Szemléletváltás az 50-es évek hazai konyhatervezésében

A 40-es évek második felében a háborús romeltakarítás mellett a sérült lakások használhatóvá tétele és a nagy lakások megosztása volt a lakhatás megteremtésének első lépése. Az államosítás után a lakásépítést a központi hatalom a köz feladatának tekintette, 1948-ban megalakult az Állami Építéstudományi és Tervező Intézet.

Az intézet feladata volt a közületi tulajdonba került épületek, bérházak, lakhatóvá tétele, foghíjak beépítésének tervezése. (1949-ben már 4469 lakást építettek, (túlnyomó része felújítás), de 1950-ben 4443 lakásból 1170 volt új építésű.) Az igényt az elpusztult lakások pótlására, új lakások építésére a társadalmi mozgások tovább gerjesztették, a vidékről városba költözők nagy számban érkeztek az ipar mellé, miközben az erőltetetett ütemű ipari beruházások kötötték le az építőerő jelentős részét. A társadalom teljesítőképességét meghaladó lakásépítési igények a lakhatás alapelveinek átgondolását követelték a tervezőktől. A megújult tervezési elvek alapján épült tömeglakásoknál alkalmazott új építési technikák, az alaprajzi megoldások, a kapcsolt iparágak termékeinek folyamatos fejlesztése volt az egyetlen lehetőség a „hatékonyság” növelésére. A típustervezés az építészetben természetszerűen kikövetelte a bútorgyártástól is a megújulást, hiszen a kis alapterületű lakások bebútorozása csak új méretezésű bútorokkal, szaniterekkel volt lehetséges. Persze ezek a folyamatok sem mentek végbe könnyen, nehézségek nélkül.

Kis lakás…nagy bútor

Böhönyey János: Kislakások berendezési kérdései
Magyar Építőművészet, 1957. 3-4. szám pp. 92-95

A kislakásban való élet feszültségeivel több korabeli cikk is foglalkozik. Almár György már ’53-ban ír a témáról. Böhönyei János először ’57-ben - a „C terv” keretein belül kiírt tervezői pályázatok előtt pár hónappal - foglalkozik a kislakások berendezési nehézségeivel egy rendkívül szemléletes előadás anyagát leközölve a Magyar Építőművészetben. A korszakot átható problémarendszert Kiss Ferenc ’56-os cikke foglalta össze legátfogóbban: „…A közeljövőben zömmel 1 és 1,5 szobás lakásokat építünk 20 m2, illetve 28 m2 lakóterülettel 2,5 illetve 3,5 főre, - egyes esetekben, feltehetőleg átmenetileg, nagyobb létszámra is. Ezek a méretek, a mai átlag lakó, polgári reprezentatív, nagy bútort igénylő ízlése és az erre alapozott, (mert forgalom után premizált) bútorkereskedelem ismert adottságai mellett súlyos és jogos használati panaszokat fognak eredményezni. Mert a típuslakások a normában előírt minimális mennyiségű, átlag méretű bútorok figyelembevételével készülnek, a valóságban a lakók egy része átlag méreten felüli és egyedi többlet bútorokkal óhajt berendezkedni. Ilyen igény kielégítését biztosító nagyméretű lakások építésére, a mennyiségi igények és a gazdasági adottságok következtében, a világon sehol sincs lehetőség a lakásépítés keretében. De: a lakásépítés költsége területredukció útján csak az esetben csökkenthető, ha a megfelelő, korszerű lakásbútorok beállítása biztosított. Nehéz probléma ez az egész világon. Az új igényű, szükséghez képest új formájú, gyakran új anyagú bútorokat nem csak meg kell tervezni, korszerű üzemben legyártani, hanem a lakók ízlésének megváltoztatásával meg is kell kedveltetni. Fentiek szerint elengedhetetlen a típus-bútortervező és a típus-lakástervező folyamatos együttműködése, tervezésre szánt idő és költségek jelentős emelése, korszerű bútorgyárak létesítése, tekintélyes nevelő-, propaganda szervezet létrehozása és fenntartása, tehát a népgazdaság részéről tekintélyes, eddig „be nem tervezett” munkaidő anyag és Forint ráfordítás biztosítása. Viszont a korszerű kisbútor megtervezése, a korszerű bútorgyárak létrehozása a szükséges propagandahálózat fenntartása nemcsak kulturális, szociális és propaganda vonatkozásban jó befektetés, hanem népgazdasági szempontból is előnyös, mert:

1. A jelenlegi „polgári” bútorokhoz viszonyítva lényegesen kevésbé anyag és munkaigényes, ezzel a népgazdaság import-export mérlegének deficitmentességéhez hozzájárul, lehetővé teszi a mennyiségi és minőségi többlettermelést és a termelési költségek csökkentése mellett.

2. Lehetővé teszi a lakásterület csökkentését, illetve a csökkentett területű lakás változatlan használati értékét.

3. Az így elért alacsonyabb eladási ár lényegesen szélesebb rétegek számára biztosít kényelmesebb lakást, kultúráltabb életkörülményeket. A feladat helyes megoldása a lakástervező és bútortervező, a gyártó, és a eladó, az államigazgatási, propaganda és társadalmi szervek olyan összehangolt együttműködését igényli, amilyenre az eddigi élesen elkülönített szakigazgatási rendben az ország érdekeinek nagyfokú kárára lehetőség nem volt…”

Böhönyey János: Kislakások berendezési kérdései
Magyar Építőművészet, 1957. 3-4. szám pp. 92-95

Az ötvenes évek konyhahelyzete

Hazánkban az ’50-es években a nagyobb vidéki települések elektromos hálózatának építése már lendületben volt, gyorsan haladt, de a vezetékes vízhálózat fejlesztése messze mögötte járt. A nagyobb városokban a víz és csatorna jelenléte mellett a  városi gáz hálózatot is megtalálhattuk, melyet az elektromos energiahálózat viszonylag gyors kiépülése fokozatosan háttérbe szorított. A falvak villamosítása az első és második ötéves tervben fontos pont volt a vidéki lakosság életkörülményeinek javítása érdekében, de ebben az időszakban a falvakban és tanyasi világban a városi léthez viszonyítva még igen elmaradott körülmények uralkodtak.

A nagyon különböző adottságok ellenére – kevés, a ’30-as és ’40-es években épült kivételtől eltekintve – az ország teljes területén a konyhákat 4 fő „egység” alkotta: tűzhely, mosogató, középen álló munkaasztal, és az edények tárolását biztosító konyhaszekrény. (Ötödik egységként az imént felsoroltakhoz kapcsolnunk kell még a különálló kamra helyiséget is). Az imént felsorolt 4 egység - kis túlzással – már évszázadok óta változatlan volt. Az egyes egységek fejlődtek ugyan (épített tűzhely, takaréktűzhely..., mosogatóasztal, falikiöntő…), és társadalmi rétegenként minőségük különbözött, de rendszerben való használatuknak a területcsökkentés érdekében történő újragondolását csak a tömeges lakásépítés / szociális lakásépítés kényszere vetette fel. (Ennek a törekvésnek kiváló példája a Grete Schütte-Lihotzky tervezte „Frankfurti Konyha” 1926-ból.)

Magyarországon néhány korai - tömeggyártásig nem jutott - próbálkozás után a széles kutató,- és fejlesztőmunkát összefogó „C terv” keretein belül az 1958-ban kiírt lakás- és bútortervezési pályázatok hoztak eredményes megoldást a konyha kérdésében is.  Ennek a pályázatnak a sikeres résztvevője volt Kovács Zsuzsa is, akinek konyhaterveivel a későbbiekben foglalkozom részletesen. Az előbbi pályázatok eredményeihez hasonló fontosságúnak látom az analizálás, „újragondolás” témakörében Gádoros Lajos munkásságát, melyben a minimáltervezéshez nélkülözhetetlen segédletet dolgozott ki.

A konyha méretezése használatának elemzése alapján

Forrás - Gádoros könyv:
"Alapkokonyha" - típus konyha prototípus terve
Típus konyha elemei

Almár György ’53-ban írt cikkében tesz említést Gádoros Lajos ’46-ban megjelent, („Neufert” alapú) a polgári lakás térszükségletével foglalkozó könyvéről mint a méretezési problémakör egyetlen addigi tanulmányáról. Gádoros Lajosnak A lakás méretezése és berendezése című könyve 1956-ban jelent meg, és ’76-ig számos bővített kiadást élt meg. A kötet különlegessége, hogy nem a megszokásokból indul ki, hanem a megváltozott igények szerint új szemszögből igyekszik analizálni és méretezni a teljes lakáson belüli térigényt, így a konyhában folyó munka menetét is. „…E tanulmánynak egyik célja, hogy a fejlődés által megkívánt új szempontokra rávilágítson és összefoglalja azokat a tudnivalókat, amelyek a háziasszony munkájának jobb szervezését, a konyhában eltöltendő idő rövidítését és könnyítését segítik elő. ... Még nem vizsgáltuk a konyhában végzett hagyományos módszereken alapuló munkát, és ezzel együtt a régi, megszokott felszerelési tárgyak korszerű igényekhez mért alkalmasságát sem. … Azzal, hogy szokványos módon tűzhelyet, kiöntőt, vagy mosogatót biztosítunk a konyhában, amelyek a lakók által hozott konvencionális asztallal és konyhaszekrénnyel egészülnek ki, még nem oldottuk meg a racionalizálás kérdését és nem segítettük elő a háziasszony munkáját sem. … Ahány alaprajz, annyi egymástól eltérő megoldással találkozunk, pedig lényegében minden konyhában egy és ugyanaz a munkafolyamat megy végbe. (!!!)…”

Gádoros a konyha működésének vizsgálatát a főzés megfigyelésén alapuló munkafolyamatok meghatározásával kezdte: 1. nyersanyagtárolás, 2. feldolgozás, 3. előkészítés-főzés, 4. tálalás, 5. mosogatás. Analízise során megállapította, hogy a munkafelület – az alatta elhelyezett edénytárolással - a vízvételi lehetőség és a tűzhely közé kívánkozik, így a középasztalos konyhákban egy-egy főzés során legyalogolt többszáz méter szinte lenullázható.

Könyvében az előbbi tapasztalatok szerint 4 alapkonyhát dolgozott ki városi konyhák berendezésére: egysoros-, L-alakú-, kétsoros-, és U-alakú elrendezést. A nagyobb alapterületű kamrát szellőztetett kamraszekrénnyel helyettesítette, ami a később fokozatosan elterjedő hűtőszekrény konyhai pozícióját is előrevetítette.

Variábilisan beépíthető konyhaberendezések

Egressy Imre: Új, variábilisan beépíthető konyhaberendezések
Magyar Építőművészet, 1959. 7-8. szám pp. 274-275
Prototípus konyha bemutatása lakáskiállításokion - 1959-60

A Lakótervnél dolgozó Kovács Zsuzsa és Arnold Károly munkája alapján már 1958 év végén beépítésre kerültek a nagyszériás gyártás előtti tesztelésre szánt prototípusok az Óbudai Kísérleti Lakótelepen. A korabeli sajtó (Népszava ’58 dec.16.) a nullszériás gyártásról elismerően írta: „a háziasszony valóságos kis laboratóriumban érezheti magát”.

De kezdjük az előzményekkel, Egressy cikkének szakaszaival:

„…Sajnos a kereskedelemben jelenleg kapható konyhaberendezések zöme anyagigényes, méretben és formában nem koordinált bútorokból és gépészeti berendezésekből áll, melyekkel a közelmúltban épült lakások konyhái nem bútorozhatók megfelelően. Az elmúlt években tervezett beépített konyhaberendezések sem felelnek meg a tömeges lakásépítés támasztotta igényeknek; épületenként, sőt sokszor lakásonként más-más méretezéssel és formai kialakítással, a legtöbbször feleslegesen sok anyag felhasználásával készülnek így természetesen nem érvényesülnek a gazdaságosság szempontjai…

…Égetően szükség volt tehát olyan korszerű – modulizált – konyhafelszerelési, bútor és berendezési tárgyak kialakítására, melyek elsősorban városi, de lehetőleg vidéki viszonylatban is alkalmazható megoldásban, nagy szériában legyenek gyárthatók; méretben és formában koordinált, variábilisan alkalmazható elemekből álljanak. …

…A beépíthető bútoregység alapja az 55/55cm méretű bútoregység volt. A munkalap magassága 90cm, ülőmunkához a fiók alól kihúzható lapok szolgálnak. Sarok kiépítéséhez, és ülőmunkához készült a szomszédos elemekhez szerelhető fiókos elem, mely alatt szekrény nincs kialakítva. A fali szekrények egysorosan, vagy födémig beépítve két sorban egymás felett szerelhetők.

Forrás - Művészet, 1961
Típuskonyha az Óbudai Kísérleti Lakótelepen a Mináry Olga tervezte díjnyertes lakásban

Annak érdekében, hogy a tervezett konyhaberendezések bármely területen építendő lakótelepek lakásaiban beépíthetők legyenek, elkészülnek a gázüzemű, elektromos üzemű és szilárd tüzelőanyaggal üzemeltetett konyhák, méretben és formákban koordinált, variábilisan alkalmazható összes gépészeti berendezései is. Így folyamatban van az új gáztűzhely, 5 literes gázvízmelegítő, villanytűzhely, elektromos hőtároló, 55cm-es és 110cm-es takaréktűzhelyek, gáz- és elektromos infrasugárzók prototípusainak tervezése, ill. gyártása. …”

A fentieket Szántó Katalinnak a gazdag felsőszekrény kialakítással kapcsolatos gondolataival szeretném kiegészíteni: „... A terv a konyhaüzem tökéletes kiszolgálása mellett még egy szemet gyönyörködtető, magyar konyhák hagyományait őrző, ugyanakkor a modernizmus transzparenciájával kokettáló üvegpolcos vitrint is képes volt magába olvasztani. …”

A Kádár-műteremház

A Kádár műteremház tervezője Pintér Béla építész. Pintér az épület tervezési évében 1958-ban kapta első Ybl-díját jól felszerelt, kis alapterületű lakások fejlesztéséért. (Második Ybl díját a Várnegyedben található Hilton tervezéséért kapta 1978-ban.) Az épület izgalmasan illeszkedik az erősen lejtős terepre, annak hátrányosnak tűnő adottságait előnnyé formálva. A ház két enyhe lejtésű fél-nyeregtetővel fedett tömegből áll, jórészt vörös klinker tégla burkolatú homlokzatokkal. A kisebb épületrész az utcára merőleges kiszolgáló jellegű egység, melyben a lépcsőház, garázs, tárolók és további alárendeltebb kiszolgáló funkciók kaptak helyet. A másik épületrész az utcával párhuzamos, az előzőhöz L-alakban kapcsolódó nagyobb tömeg. Ebben található a „fő” lakószint 3 déli tájolású szobával, előtte kertkapcsolatot is adó erkéllyel, gardróbfolyosóról nyíló fürdővel, konyhával, és a hallal. A hall adott helyet az étkezőnek, és mivel az utca felől - a szélfogót követően - ide érkezünk, több funkciót is betöltött. A középső fő szint felett, a teljes tömb alapterületét lefedő, északi ablakozású, rendkívül tágas műterem helyezkedik el. 72m2-es alapterülete mai szemmel ellentmondásosnak tűnik a fő szint helyiségméreteihez viszonyítva. (Ennek oka valószínűleg, hogy az akkoriban nagyon ritkának számító, igényes, magánerőből finanszírozott építkezések helyiségméretezését is az akkori szabványok adta kereteken belül kellett megoldani, kivételt a műterem jelenthetett, talán a „művészi alkotói tevékenység” szabványosíthatatlansága miatt..?) 1986-ban egy új épületszárny került a meglévő mellé, amit szintén Pintér Béla tervezett. A két épület keskeny sávban összeér a jog adta kényszerek miatt. A műteremház szinte minden részletében őrzi 1961-es befejezésének eredeti állapotát.

Az enteriőrről

A Kádár műteremházban jelenleg a művész-házaspár lánya, Kádár Katalin grafikusművész magángalériát tart fenn szülei hagyatékának és hatalmas kortárs gyűjteményének bemutatására, megőrzésére. ( www.galerialenia.hu ) Az épületbe belépve a képzőművészeti időutazáson túl egy belsőépítészeti időutazásban is részünk lehet. A hall, a nappali és a háló burkolatai, bútorai a ’60-as évek óta változatlanok (csak elrendezésükön változtattak valamennyit). A fürdő az egyetlen teljesen átalakított helyiség az épületben. (Idővel az épületgépészet felújítása a vizes helyiségekben elkerülhetetlen.) A konyha szerencsére közelmúltbéli, jó-érzékű felújításának köszönhetően kapcsolódik a ’60-as évek térsorához – jelenleg teakonyhaként működik a kiállításmegnyitók idején.

A konyháról

A Kádár műteremház konyhája méreteiben alig nagyobb, mint a ’60-ra kifejlesztett Kovács Zsuzsa féle típus alapkonyháé. Elrendezése egysoros, hossza 2,62m. Technológiai sorrendje is a kor frissen kidolgozott elméleteit követi, azzal a kivétellel, hogy a kamra - azaz a tárolás helye, benne a hűtőszekrénnyel - a konyhának nem a legideálisabb bal oldalához (a mosogató melletti), hanem a jobb oldalához kapcsolódik. A helyiségben viszont az ideális jobbra haladó technológiai sorrend érvényesül (mosogató, munkapult, tűzhely). Ennek köszönhetően az étkezőből nyíló ajtó irányából a kevésbé ideális látványt adó mosogató takart marad. Mai tervezői szemmel nézve a helyiség szélessége nagyon keskeny – 142cm, ha ebből levonjuk a 62 cm-es pultmélységet, akkor a szabad mozgásra mindössze 80cm marad. (Manapság ilyen helyzetben kb.90-100cm-rel számolunk, viszont a Gádoros féle méretezési könyv akkoriban engedélyezi a 80cm körüli értéket az „egyemberes”, azaz személyzet nélküli konyha-használat tekintetében.

(Anno a hosszúkás konyha bal oldalán is volt egy a fürdőbe közvetlenül nyíló ajtó - talán a női házi munkák megkönnyítésére -, ez azonban a fürdő-konyha felújítás során be lett falazva.)

A konyha különlegessége, hogy a pult felett majdnem a helyiség teljes hosszát végigérő, fekvő ablaka van. A 2db közvetlenül összeépített 100/65-ös bukó egyesített szárnyú (teschauer) ablakok parapet-magassága 110cm. Így a konyhából egy benövényezett rézsűre látunk rá. Takart fekvése miatt - gondolom - az egyébként nem szerencsés nyugati fekvése nyáron sem okozhatott nagy gondot. A konyha padlóját kb. 30x15cm-s tégla-arányú, tégla-színű, hosszanti téglakötésben rakott kerámia lapokkal burkolták. Falait jelenleg 140cm magasságig hálóban rakott 10x10-es fehér csempe fedi, megjelenése valószínűleg semlegesebb az eredeti 15x15cm-s kékes-türkiszes mázas kerámiához képest. A falak fehérre festettek, az ablakok is fehérre vannak mázolva. A konyha nappali világítását a hosszanti ablak borús időben is biztosítja. A helyiségnek egy mennyezeti lámpája van a szabad mezőn középen, és a pult szinte rejtett megvilágításáról is gondoskodtak az ablaksáv felett, a felső szekrények aljára szerelt fényforrással. Eredetileg több egymás mellé szerelt villanykörte látta el a feladatot, ma már fénycső helyettesíti őket. Az eredeti dugaljak helyéről nem kaptam információt, a pult környékére nehezen tudnám az akkori szabványok szerint elképzelni. A helyiségben elektromos tűzhelyt használtak, ez akkoriban is saját háta mögött direkt bekötéssel kapcsolódott a hálózathoz. A konyha korhű használatát őrzi egy egészen különleges dokumentum, Túry Mária festménye. A képen jól látszanak a helyiség jellegzetes színei, az ablak meghatározó szerepe, továbbá egy karakteres bevásárlókosár, ami szintén a mindennapokhoz tartozott.

A bútórról

Túry Mária festőművész festménye saját konyhájáról

A Kádár műteremház beépített, egysoros konyhája egyedi gyártatásban készült, nem típus elemekből épül fel. Kialakítása, anyaghasználata, és átgondoltsága saját korában meglehetősen modernnek számított. A 262cm hosszúságú pultfelületet 3 fő egység alkotta (balról jobbra): a mosogatót magábanfoglaló 109cm szélességű, középfelnyíló kétajtós szekrény; a munkafelületet biztosító 93cm-es elem egy db. fiókkal, alatta középfelnyíló szekrénnyel és a megmaradó 60cm-ben pedig egy villanytűzhely kapott helyet. A bútor eredeti pultja fából készült, magassága 80cm volt.

A két alsószekrény váza kb. 40x40mm keresztmetszetű fenyőből készült. Oldalfalait, hátfalát feltehetően fenyő keretre erősített farostlemezek alkotják, ezáltal a mai korpuszbútorokhoz nagyon hasonló elemeket hozva létre. A frontok kialakítása „szendvics” szerkezetű, alapja ugyancsak egy kb. 20mm vastagságú, profilozott élkeményfával kiegészített fenyő keret lehet, belső oldalán farostlemezzel zárva, frontján pedig farostlemezre laminált sárga dekorittal (formica-val) díszítve.

A mosogatós elem 109cm-es szélességét feltételezhetően az akkor mosogató medence kínálat méretei szabták meg. Kádár Katalin szerint gyermekkorában rozsdamentes-acél mosogató volt ide beépítve, de az is elképzelhető, hogy egy

korábbi kevésbé korszerű zománcos terméket váltottak ki ezzel később. A középfelnyíló szekrény kulccsal zárható kivitelű, az ajtók vasalatai egyszerű zsanérok, ezért az egymás mellé sorolt elemeknél az akadálytalan ajtónyitást a széles bútor vázszerkezet oldja meg. (A konyha további összes nyíló ajtaja is így van felszerelve.)

A 93cm széles szekrényelemben egy kb. 14x85cm frontméretű fiók található, tömör fenyőből, frontján a sárga dekorral laminálva, keményfa keret nélküli kialakítással. A fiók megoldása nem nut-federes, alja a 40x40mm-es szekrény vázszerkezeten csúszik használat közben. A fiók alatti középfelnyíló részben egy db. tömör fenyő polc található. Az egész konyhában erre az egy elemre szereltek egyedül a mai konyhákban használatos fogantyúkhoz hasonlatosat, a többi elem bonyolultabban használható, kulccsal nyitható kialakítást kapott. A fogantyúk anyaga acél, formájuk tompaszögű egyenlőszárú háromszög.

A helyiség felsőszekrények tekintetében is modern képet mutat. A falra rögzített bútorelemek a helyiség teljes hosszán túl a két rövidebb falra is befordulnak, a pult mélységét meghaladva az ajtónyílásokig értek. (A falra szerelt polcos szekrénykéket a szaksajtó az ötvenes évek közepétől kezdi ajánlani a klasszikus alsó mélyebb részből és a ráépülő üveges részből álló konyhai tárolószekrény helyett. Precíz méretkidolgozása a típusbútorokban valósult meg.)

A műteremház faliszekrényei az ablakszemöldök meghatározta 180cm-es síktól elfelé, a mennyezetig (kb. 260cm) zárt ajtós kivitelűek, 30cm mélyek, vázszerkezetük és frontkialakításuk az alsó elemek asztalos munkájához nagyon hasonlóak. (Csak keresztmetszeti méretekben térnek el néhol.)

A nagyvonalú ablakozás miatt a rövidebb falszakasz bekanyarodó polcai nagyon hasznosak, mert valójában ezek a befordított elemek érhetőek el könnyen főzés közben. A 130cm-es magasságról induló nyitott polcos rész felfelé növekvő mélységű, minden látszó része sárga dekorral borított, élét natúr élkeményfa képezi.

(Az oldalszárnyak trapézos megformálása – ami a ’60-as évekre oly jellemző -, nem üres formalizmus, a kis konyhák falainak kihasználását gazdagítja a pultfelületen folyó munka akadályozása nélkül, fűszerek, apróbb tárgyak ügyes, alacsonyra való elhelyezésének lehetőségével . Kovács Zsuzsa típuskonyha terve is számtalan ilyen kiegészítő elemet tartalmaz.)

Érdekesség, hogy a tűzhely felőli oldalszárny polcai - látszólag indokolatlan módon - nem érnek el az ablakos fal síkjáig. Szerintem talán a bútor gyártásakor még nem volt kizárható szilárd tüzelésű tűzhely használata, és a sarokban fenntartott hely a füstcső kéménybekötésének megoldására szolgált volna…

A felújítás során a két alsó szekrényelemet hasáb formájú fából készített lábakkal 10cm-rel megmagasították, és a helyiségen belül jobbra helyezték őket a kiiktatott villanytűzhely helyének kitöltésére. A vízvétel a bal sarokban maradt egy medence csepptálcás mosogatóval – a csepegtető alá került a felszabadult 60cm. A teakonyha jellegű használathoz elegendő kétlapos elektromos főzőlap is az eredeti villanytűzhely helyének megfelelően lett beépítve a jobb oldalra. A felsőszekrények a beépítés óta változatlanok.

A Kádár műteremházban tett látogatásom során ígéretet kaptam arra, hogy a későbbiekben átnézhetem a tervezés-kivitelezés óta megőrzött gazdag dokumentációt. Továbbá, ha lehetséges megpróbálok találkozni a család egykori háztartási alkalmazottjával, aki valószínűleg sok érdekes információval rendelkezik a konyha valódi használatával kapcsolatban.

Tanulság számomra, hogy ez a 3.5m2-nél alig nagyobb konyha könnyedén, és tisztán berendezhető, használható lenne a mai kor magasabb gépesítési követelményei mellett is; és egyben elszomorít, hogy mennyi ehhez képest többszörös alapterületű, gondolatok nélkül megfogalmazott konyhát (lakást) hoztak létre az elmúlt évtizedek társasház építései…

Geiger Diana

Részlet a MOME Doktori Iskolájának 2010-2011-es tanév első félévének dolgozatából. A teljes dolgozat innen letölthető.