Irodalmi rovattal bővül a 6b portál. Az itt megjelenő szövegek – tárcák, novellák, úti beszámolók, épületmesék – szépirodalmi szövegek. Nem kapcsolódnak szorosan az építészetről szóló tartalomhoz, kapcsolódnak viszont mindahhoz, amire az építész is figyel: az emberhez, a belső terekhez, a megélt történetekhez, a felidézett emlékekhez. Láthatóvá teszik mindazt, ami a falakon belül zajlik, és reményeink szerint arról is képet adnak, milyen az irodalom ma, milyenek vagyunk mi, emberek, akiknek házak, városok, hidak, utak és kertek épülnek.
 |
Január 5.
Ma jó nap volt,
bár kissé fáradt vagyok. Tegnap elmentem a Műcsarnokba, végül is kurva kevesen
voltak ott. |
 |
Ma egy medvével beszéltem. Aranyos volt, azt is mondta, hogy brumm, meg a kétlábúakon nevetgéltünk, hogy hogy benézték. Azt hiszik, a méhek csinálják a mézet, miközben a méhek csak a katonák, az őrzők. A mézet a medvék csinálják, aranyból, erdőmélyből, és kavarják, kavarják. De semmi piszkosfred. |
 |
Folyton attól félek, mondja az idősebb nő, és közben nem is a fodrászt, nem is készülő frizuráját, hanem önmagát figyeli, önmagával néz farkasszemet a falnyi tükörben, folyton attól félek, hogy rám esik valami, érted? |
 |
Kihordják őket. A meguntakat. Az elárultakat. Lomtalanítás: így hívják. Kíméletlen hagyomány.
|
 |
Bálint rákészült, hogy bevegye a derékszögű kanyart Csanytelek kétharmadánál. Ez volt az egyetlen L alakú falu, amit ismert, sokszor végigjött rajta Szolnokra menet. Eszébe jutott, milyen volt, mikor először döngetett végig ezen az útszakaszon, győzedelmesen, mert elhatározta: megveszi a telket. |
 |
Most azokra gondolok, akik egyedül vannak. Egyedül a karácsonnyal. Egyedül egy kereszttel. |
 |
Az emberek különféle korokban
különféle elméleteket eszeltek ki a társadalom alapjának meghatározására. |
 |
Budapest különböző hangulatai, fényei, színei, ahogy írók, költők és fotósok látják. A nyomtatott Prae Budapest-számát Csányi Vilmos, Kornis Mihály, Csobánka Zsuzsa prózarészleteivel, Can Togay és Juhász Ferenc verseivel, valamint Börcsök Mihály fotóival ajánljuk. A lap kapható az Írók boltjában és a jobb újságárusoknál. |
 |
Mi legyen az ebéd?, kérdezi mindig anyám, és mindig mást főz. Azt mondja, meglepetésből, nem hiszem, sokáig nem hiszem el, aztán egyszer bevallja, hogy csak azt tud főzni, amit kíván, amire aznap reggel rákívánkozik, különben nem fűlik a foga az egészhez. |
 |
Itt az október, de még ragyog a Kopasz. A Lágymányosi Öböl. Más néven: Kopaszi gát. 10 hektár, azaz 100 ezer négyzetméter. Elférne rajta ezer ház. Mindegy, nem lényeg, sétálni jó, számolni szomorúság. |
 |
Az emberek különféle korokban különféle elméleteket eszeltek ki a társadalom alapjának meghatározására.
|
 |
Szeptemberben felkínáltak egy állást, hát otthagytam az egyetemet, és dolgozni kezdtem a Vállalatnál. Hamarosan kineveztek a Képanalízises Nehézfémfázis Szegmentálási és Kutatási Főosztály vezetőjének. Pontosan egy éve. Nem volt rossz karrier az enyém – és negyven évesen még fiatalnak számítottam. |
 |
Negyedszázad előtt még nem volt Siófok, nem volt Kenese, Almádi, Alsóörs,
Fülöp, Badacsony, Balatonföldvár, Boglár, Fonyód. Mind e gyönyörű fürdőhelyek
sivatag partok voltak, s idegen közönséget nem ismertek.
|
 |
Huszonhárom éves, százkilencven centi, százötven kiló, vállig érő, göndör, vörös haj, hófehér bőr, kék szemek. A haverjai Vikingnek szólítják, nem is tudják a rendes nevét. |
 |
Ezekkel
az egészen finom, apró megtorpanásokkal sokkal többet kellene foglalkozni. De
közben csak megy az ember, mintha észre sem venné, mintha nem is lenne
jelentősége, hogy milyen sokszor zökken meg a sétálás ritmusa.
|
 |
„Az
ápolók mindenkit megcsinálnak”. Asszem, ezt szánta az este csúcsmondatának,
amivel majd jól megráz, vagy felmos, vagy nem tudom.
|
 |
A Széna
téri bevásárlóközpont kettős épületét összekötő üveghídon pillantottam meg
Pereszlényi Márkot. Az egyik oldalsó padon ült. |
 |
Évekig
éltem együtt egy kurvával, meséli János, nem ezen múlik. A megcsalás nem a
testen múlik, hanem hogy hova megy az ember haza. Nézd, itt ez az ecset, a
szeretkezés valahol itt kezdődik a szálak között, és itt is ér véget.
|
 |
Azt
mondta, most már hátradőlhetek, nem lesz semmi baj. A falak magasak voltak,
féltem, de ez egy másik éjjel volt. Szofka magához ölelt, az orromban éreztem a
finom izzadsággal keveredő dezodorszagot, a mellemhez nyomódó puha melleket. |
 |
180 kilométer, néha több. Valamiért mégis itt vagyok. Majdnem a legnagyobb. Miskolc, a Második. És a második is tud édes lenni. LeMisizem, de nem egy mézes hely. A sör és a fröccs itt üdítő, a bor meg csak bor. Ha nem iszol, hívják a lódoktort. Itt magadért felelsz. |
