Keresd a kőtáblát! – interjú Radnóti Zoltán rabbival

Lágymányoson, családi házak között megbújva, keresve sem találjuk a Dévényi Tamás tervei alapján kialakított, átalakított Bét Sálom Zsinagógát. Tavaly, gyakorlatilag nyolcvan év után először adtak át zsinagógát Budapesten. Az épület hátteréről, a zsidó szakrális építészet példáiról beszélgettünk Radnóti Zoltánnal, a zsinagóga rabbijával.

Emberek mászkálnak mindenfelé. Valaki átvág a téren. Sietős léptekkel kerülgeti a bámészkodó turisták csoportjait. Elnyúló fénypászmát tol maga előtt minden autó.

Nem mintha különösebb kedvtelésem lenne különböző középületekben üríteni, de a Művészetek Palotája az a hely, ahol a legnagyobb nyugodtsággal hagyom ott az aktuális kiállítás műveit, vagy éppen egy zongoraversenyt, hogy aztán a toalett felé vegyem az utam. Csak semmi görcs.

Nyár elején Árvai András (6b.hu) és Masznyik Csaba új építészetelméleti beszélgetés-sorozatot hívott életre. A téma mindig egy közösen kiválasztott épület, amelyről négy meghívott résztvevő mondja el gondolatait, reakcióit.

Reimholz Péterrel beszélget Ekler Dezső a székesfehérvári VIDEOTON Oktatási Központ kapcsán.

Guttman Szabolcs építész egyetemet alapított Nagyszebenben, abban a városban, ahol később főépítészként egyengette a város felkészülését az Európa Kulturális Fővárosa cím betöltésére. Az említett egyetemről, a kisebbségi létről, a műemlékek sorsáról és a főépítészként eltelt időszakról beszélgettünk vele Kolozsváron.

Mátrai Erikkel az acb Galériában bemutatott Porticus című kiállítása kapcsán beszélgettünk. Az interjúban a kiállításról, térérzetről, szakrális térről és arról beszél, hogyan tud fényből templomot építeni.

Igaz, hogy jó öreg Corbusier apánk már több, mint 80 éve kiadta, hogy egy épület álljon lábakon, mégis ritka az ilyen. Ha meg van, arról valóban egy autóknak (mobilitásnak) szentelt épület ugrik be, nem is túl szabad asszociációs láncunk végén.

Úgy izzadni a szaunában, hogy közben a Budavári Palotán pihentetjük a szemünket? Úgy úszni egy üvegfalú úszómedencében, hogy közben a Tabán fái fölött sasolhatjuk az Erzsébet-híd forgalmát? Van ilyen? Van, de nehéz rátalálni erre a Naphegy oldalában megbújó épületre.

Nemrég bemutattuk a prágai építészkart, most az egyetem egyik tanárával, Jan Stempellel beszélgettünk. A nevét ismerhetik az építészetet követők idehaza a visegrádi országok építészetéről megjelent válogatások kapcsán vagy az azokból rendezett kiállítások szervezőjeként.

Hódmezővásárhely védett Ginkgoja és a város szállodájának egymásra találása, egymásra hatása, amelyből eddig mindkét fél profitált. Reméljük ez így is marad!

Egy közösség akaratából létrejött épület, amit szemlélve, végigjárva egyértelműen kiolvasható a közösség karaktere, a ház létrejötte, a múltja és jövője.

Ellepték az idegenek a Várost. Az elmúlt x évben épült társasházak idegenként élnek minden pontján a Városnak, felfalják a zöldet, egyhangún süketek, vagy egyszerű üres frázisokat lőnek el. Semmiről sem mesélnek, és nem is keresik azokat a történeteket, amivel becsatlakozhatnának a meglévő világba. Nem menekülhetnek már az újonnan jövők, a stigma ott van rajtuk: 60 lakásos társasház, mélygarázzsal, látványterves zöldfelülettel, uj nép, másfajta raj.

A 10 éves és 7000 tagot számláló Román Építész Kamara elnökével, Serban Tiganassal beszélgettünk. Az interjúban szóba kerül a tagok átlagéletkora, a kamarában előforduló feszültségek, a kamara által szervezett programok és a román film.

Tövissi Zsolttal, a székely tündérrel Csíkpálfalván beszélgettünk kollégája, Lőrincz Barna házáról, Kós Károlyról és a nem létező kapcsolódási pontokról, a tyúkólak költészetéről, építészetről.

A 40-es évek második felében a háborús romeltakarítás mellett a sérült lakások használhatóvá tétele és a nagy lakások megosztása volt a lakhatás megteremtésének első lépése. Az államosítás után a lakásépítést a központi hatalom a köz feladatának tekintette, 1948-ban megalakult az Állami Építéstudományi és Tervező Intézet.

Z. Halmágyi Judit, Ekler Dezső és U. Nagy Gábor a JAK vendégei voltak Szigligeten,a hagyományosan, nyár végén megrendezett írótáborban.

Létezik még Ferencváros minden ellenkező jel ellenére, és olyan területen nyert csatát, ahol a legkevésbé számíthattunk rá: benyelt egy Aldit szőröstül, bőröstül. Ott van benne. A Kilián laktanya lovardája bekebelezte az élelmiszerboltot úgy, hogy a végén mindenki jól járt.

A Balaton földrajzi adottságainál fogva, valamint kulturális és gazdasági tekintetben is kiemelt terület. Megítélése, az emberek, a társadalom Balatonhoz való viszonyulása azonban az idők folyamán sokat változott.

Fortvingler Éva és Bulcsu Tamás építészek és egy párt alkotnak, ami jelenleg a munkacsoport.net-et is lefedi. Munkamódszerről, a vízióról küldöldi karrierről és a frissen elkészült balatonakarattyai nyaralójukról beszélgettünk.

A Fiumében tavaly átadott Zamet Sportcentrumot elnézve rendkívül könnyen megfogalmazható jelentéseket azonosíthatunk be, rendkívül egyszerű, sőt, naiv hangvételben.

Magyari Évával és Pazár Bélával a sopronbánfalvi egykori Karmelita-Pálos kolostorról beszélgettünk. Az interjúból kiderül a ház története, hogy miként készült a refektórium burkolata, mi az a kelheimi kő és miként látják a kortárs építészetet.

Egy épület létrejöttét a közösség részéről mindig nagy figyelem kíséri, főleg ha az egy kis közösség akaratából jön létre, főleg ha az életnek egy olyan kitüntetett pontjához kapcsolódik, mint a halál, és főleg, ha fogódzókat sem kap hozzá. De a dolgok végül is a halállal kezdődnek.