Árvai András | Benedek Anna | Villányi Norbert | Élet Budapesten kívül
A felvétel ideje: 2009. 08. 17.
Készítő: Árvai András, Benedek Anna, Villányi Norbert
Az U. Nagy Gáborral készített interjúnk második része. U. Nagy Gábor Ybl-díjas építész a Vendvidéken él. Sárváron született, Budapesten végezte a gimnáziumi és az egyetemi tanulmányait. Budapesten kezdte el pályáját. Önálló építészként már a Vendvidéken kezdett dolgozni. Azóta is ott él. Otthonában kerestük fel még augusztus végén.
A Vendvidéken alakítottad ki az életedet, pályádat. Mesélnél azokról az időkről, ami az ideköltözésed előtt volt, és arról, hogy mi hozott ide?
Nekem nagy szerencsém volt a pályakezdéssel. Az egyetemen nagy hatással volt rám Török Feri, aki a tanárom volt. A diploma után a KÖZTI-be hívtak, ahova el is mentem a Somogyi Soma Katival, és rögtön az első napon egy nagyon nem szimpatikus beszélgetésnek voltunk részesei az első kerületi főépítésszel. A beszélgetés után bementem a munkaügyi osztályra, és mondtam, hogy adják vissza a munkakönyvemet, mert én ide többet nem jövök. Ezt elmondtam Török Ferinek, aki akkor azt mondta, próbáljam meg az ÁÉTI-t. Akkor ott Rimanóczy Jenő volt a műszaki igazgató. Ő hallatlan jó és hallatlan kulturált ember volt, nagyon jó érzékkel választotta ki a munkatársait. Például Varga Leventét és Tomay Tamást műteremvezetőnek, rajtuk kívül fiatalokat is hívott, mint a Cságolyt, Turányit, Sugárt és minket. Én az egyes iroda egyes műterembe, azaz a I/1-be kerültem, ahol, Varga Levente volt a műteremvezető. Abban az időben, a 80-as évek közepén kezdtek szétesni a nagy tervezőirodák. A szétesés azt jelentette, hogy egyre kevesebb állami megbízás volt, mindenki maszek munkákat is csinált mellette, akkor alakultak ilyen vállalati gazdasági munkaközösségek. Volt egy tervezőintézet, ilyen volt az ÁÉTI is, és az intézeten belül meg voltak kvázi önálló gazdasági társaságok. Ez eléggé kuplerájos időszak volt. Mindig furcsának találtam, hogy ugyanannak a munkának egy része a tervezőintézeti munkaként készült, a másik része meg GMK munkaként. Tomay ötlete az volt, hogy ezeket a furcsa egymásmellettiségeket sokkal tisztábban le lehet rendezni, ha otthagyjuk a tervintézetet, és csinálunk egy külön irodát, amit aztán a Tamás megcsinált. Megalakult a műterem I/1 GMK, ezt a nevet örökítette át Tamás az ÁÉTI-ből. Majdnem 6 évig dolgoztam vele 1986-tól. Az már önálló lét volt, és nagyon felszabadító, hogy saját uraink vagyunk. Nagyszerű csapat volt, és Tamásnak a gondolkodása, személye nagyon erősen hatott rám, az biztos.
Hogyan kerültél ide, az Őrségbe?
Valamikor a nyolcvanas évek közepén elkezdtünk idejárni nyaralni. Ahogy az nyaralóknál elég gyakran előfordul, elkezdenek eljárni, aztán sokszor odajárnak, és a végén megszeretik. Akkor átgondoltuk az egészet, és úgy volt, hogy költözzünk ide. Én nagyon beleszerettem ebbe a vidékbe, és ennek a vidéknek az építészetébe.
Az interjú szerkesztett változatát Benedek Anna és Árvai András készítette és a Prae.hu-n olvasható.
Kapcsolódó videók:
Évinke
