években már rekonstruáltak gótikus donga mérműveket, amik ott hevertek a padláson.

 

M.É.: Akkoriban újragyártották, de már nem építették be. Most összeraktuk a mérműveket és tulajdonképpen így lettek bemutatva.

 

M.É.: A padlástérben csak a barokk ablakok látszottak, mivel a barokk átalakította a gótikus nyílásokat – ezeket a csúcsíves ablakokat bevakolta és félköríves lezárást kaptak. Akkor az 50-es években nem bontották ki, de most kibontásra kerültek. A kőkeretek eredetiek, természetesen kellet őket javítani. A bordák nem eredetiek, mert az akkori helyreállítás során legyártott, utángyártott elemek kerültek be.

 

Mesélnének a ház történetéről?

 

P.B.: 1440-ből van az első írásos anyag a későgótikus pálos kolostorról. A sopronkertesi Pálosok, akiknek a kolostora csatározásokban elpusztult költöztek át ide Sopronbánfalvára. Nagyon viszontagságos a történetük: a török feldúlta, később üres volt, lacikonyhások, táborozások folytak benne. A XVI. század közepétől a XVII. Század közepéig félig-meddig romos állapotban volt – írták, hogy fák nőnek benne –, majd 1640-ben feltámadt és utána tulajdonképpen virágzott a kolostor, jómódúak voltak, egészen II. Józesef rendeletéig, ami feloszlatta a szerzetesrendeket. 1786-tól 1892-ig, újabb száz évig teljesen változó világi használatban volt: katonai kórháztól kezdve bányászlakásokig minden volt benne. A  következő korszak 1892-től 1950-ig, amikor a Karmelita rend használta – a mayerlingi Karmeliták vásárolták meg, majd megint jön egy viszontagságos időszak 1950-től 2000-ig. Talán mondhatjuk hogy megint méltó használata van az épületnek.

Visszatérve arra, hogy hosszú időn keresztül mit él meg egy épület és mégis, ha eljön az idő, képes feltámadni.

 

Használóként: elmeszociális ápoltként vagy ápolóként, nővérként vagy szerzetesként, bányászként  az intenzív használat során berendezkedik az ember mindenhol.  Hol van az a pont, amikor az idegen, az építész, egy ilyen nagy multú, az ő életéhez képest jelentős idővel rendelkező épületet, történetet úgy olvas már, mint a használói? Mikor  szembesül vele, hol tud belehelyezkedni egy ilyen időtávlatba? Amikor először lemegy és találkozik vele vagy amikor elkezdi rajzolni a terveket és érzi az elődök nyomát?

 

M.É.: Van egy első benyomás, senki nem tud szabadulni alóla: hatással vannak ezek a terek mindenkire akár építész, akár nem. Ha jó, akkor független szinte a szakmánktól, egy ilyen első benyomás mindenkire tud hatni. Az nagyon erős. És az egész már nem egy pont utána, hanem egy folyamat, egy hosszú együttlét folyamata, amikor mindig egyre többet és többet lehet megtudni róla. Egyrészt a múltjáról – amiről először semmit nem tudtunk, csak azt, hogy van. Ez a folyamat egészen addig tart amíg kész nincsen, és igazából még utána is. ha igazán jól sikerült ez az egész közös munka - amiben  a kivitelezők, a tulajdonos, a lebonyolítók vesznek részt -, akkor ennek van egy utóélete is. Tanácsot kérnek később is, ha szükségük van rá, ha nagyon égető.

Tehát nem zárul le az átadással, de ez az intenzív együttlét a kivitelezés befejeztével sajnos lezárul. Nem?

 

P.B.: Igen, igen. Már az első találkozás az épülettel fantasztikus volt, mert óriási hatással volt ránk, az már mindent eldöntött. Ven még egy érdekes dolog, hogy tulajdonképpen építészként az ember több házban van otthon. Amiket megtervezett és felépült, azokban tényleg otthon van, mert nem csak hogy tudja minden részletét, hogy mi hol van benne , melyik ajtó merre nyílik, hanem ahogy így telik az idő, valahogy mintha nem is költözött volna el onnan. Tényleg nem kell már odajárni, mert nem épül már a ház, de bármikor odamegy az ember nagyon otthon van. Úgy van otthon, mintha a lakásába menne haza. Ez nagyon érdekes jelenség. De az összes épülettel ez van. Nem csak velünk, másokkal is. ez egy olyan mesterség, aminek ez egy ilyen furcsa örömteli tulajdonsága. És a legkülönbözőbb fajta épületekben. És egy ilyen kolostorban is úgy érzi az ember, ha bemegy, mintha hazamenne bizonyos szempontból. Ami nagyon jó érzés és nem múlik el.

 

Nem múlik el tényleg? nem érzi utána azt, hogy kicsit kirekesztve érzi magát? Most hogy bezár a nagyközönség előtt és szálloda lesz.

 

Visszagondolva, más épületeinkbe is vissza szoktunk járni, amik 10-15 évvel ezelőtt készültek el.

 

M.É.: Csak nem olyan intenzív a kapcsolatunk. Ez az intenzív korszak zárul le a ház befejeztével.

 

P.B.: Pont a Sándor-palota az a ház, ahol az ember nem csak mindent ismer, hanem tényleg mindig szólnak, ha valami problémájuk van .

Sopronbánfalván is a nyilvánosság számára bezárul a kapu, de igazából most kezdik használni, tehát az élet most fog elindulni benne, aszerint, aminek szánták.

 

Hozzáépítettek új részeket a kolostorhoz?

 

M.É.:  Tulajdonképpen mi melléraktunk egy új épületet, ami igazából egy pince, aminek csak egy szintje jelenik meg a föld felett. A régi kútházat is újraépítették, olyan állapotban volt, hogy muszáj volt újraépíteni. Ezt a bontást felhasználtuk arra, hogy egy pincét is tettünk alá, ami nem volt ott korábban, és abban el lehetett helyezni a fontos háttérfunkciókat.

 

Sokat ábrázolt épület, nagyon fotogén ház.

 

P.B.: Igen, kedvelt motívum volt. Az is érdekessége egy épületnek, hogy egy helyet megjelöl és ezt a jelet mindenki szereti és ettől lesz az a hely, amiről mindenki tudja, hogy miért megyünk oda. Eleve az, hogy itt egy plébániatemplom is volt kezdetektől fogva, nem csak kolostortemplom. A templom a kolostor viszontagságos élete mellett végig plébániatemplom volt, ami nagy folyamatosság, minden ünnepre odamennek, minden keresztelőre, esküvőre.

Nagyon tudták a szerzetesek, hogy hol kell építkezni: a széljárás, hogy hol van víz, viszonylag védhető legyen vagy legalább látható legyen a környék, legyen fa, mer fűteni kellett, legyen kő az építéshez.

 

Mesélnének valamit a részletekről? Milyen nehézségekkel találkoztak, mik voltak emlékezetes momentumai a tervezésnek, az építkezésnek?


Nagyon érdekes volt számunkra a refektórium. Jelen esetben is volt egy refektórium  kék csempével  leburkolva. Ha nincsen nyoma, hogy ezen a helyen mi volt, de hasonló épületeknél lehet tudni, hogy a korabeli refektóriumok milyen kialakításúak voltak, akkor valamilyen támpontot vagy kiindulási alapot lehet találni. Ilyenkor az ember nem  kitalál valamit, mert az lehet olyan is, de nem hiteles. A legjobb, hogy ha  az épületegyüttesben találunk olyan motívumot, amit meg lehet fogni, ami ott volt már, ami hozzá tartozik. Találtunk a templomban egy barokk stallumot. Mindenféleképpen olyat kerestünk, ami a házhoz kapcsolódik és ennek a stallumnak láthatóan valamilyen módon néhány darabja vagy betétje a kolostorban másodlagosan  volt felhasználva és gyóntató, térdeplőelemként le lett festve, fehérre átmázolva. Arra gondoltunk, hogy ezt a szép, nyilvánvalóan barokk faragású egykori nagyon szép refektóriumi belsőt ennek a stallum-elemnek a felhasználásával lehetne úgy kialakítani, hogy a formakincs a helyhez kötődjön. Ezt az utat követtük, felszerkesztettük, amiből kiderült, hogy nagyon jól követhető a refektórium a geometriájával. De az eredeti elemeket is felhasználtuk, az a négy elem, ami a kolostorban és a lelkészlakásban volt lemázolva fehérre vagy sárgásfehérre és falburkolatként volt berakva, azt betettük a bejárati ajtóba. Tehát ha most a refektóriumba bemegyünk, akkor az ajtó két oldalán az a két-két vagyis négy elem eredeti, a falburkolat pedig annak alapján lett faragva.

Persze rengeteg mesterségbeli fogás van, hogyan kell ezeket elhelyezni, hogyan fordulnak az egyes párkányok, hol lépcsőzik, hol magasabb, hol alacsonyabb. Elsősorban Éva dolgozott ezen nagyon sokat, illetve akik kivitelezték, a celldömölki asztalosok. Ők nagyon jól értették a feladatot, nagyon örültünk, hogy olyan emberekkel találkoztunk, akik nagyon ismerik ezeket a fogásokat.

Tölgyfából készült, mint az eredeti stallum elemei. Az  eredeti anyaggal kell dolgozni, a legfontosabb, hogy valóságos anyagokat használjunk és ne utánzatokat, mert akkor menthetetlenül elgiccsesedik.  

 

A másik érdekes a padlóburkolat, szintén nem mindegy, hogy miből készül. Ezekhez a gyönyörű meszelt fehér boltozatos terekhez hozzá tartozott a  egy különleges kő, régen úgy hívták hogy kelheimi kő, most mi úgy hívjuk, hogy solnhofeni kő. Ausztria közepétől nyugatra úgy hívják, keletre meg így hívjuk, Kelheim egy kikötőhely volt a dunán, ahová ezt a bajorországi Solnhofenben bányászott kővet tutajra rakták. Így úsztatták különböző folyókon Csehországba, Magyarországra, még Erdélybe is eljutott. Kifejezetten a Habsburg országok területén jelegzetes burkolat ez a gyönyörűszép kő. Azért is nevezetes, mert ebben találták meg a Archaeopteryx, az ősgyíkmadár lenyomatát (Az interjú óta új elmélet látott napvilágot. A szerk.). Azonkívül ezt a követ használták litográfiára mint sokszorosító eljárásra, úgy is hívják, hogy litokő. 

Jellegzetesen csak a XVII.-XVIII. Századtól jelent meg nálunk ez a kőfajta és ez tartott tulajdonképpen a kiegyezésig. A reformkorból  nagyon szép példa a Nemzeti Múzeum. Igaz, kicserélték és kicsit másképpen.

Ennek a kőnek van egyfajta megmunkálási módja, ami azt jelenti, hogy nem szabad fényesre csiszolni és kézzel pattintott. Régen ezeket a kőveket nem fűrésszel vágták, hanem körbepattintották ezeket a négyzeteket és annak nyoma meglátszik a kész burkolaton. Ez a pattintás ma már különleges eljárásnak minősül. Annak idején a Sándor-palota a építésénél jártunk kint a bányában és végignéztük ezeket a metódusokat.

 

M.É.: Teljesen máshogy néz ki egy vágott, fűrészelt kő, aminek alig van fugája ami egyenes, mint egy ilyen vastagabb töredezett fuga. Teljesen más az összhatása.

 

P.B.: A fehér fal és ez a  kő együtt gazdag atmoszférát ad. Míg egy teljesen sima kőnek hideg hatása van ilyen egyszerű fehér térben.

Fontos elem volt, hogy az ablakokat ajtókat milyen formában alakítjuk ki – ez is nagyon sokat hozzátesz vagy elvesz. Ezek olyan elemek, ha minden benne van, akkor jól érzi magát az ember, ha meg nincsen benne, kimaradnak vagy rosszul van benne, akkor feszengő érzés fog el: itt nagyon akartak valami régit utánozni, de hát ez inkább csak régieskedő vagy nagyon modernek akartak lenni, de az meg nagyon disszonáns tud lenni. Furcsa határvonal, hogy az ember mikor csinálja jól

 

M.É.: Az ablakokat minta után újragyártattuk, tulajdonképpen későbarokk szerkesztésű ablakok. Kőkeret, két szárnnyal külső és belső és azok profilja, vastagsága, a pántok tulajdonképpen azt a szerkesztési elvet követik. De volt minta szerencsére. Volt egy befalazott, ottfelejtett ablak. Egyszercsak kibontották és ott volt egy ablakszárny. Ezek szrencsés dolgok. Az alpján lehetett rajzolni, de minden rajznál többet ér, hogy ottvan.

 

P.B.: Nagyon kevés eredeti barokk ajtó maradt meg. Barokk stílusú ajtót újragyártani lehet, de az nagyon furcsa dolog...hogy is mondjam, a refektórium burkolatánál egy ilyen rekonstrukció helyénvaló, de ennek megvan a határa. A gyönyörű eredeti téren belül maradunk, ahol a mennyzeten is ott vannak a ezek a szép eredeti festmények és stukkók, egy ilyen téren belül nem igen lehet mást csinálni, de amikor kijön az ember abból a térből, akkor más a helyzet. Nem jó egy barokk ajtót újragyártani – legalábbis mi így gondoljuk. Lehet. Nem olyan bonyolult, mert ezek egyszerű négyzetes szerkesztésűek voltak, de az épület többi részén egyszerű, deszkákból összeszerkesztett tölgyfaajtót terveztünk.

 

M.É.: A tok olyan, hogy belülről plasztikus barokk tokja van, de kivülről a borítása már mai,  egyszerű. Egy doboz.

 

P.B.: Nem teljesen egyszerű az sem, mert két fajta belső ajtó volt: kőkeretes és ahol nem volt kőkeret. A kőkeretes ajtóba úgy kell betenni egy ajtószárnyat, hogy vagy semmi ne legyen benne - mert az ugye a kőtokra volt pántolva. Ez súlyos nehézségbe ütközik ma, mert az ajtónak lég és hangzárónak kell lennie. Olyan, szinte láthatatlan nagyon kicsi tokot kell bele illeszteni a kőfalcba, úgy, hogy az ajtószárny és a tok egy síkban legyen. Szinte nem is látom így, hogy ott van egy tok, csak hogy a kőröl nyílik az ajtó. Hogy pontosan egysíkban legyen egy nagyon különleges pántot igényel. Ezt a szerkesztést aztán átvittük a fatokos ajtókra, így csak azt látni, hogy egy fa elem kiáll a falból

 

Egy barokk térben egy rendkívül agyafurt és bonyolult technikai részlet, amit nem látok, csak ha kinyitom az ajtót, de ettől lettek az ajtók összefogottak.

A kétszárnyú bejárati ajtó eredeti. A karmelita kolostor korszakában ez a bejárat nem ott volt, hanem jobbra, ha szembeállunk az épülettel. Az űj bejáratnál felhasználtuk azt az eredeti ajtót, áthozva és berakva abba a nyílásba, ami azért volt érdekes, mert így a különböző korok és rétegek ott találkoznak.

 

Maga abejárat kicsit visszahúzott, mert ma már egy bejáraton van kaputelefon, postaláda, egy csomó olyan elem, amit ha kitennénk a házra, az nagyon furcsán jelenne meg. Ezért a kőkeretet, amiben régen az ajtó volt, hátrébbhúztuk és a fedett részben jobbra, balra helyeztük el ezeket a szükséges elemeket.

 

M.É.:  A hátrahúzással elkerülhető volt, hogy ne kerüljön a bejárat fölé előtető. Továbbá az esedeti az ajtót sem tudtuk volna betenni ebbe a keretbe így a hátratlással sikerült mindent mederbe terelni.

 

P.B.: Ahogy belépünk az előtérbe, hatszögletű méhsejt tégla van, amit egy emeleti szobában találtunk. Ennek mindenki örült, hogy redeti barokk padlótéglát találtunk és a művészettörténészekkel közösen úgy döntöttünk, hogy az előtérben szépen le lehet rakni.

 

M.É.:  Két fajta hatszögletű téglát találtak, amik nem egyforma méretűek votlak. Kevés volt, de éppen elég erre a helyiségre. Össze kellett őket keverni, alig lehet látni, ezen kellett próbálkozni, hogy a két féle méretű ne nagyon látszódjon.

 

P.B.: A könyvtár padlóburkolatát pedig a majorház padlásán találták. Azt a padlást nem fogják használni sosem, ezért jó ötlet volt, hogy azt a padlásburkoló téglát itt helyeztük el.

 

Érdekes a kémény, ami minden korabeli ábrázoláson szerepel, valószínűleg a konyha vagy az apáti ebédlő lehetett alatta, és mint egy motívumot, visszaépítettük. Most ott van a kolostor szellőzése, fűtése. Funkcionáló kéményként építettük – ez egy fontos dolog volt.

 

Ezek a részletek, ez az odafigyelés sokkal többe került?

 

Mi az elején, az engedélyezési terv korai fázisában ezeket rögzíteni szoktuk – nem mindent persze. Műemléknél ezeket a dolgokat nagyon korán le kell írni, le kell rajzolni. A műemlékvédelmi hatóság is védi a házat, hogy ezek a dolgok benne legyenek, így nehezebb is esetleg utána kiszedni belőle. Az nagyon rossz, ha a tervezők ezt nem teszik bele a legelején.

Kísérletek itt is történtek, de visszavertük őket. 

 

Ha nem találják meg a stallumot, akkor egészen más burkolat kerül a refektóriumba?

 

Az, hogy milyen ornamentális elemet választ az ember, mindenféleképpen helyi kötődésű kell, hogy legyen.

 

M.É.: Addig keres az ember, amíg nem talál valamit. Amikor megtaláltuk a lelkészlakásba befalazott falburkolatot, akkor még nem tudtam, hogy a stallumban ugyanez van.

 

P.B.: A refektórium falburkolatát a legelején nem is mertük megtervezni, mert annyira nem volt támpont. Szerepelt a tervekben, de hogy részleteiben milyen lesz, azt nem tudtuk megtervezni, ahhoz kellett ez az idő, hogy az épülettel annyit találkozzunk már így anyagában, szétbontva, szétszedve mindenn ízében felboncolva lássuk ezt a házat a kivitelezés során. Egyszer csak beugrik az embernek, hogy hoppá, itt vannak ezek látjuk őket három hónapja és itt a megoldás. Nagyon sokszor kulcsfontosságú dolgok így tudnak eldőlni.

Ez régen is így volt. Ha olvassuk a régi építkezésékről szóló krónikákat, látjuk, hogy mennyi minden volt, amit a helyszínen tudtak meghatározni, persze ez összefügött azzal, hogy az építőmester egyszemélyben rajzolta meg a házat és építette fel.

 

Mit tettek önök hozzá? Beleilleszkedett az Önök munkája is a ház történetébe?

 

Szerintem nem tettünk hozzá semmit, csak azt hogy ilyen lett. Érdekes kérdés, hogy valaki a saját korát vagy a saját kézjegyét rajtahagyja egy épületen, de…

 

M.É.:  Rajtahagytuk lényegében.

 

P.B.: Persze, csak azt akarom mondani, hogy direktben nincsen rajta szerintem. Azzal van rajta, hogy így megvan. Nem is szokott szándékunk lenni a jelhagyás. Ez akkor szokott jó lenni, ha valahogy közben kikényszeríti a terv, a ház. Ha valaki úgy áll hozzá, hogy ő most minden áron rajta akarja hagyni a kézjegyét, az nem mindig szokott jó lenni. Az esetek többségében, egy idő után, amikor változik a világ,  kérdőjelként marad rajtuk.

 

Az a jó, hogy ha bemegyünk egy ilyen épületbe és az ember otthon érzi magát és semmi nem tűnik fel, nincsen semmi, ami zavarna. Nincs olyan, hogy bemegyek és ez annak meg annak a munkája. Az az egység, ami ott van, megérint. Nagyon sok embernek a keze munkája benne van, rajta van, nagyon sok embernek a keze nyoma is, de senkié sem úgy, hogy túlharsogja a másikét.

 

Ez egyfajta alázatos megközelítés?

 

P.B.: Nem mondanám, hogy alázatos, az egy kicsit álszent dolog. Egyáltalán nem érezzük magunkat alázatosnak.

 

M.É.: Megjelenik az ember is, csak nem aranykeretben kitűzve, hanem minden apró dologban.

 

P.B.: Érdekes, a kérdésben benne van kicsit a mai építészeti attitűd, hogy már nem fontos milyen a ház, a lényeg az, hogy a tervezője, az építész legyen benne.  Amikor az ember ilyen házakat megnéz, akkor nagyon gyakran azzal találkozik, hogy azok nagyon furcsán használhatók. Azt lehet látni, hogy amikor eltelik egy kis idő és változnak a dolgok, akkor nagyon-nagyon hangsúlyozottan ott egy embernek a  személyes kézjegyét kéne tisztelni, kultikusan kezelni, ami azonban nagyon ritkán marad természetes. Múzeummá válik a ház. Használják könyvtárnak, akármi másnak, de maga a ház mégiscsak egy múzeumi dolog. Már csak az is jelzi, hogy ma egészen más formában terveznék meg azt a korábbi házat.

Azok a legjobb házak, ahol ezt nem érzi az ember. Neves, jó építészek terveztek olyan házakat, ahol tudjuk kik csinálták és értékes épület, de mégsem érzi az ember 10-30-80 év elmúltával, hogy ott csak az volt a fontos, hogy formai alapon erősen harsány és beazonosítható legyen.

Talán túl sok is ma az ilyen múzeum-jellegű ház, hemzsegnek az egyes kézjegyek a világban, a nagyvárosokban. De mégsem tudnak úgy működni, mint egy gótikus katedrális vagy ez a kolostor, amik meghatározzák a helyet. Valószínűleg nem feltétlenül az individuális formaadás aktusa, ami ezt elősegíti.

 

Mintha más nyelvet beszélnének maguk, mint a mai kor embere. Az emberek szükséglete, hogy a jelöljenek és abban a jelben beazonosíthatóan benne legyenek.

 

Új épület tervezésénél sem feltétlenül morfológiai alapon közelítünk. Rengeteget tanultunk a régi épületekből az új épületek tervezésére vonatkozóan is. Annyi okosság van bennük, annyi mérték, annyi arány - furcsa dolog, hogy nem mindig kell ezektől eltérni. Az építés, egy épület tervezése 90%-ig ki van találva. Csak azt kell megváltoztatni, ami nem működik. Annyi rosszat csináltak azon az alapon, hogy mindent meg kell újítani, hogy annak se szeri, se száma.

 

Visszatérve a kolostorhoz, ami nem műtárgynak készült annak idején, de részleteiben az.

 

Részleteiben igen. Ezeket a házakat végigcsinálták a mesterek, sokszor ugyanaz kivitelezte aki a terveket készítette. Az a tendencia, ami ma elterjedt, hogy tulajdonképpen ötletgazdák és dizájnerek vannak, akik eljutnak a látványtervig vagy valami koncepcióig és utána több fokozatban leadják a munkát majd jönnek először a konstruktőrök, akik abból a képből megszerkesztik a házat. Aztán jönnek a külön szakértők – érdekes, hogy a tervezésben már tizenöt körül van az a társaság, akit ha nem foglalkoztat az ember, akkor biztos, hogy nem fog menni az engedélyeztetés. Külön tűzvédelmi szakértő, üvegezési, szigetelési szakértő – na most ezek szétviszik a házat. Van egy idea, amit leadnak egy hangyaszorgalommal dolgozó stábnak, ami nem úgy működik, mint amikor építőmester egymaga fogta össze a munkát. Mi azt szeretjük, mintha kvázi mi volnánk az építőmesterek, azért is van, hogy folyton a kivitelezésen vagyunk, amikor épülnek a házak. A Sándor-palotában mindennap ott voltunk, akkor szinte alig dolgoztunk itt az irodában. Minden reggel felmentünk és egész nap ott voltunk. Itt is hetente, de volt hogy többször is ott voltunk. Szerencsére ezt igényelték is.

 

Azért mondom, hogy itt a kolostornál részlet teljesen egyensúlyban van a  nagyon racionálisan kitalált és megszületett évszázadokon át használt térrendszerrel, ami be van fejezve a legapróbb részletekig. Ezt szeretjük, szemben azzal, amikor egy nagy ideával talákozik az ember, amit ha megnéz közelebbről midenhol megoldatlan, sokszor megoldhatatlan részletekkel találkozik. Nyilvánvalóan látszik, hogy nem gondolták át, vagy pedig a személytelen sorozatgyártás jelelgét látni. Viszonylag kevés az olyan épület, ahol ezt a végigdolgozottságot lehet érezni, de mi ezeket szeretjük a legjobban a kortársak közül is.

 

 

Árvai András

 

Az interjút megnézhetik ide kattintva. Az épületről készült kisfilmet itt nézhetik meg.

 

 

 

 

Hozzászólások száma: 0Hozzászolni csak bejelentkezés után lehet. Összes hozzászólás megtekintése 
<
3H építésziroda   3LHD   A4 Studio   A4 Stúdió   Agora   Alena Sramkova   Andrea Deplazes   Andrija Rusan   Andrzej Stasiuk   András   BAHCS   BME   BME Sportközpont   Badacsonytomaj   Baglyas Erika   Bagossy Levente   Bak   Balatonakarattya   Balatonlelle   Balf   Balázs Mihály   Baróthy Anna   Baumhorn Lipót   Bazsányi Sándor   Benczúr László   Benedek Anna   Benedek Zsanett   Berlin   Betűrés   Bevk Perovic   Bojár Iván András   Bord Studio   Budapest   Budaörs   Bujnovszky Tamás   Bulcsu Tamás   Bunker   Báger   Békéscsaba   Celldömölk   Cerklje   Collegium Hungaricum   CommON,   Csaba   Csaba László   Családi ház   Csaplár Vilmos   Cseh András   Cseh építészet   Csehorszáh   Cserépváralja   Csillag Katalin   Cságoly Ferenc   Csánk Elemér   Czigány Tamás   Czigány Tamás,   Czita   Cézanne   Davide Macullo   Dobai János   Domus Áruház   Dubniczay-palota   Dévényi Márton   Dévényi Tamás   EKF   Ekler Dezső   Ellenlábas   Enota   Erdély   Erik,   Etyek   FUGA   Fehérváry Jákó   Ferencz Marcell   Fialovszky Tamás   Fiume   Fortvingler Éva   FunTheory   Földes Dalma   Földes és Társai Építésziroda   Galéria,   Gelse   Gereben Gábor   Gunther Zsolt   Guttmann Szabolcs   György Péter   Gyürki-Kiss Pál   Gödör   H-ház   Hajnal Zsolt   Hajós Alfréd   Hartmann Gergely   Hegedűs Péter   Helmle   Hetedik Műterem   Hofer Miklós   Horvátország   Hungária fürdő   Hévíz,   Hódmezővásárhely   Izola   JAK   JAK,   Jan Stempel   Janáky György   Janáky István   Jiri Smolik   John Pawson   Jánossy György   Kalmár László   Kalmár,   Karácsony Tamás   Katarzyna Majak   Keller Ferenc   Kemenes Vulkánpark   Kemény István   Kendi Imre   Kendik Géza   Kern Orsolya   Kettős vakolás   Kis Péter   Kisfakos   Klobusovszki Péter   Kollektív Műterem   Komárom   Konok Tamás   Kovács Dániel   Kovács Zoltán   Kozma Lajos   Kranj   Krasnja   Kruppa Gábor   Kuruc-domb   Kétvölgy   Lakos Dániel   Lakástrend   Latinovits Zoltán   Ljubljana   Luppa-sziget   Láng Zsolt   Lázár Antal   Lénárd Anna   M. Miltényi Miklós   MCXVI Építészműterem   Madeinhungary   Magyari Éva   Magyarország   Majkpuszta   Makovecz Imre   Maribor   Marosvásárhely   Martinkó József   Maurizio Bradaschia   Messer   Mezei László   Millenáris Velodrom   Molnár Csaba   Molnár Péter   Monostori Erőd   Moravánszky Ákos   Mátrai   Mészáros Erzsébet   Múzeum   Műegyetem   Nagy Bálint   Nagy Csaba   Nagy Márta   Nagy Péter   Nyitott Műhely   Németh Pál   Németország   Ofis   Ofis Arhitekti   Ofis arhitekti   Orsós László Jakab   Pannonhalma   Papp Róbert   Pasaréti út   Pazár Béla   Perbál,   Peter Schweger   Petri György   Piarista Központ   Pilisszentlászló   Podčetrtek   Porticus   Preisich Gábor   Preisich Katalin   Projekzil Architekti   Prága   Pápa   Pásztor Erika Katalina   Pázmándi Margit   Pécs   Pécs,   Reimholz Péter   Roeleveld-Sikkes   Román Építész Kamara   Rychtařík Zdenek   Rákos-patak   Sagra   Sajtos Gábor   Serban Tiganas   Shoppingroof   Siófok   Solymosi Bálint   Somló   Sopronbánfalva   Sou Fujimoto   Stara Fuzina   Szandaszőlős   Szeged   Szigliget   Szilágyi Klára   Szlovénia   Szojka Mariann Tünde   Számalk   Szécsi Noémi   Sárai Róbert   Sásd   Sóskút   Tamás Zsuzsa   Tamási iskola   Tardos Tibor   Tarnóczky Tamás   Tihanyi Bencés Apátság   Turányi Gábor   Törökbálint   Tövissi Zsolt   Tüzér utca   U. Nagy Gábor   Valkai CSaba   Valkai Csaba   Valkonya,   Varga Mátyás   Vendvidék   Veszprém   Vincent van Gogh   Vincze László   Virág   Virág Csaba   Vizdák Janka   Vysehrad atalier   Várkert Bazár   Várszegi Asztrik   Vékony Péter   WAMP   Wesselényi Garay Andor   Wesselényi-Garay Andor   Zeke Gyula   Zombor Gábor   Zsolnay Kulturális Negyed   Zsuffa   Zsuffa Zsolt   abc   alkotóhét   archív   bevk perović arhitekti   biennále   bme   boldogság   borászat   bölcsőde   bútor   dokumentumfilm   duna   egészség   előzetes   eozinmáz   esszé   faluház   felújítás   fürdő   graffiti   gázgyár   gólyabál   hotel   híd   interjú   iskola   kamalduli remeteség   kereskedelmi épület   kert   kertváros   kilátó   kiállítás   kolostor   kápolna   képkocka   kórház   könyvtár   közösség   leadásfutás   lépcső   mozi   munkacsoport.net   múzeum   művészettörténet   művészpiac   nyaraló   promo   propeller z   párbaj   spenótház   sportcsarnok   sportlétesítmény   stadion   stockholm   street art   szociális épület   szálloda   szélmalom   templom   tettye   tt1   társasház   uszoda   van Gogh   vasas vívócsarnok   város   városarculat   városháza   vívócsarnok   wellness   weninger borászat   xpozíció   zarándokház   zene   zongora   Árvai András   Árvai AndrásFUGA   ÉL-csarnok   Építész Stúdió   Építészet és kritika és írás   Óbudai Gázgyár Villamos Központ   Újmassa   Újpalota   építészkar   épületfotó   és   óvoda   üvegvisszaváltó   Őskohó   3H építésziroda   3LHD   A4 Studio   A4 Stúdió   Agora   Alena Sramkova   Andrea Deplazes   Andrija Rusan   Andrzej Stasiuk   András   BAHCS   BME   BME Sportközpont   Badacsonytomaj   Baglyas Erika   Bagossy Levente   Bak   Balatonakarattya   Balatonlelle   Balf   Balázs Mihály   Baróthy Anna   Baumhorn Lipót   Bazsányi Sándor   Benczúr László   Benedek Anna   Benedek Zsanett   Berlin   Betűrés   Bevk Perovic   Bojár Iván András   Bord Studio   Budapest   Budaörs   Bujnovszky Tamás   Bulcsu Tamás   Bunker   Báger   Békéscsaba   Celldömölk   Cerklje   Collegium Hungaricum   CommON,   Csaba   Csaba László   Családi ház   Csaplár Vilmos   Cseh András   Cseh építészet   Csehorszáh   Cserépváralja   Csillag Katalin   Cságoly Ferenc   Csánk Elemér   Czigány Tamás   Czigány Tamás,   Czita   Cézanne   Davide Macullo   Dobai János   Domus Áruház   Dubniczay-palota   Dévényi Márton   Dévényi Tamás   EKF   Ekler Dezső   Ellenlábas   Enota   Erdély   Erik,   Etyek   FUGA   Fehérváry Jákó   Ferencz Marcell   Fialovszky Tamás   Fiume   Fortvingler Éva   FunTheory   Földes Dalma   Földes és Társai Építésziroda   Galéria,   Gelse   Gereben Gábor   Gunther Zsolt   Guttmann Szabolcs   György Péter   Gyürki-Kiss Pál   Gödör   H-ház   Hajnal Zsolt   Hajós Alfréd   Hartmann Gergely   Hegedűs Péter   Helmle   Hetedik Műterem   Hofer Miklós   Horvátország   Hungária fürdő   Hévíz,   Hódmezővásárhely   Izola   JAK   JAK,   Jan Stempel   Janáky György   Janáky István   Jiri Smolik   John Pawson   Jánossy György   Kalmár László   Kalmár,   Karácsony Tamás   Katarzyna Majak   Keller Ferenc   Kemenes Vulkánpark   Kemény István   Kendi Imre   Kendik Géza   Kern Orsolya   Kettős vakolás   Kis Péter   Kisfakos   Klobusovszki Péter   Kollektív Műterem   Komárom   Konok Tamás   Kovács Dániel   Kovács Zoltán   Kozma Lajos   Kranj   Krasnja   Kruppa Gábor   Kuruc-domb   Kétvölgy   Lakos Dániel   Lakástrend   Latinovits Zoltán   Ljubljana   Luppa-sziget   Láng Zsolt   Lázár Antal   Lénárd Anna   M. Miltényi Miklós   MCXVI Építészműterem   Madeinhungary   Magyari Éva   Magyarország   Majkpuszta   Makovecz Imre   Maribor   Marosvásárhely   Martinkó József   Maurizio Bradaschia   Messer   Mezei László   Millenáris Velodrom   Molnár Csaba   Molnár Péter   Monostori Erőd   Moravánszky Ákos   Mátrai   Mészáros Erzsébet   Múzeum   Műegyetem   Nagy Bálint   Nagy Csaba   Nagy Márta   Nagy Péter   Nyitott Műhely   Németh Pál   Németország   Ofis   Ofis Arhitekti   Ofis arhitekti   Orsós László Jakab   Pannonhalma   Papp Róbert   Pasaréti út   Pazár Béla   Perbál,   Peter Schweger   Petri György   Piarista Központ   Pilisszentlászló   Podčetrtek   Porticus   Preisich Gábor   Preisich Katalin   Projekzil Architekti   Prága   Pápa   Pásztor Erika Katalina   Pázmándi Margit   Pécs   Pécs,   Reimholz Péter   Roeleveld-Sikkes   Román Építész Kamara   Rychtařík Zdenek   Rákos-patak   Sagra   Sajtos Gábor   Serban Tiganas   Shoppingroof   Siófok   Solymosi Bálint   Somló   Sopronbánfalva   Sou Fujimoto   Stara Fuzina   Szandaszőlős   Szeged   Szigliget   Szilágyi Klára   Szlovénia   Szojka Mariann Tünde   Számalk   Szécsi Noémi   Sárai Róbert   Sásd   Sóskút   Tamás Zsuzsa   Tamási iskola   Tardos Tibor   Tarnóczky Tamás   Tihanyi Bencés Apátság   Turányi Gábor   Törökbálint   Tövissi Zsolt   Tüzér utca   U. Nagy Gábor   Valkai CSaba   Valkai Csaba   Valkonya,   Varga Mátyás   Vendvidék   Veszprém   Vincent van Gogh   Vincze László   Virág   Virág Csaba   Vizdák Janka   Vysehrad atalier   Várkert Bazár   Várszegi Asztrik   Vékony Péter   WAMP   Wesselényi Garay Andor   Wesselényi-Garay Andor   Zeke Gyula   Zombor Gábor   Zsolnay Kulturális Negyed   Zsuffa   Zsuffa Zsolt   abc   alkotóhét   archív   bevk perović arhitekti   biennále   bme   boldogság   borászat   bölcsőde   bútor   dokumentumfilm   duna   egészség   előzetes   eozinmáz   esszé   faluház   felújítás   fürdő   graffiti   gázgyár   gólyabál   hotel   híd   interjú   iskola   kamalduli remeteség   kereskedelmi épület   kert   kertváros   kilátó   kiállítás   kolostor   kápolna   képkocka   kórház   könyvtár   közösség   leadásfutás   lépcső   mozi   munkacsoport.net   múzeum   művészettörténet   művészpiac   nyaraló   promo   propeller z   párbaj   spenótház   sportcsarnok   sportlétesítmény   stadion   stockholm   street art   szociális épület   szálloda   szélmalom   templom   tettye   tt1   társasház   uszoda   van Gogh   vasas vívócsarnok   város   városarculat   városháza   vívócsarnok   wellness   weninger borászat   xpozíció   zarándokház   zene   zongora   Árvai András   Árvai AndrásFUGA   ÉL-csarnok   Építész Stúdió   Építészet és kritika és írás   Óbudai Gázgyár Villamos Központ   Újmassa   Újpalota   építészkar   épületfotó   és   óvoda   üvegvisszaváltó   Őskohó  
>
Interjú Kauker Szilviával - admin
Kápolna, Csehország - admin
Templom, Cserépváralja - admin
György Péter a Szimpla Kertben 2. - admin
Bojár Iván András a Bercsényiben 1. - admin
Kádár-műteremház - admin